A testalkatindex jobban jelzi az artritisz kockázatát, mint a BMI

Az elhízás többféle mutatóval írható le

Az elmúlt években egyre inkább bebizonyosodott, hogy az elhízás számos betegség független rizikófaktora. Az elhízás mértékének a leírására elterjedten használják a testtömegindexet (BMI), illetve a derékkörfogatot (WC), miközben az alkalmazhatóságuk limitált. Az obezitás mértékének leírására szolgáló új mutató a felnőtt-testalkatindex (ABSI; adult body shape/size index), amely sajátos módon való kalkulációjából eredően számos előnyt kínál.

Az ABSI mint antropometriai index kiszámításához a testtömegre (kg), a testmagasságra (Height, cm) és a derékkörfogatra (cm) van szükség. Meghatározása a következő módon történik, ahol a BMI a testtömeg (kg) és a testmagasság (m) négyzetének hányadosa:

Az ABSI alkalmazása lehetőséget kínál a testmagasság és testtömeg derékkörfogatra kifejtett hatásának kiszűrésére, ilyen módon az ABSI pontosabban jelzi a centrális elhízás mértékét/súlyosságát. Az ABSI a BMI-vel szemben hatásosabb fokmérő, ha a testzsír eloszlásának, a visceralis zsír arányának meghatározásáról van szó. Igazolt például, hogy az ABSI prediktív értéke magasabb, mint a derékkörfogaté, ha a centrális elhízással összefüggő kardiovaszkuláris rizikó és mortalitás előrejelzéséről van szó.

Az elhízás az artritisz ismert rizikófaktora

Az elhízás nem csupán a nagy testtömeggel összefüggő mechanikai stressz révén károsítja az ízületeket, hanem a visceralis zsírszövet által termelt proinflammatorikus citokinek szekréciója révén is, amely fokozza az artritisszel is kapcsolatba hozható, krónikus, alacsony szintű, szisztémás gyulladást.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján az oszteoartritisz (OA) a leggyakoribb artritisz. A jövőben az OA-s betegek számának növekedése várható, elsősorban a társadalmak elöregedése és az elhízottak arányának növekedése miatt. 2050-re világszerte körülbelül 642 millió ember fog küzdeni térdet érintő OA-szel. A rheumatoid arthritises (RA) betegek számában is jelentős emelkedést prognosztizálnak: míg 2020-ban 17,6 millió ember élt RA-szel, addig a számuk 2050-re körülbelül 31,7 millióra fog nőni.

A korábbi vizsgálatokban elsősorban a BMI-t használták az elhízás mértékének jellemzésére, ha az obezitás artritisszel való kapcsolatának leírásáról volt szó. Ismert azonban, hogy a BMI nem tud különbséget tenni a zsírszövet és az izomszövet között. Mindeközben tény, hogy a visceralis zsírfelhalmozódás olyan gyulladásos faktorok (pl. interleukin-6 és tumornekrózis faktor alfa) szekréciójával jár, amelyek az ízületi synovium gyulladása révén hozzájárulnak az OA kialakulásához is. Kiindulópontul véve azt, hogy az elhízás, különösen a gyulladással összefüggésbe hozható centrális elhízás kiemelt szerepet játszik az artritisz kialakulásában, feltételezhető, hogy a centrális elhízást fokozottan alapul vevő ABSI értéke erősebb kapcsolatot mutat az artritisszel, mint a korábban alkalmazott mutatók.

Egy 2026-ban publikált eredményű keresztmetszeti vizsgálatban több tízezer résztvevő bevonásával arra keresték a választ, hogy milyen kapcsolat áll fenn az ABSI és az OA, illetve az ABSI és a RA között.

Az ABSI jó előrejelzője az OA-nak

Az ABSI és az artritisz közötti kapcsolat meglétét/szorosságát a NHANES (National Health and Nutrition Examination Survey) adatbázis segítségével határozták meg, összesen 36 856 fő (legalább 18 éves) bevonásával, az 1999–2023-as időszakot felölelve. Valamennyi résztvevőnél rendelkezésre álltak az ABSI meghatározásához szükséges adatok, illetve egy esetleges artritiszdiagnózis is. Emellett az adatok statisztikai értékeléséhez – többek között – a résztvevők nemét, életkorát, alapbetegségeit (hipertónia, diabétesz), alkoholfogyasztását és dohányzási szokásait is figyelembe vették.

Az eredmények rámutattak arra, hogy

̶          az ABSI értéke pozitívan korrelál az artritisszel (minden típusú artritiszt beleértve): esélyhányados (OR) 2,54; 95% konfidenciaintervallum (CI) 2,37–2,73 (p < 0,001).

̶          az ABSI kapcsolatot mutat az oszteoartritisszel: OR 1,15; 95% CI 1,02–1,31 (p = 0,024).

̶          az ABSI nem mutat szignifikáns összefüggést a rheumatoid arthritisszel: OR 0,98; p = 0,832.

Az OA kockázati besorolásban is szerepet kaphat az ABSI

Az ABSI jelentősége abban áll, hogy a centrális elhízásra fókuszál. Mint korábbi eredmények arra rámutattak, az ABSI pontosabban előrejelzi az inzulinszintet és a lipoproteinszintet, mint a BMI. Jelen esetben, az ízületi egészséget középpontba helyezve, az ABSI két olyan fontos faktorra mutathat rá, amely befolyásolja az artritisz kialakulását: egyrészt a lumbális gerinc és a térdek számára jelentős mechanikai terhelést jelentő centrális elhízásra, másrészt pedig azoknak az adipociták által szekretált hormonoknak (leptin és adiponektin) a jelenlétére, amelyek közvetlenül részt vesznek az ízületi metabolizmus szabályozásában.

A vizsgálatban az ABSI és az artritisz közötti kapcsolat szorosabbnak bizonyult a férfiaknál, mint a nőknél (OR-értékek rendre 4,29 és 1,96), ami a nemi hormonok zsíreloszlásra kifejtett hatásával magyarázható.

Megjegyzésre méltó, hogy diabéteszes betegeknél az ABSI és az OA közötti kapcsolat nem mutatkozott meg, ami magyarázható azzal, hogy esetükben a glükóz- és lipidanyagcsere súlyos zavarai elfedik a testtömeg/mechanikai terhelés prediktív értékét.

RA esetén a kórkép autoimmun patogenezise magyarázatot adhat az ABSI és a RA közti szignifikáns korreláció hiányára.

Összességében megállapítható, hogy az ABSI az artritisz prediktora lehet, különösen OA esetén. Jelen vizsgálat eredményei egyben ráirányítják a figyelmet az ABSI potenciális jelentőségére a klinikai rizikófelmérés során.

Forrás:

Luo P, Liu S, Wang H, Zhang B, Han T, Jin Z. Association between adult body size index and osteoarthritis/rheumatoid arthritis: a cross-sectional study. Am J Med Sci 2026 May;371(5):482–489. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/41687777/