A függőség menekülés a negatív hangulati állapotból

Az emberiséget végigkísérik a függőségek, minden kultúrában megtalálhatók. Mi lehet ennek az élettani oka?

Magam is függő vagyok, tehát jól ismerem a függőség jó és rossz oldalát is. A „függő” szóról mindenkinek a drogosok meg az alkoholisták jutnak eszébe, de függők általában a csúcsvezetők és élsportolók is. A kiugró teljesítmény általában valamiféle függőséghez kötött. A függőségek alapja az emberi kapcsolatokkal kapcsolatos bizalmatlanság. A függő nem bízik a közeli emberi kapcsolataiban. A személyisége úgy fejlődött, hogy nagyobb örömet okoz neki a függőség, mint például a párkapcsolata. A szerencse kérdése, hogy olyan függőséget talál-e, amibe nem hal bele (sport, munka, vásárlás, sorozat stb.). Ezek a közösség számára is elfogadhatóbbak. Az össztársadalomnak maximum 10%-a súlyosan függő, 10%-a teljesen absztinens, 80%-a „szociális használó” ember, aki tud mértéket tartani ezekben a tevékenységekben.

Mi a különbség a függővé váló és nem váló emberek között?

A függőnél negatív hangulati állapot dominál, a mindennapjaiban a szerhasználat jelenti a jó dolgot. A nem függő ki van a világgal békülve, míg a függőben negatív érzések dominálnak, fél, gyanakszik, bizonytalan. A függőség a menekülés ebből a negatív állapotból, amivel pozitív állapotba tud kerülni, el tudja hinni, hogy „elég jó vagyok”. A függőnél a szer által kiváltott állapot teszi élvezhetővé az életet, míg normális esetben a „béke” érzése egy természetes állapot. Előbbi egy legalább szubklinikus depresszió. Erre következtethetünk abból is, hogy a depresszióra hajlamos férfiak sokszor függők lesznek, míg a nők esetében kialakul a depresszió. Ennek a különbségnek kulturális okai vannak, hiszen egy nőnél a közösség nehezebben tolerálja például az ivást, a férfiak maszkulin önképével pedig nem egyeztethető össze a pszichiátriai betegség, a depresszió. A nem függő ember önértékelése rendben van, a függő önértékelése alacsony. „Nem vagyok elég jó apa, barát, munkaerő stb.” – munkál az agyában. A szerhasználattal ebből a negatív hangulatból menekül ki. A tizenévesek gyakran szoknak rá szerekre, mert ők jellemzően nem nagyon találják a helyüket a gyermek- és felnőttkor határán. Ez lesz az örömforrás az életükben, ami természetesen egy hibás megküzdési mechanizmus. Ebben a korban, a veszélyeztetett célcsoportokban a kockázatkeresés is magasabb szintű az alacsony önértékelés miatt, ez pedig egyenes út a különböző szerek kipróbálásához.

A nikotinfüggőség különbözik-e a többi szerfüggőségtől?

Semmi különbség, olyan, mint a többi szerhasználat. A függőséggel szemben a rá nem szokást és a leszokást szükséges mindenekelőtt támogatni az egészség megőrzése érdekében, hiszen a dohányzás ártalmainak teljes kiküszöbölésének továbbra is kizárólag ezek a lehetséges módjai. Fontos megvizsgálnunk azt, hogy vannak-e egyéb lehetőségek, amivel ugyan nem teljes mértékben, de jelentősen csökkenthetők az ártalmak, mindamellett, hogy természetesen a legjobb az lenne, ha senkinek semmilyen függősége nem lenne. Az ártalomcsökkentés területén néhány éve a dohányiparban is változásokat látni. Itt a lényeg az, hogy a hagyományos cigarettázás esetében a dohányfüstben az égés során keletkező karcinogén anyagok vannak. Elsősorban az égés és az égés során keletkező ezen anyagok tehetők felelőssé a dohányzáshoz kapcsolódó betegségek, többek között a tüdőrák kialakulásáért is. Nem a nikotin. Ma már számos olyan független kutatási eredmény áll rendelkezésre, amely azt mutatja, hogy az égés nélküli technológiák esetében a dohányosok szervezetébe jutó rákkeltő anyagok mennyisége jelentősen csökkenhet. Ez annak köszönhető, hogy ezeknél a technológiáknál nincs égés, csak hevítés, így a cigarettázáshoz képest jelentősen csökkenthető a karcinogén ártalmas anyagok mennyisége a beszívott párában. Az egyik ilyen technológia például az e-cigaretta, amely nem füstöt, hanem nikotinpárát képez azáltal, hogy elektromos úton felmelegíti a tartályában lévő nikotintartalmú folyadékot. Egy másik technológia nikotinsóval működik, ahol kémiai reakció eredményeként keletkezik nikotinpára. A hevítéses technológiánál valódi dohány hevül, azonban használata során épp csak annyi hő képződik, ami képes a dohány- és nikotinpárát felszabadítani, azonban égés hiányában nem keletkezik füst. Ezeknél a technológiáknál az égés kiküszöbölésével nemcsak a dohányosok, de a környezetükben tartózkodók is kevesebb mérgező anyagnak vannak kitéve, mint a cigarettafüst esetében. Fontos továbbá tudni, hogy ezek a füstmentes technológiák sem kockázatmentesek, hiszen amellett, hogy hosszú távú hatásuk még nem ismert, ezek is tartalmaznak nikotint.

Mit mutatnak a statisztikák a leszokással kapcsolatban?

Minden függőségről nehéz leszokni. A függők 10%-a akar változtatni, ebből 5% tud önerőből és 8% segítséggel tartósan szermentessé válni, ezért fontos, hogy segítsünk azokon is, akik valamilyen okból kifolyólag nem szoknak le. Mi itt Magyarországon nagyon bizalmatlanok vagyunk az új terápiákkal és eljárásokkal szemben, minden újat kételkedve, gyanakvással fogadunk. Ezért sok teendőnk van még a tájékoztatás terén is. Azt azonban tudnunk kell, hogy a füstmentes technológiáknál megjelenő ártalomcsökkentés nem egyenértékű a rá sem szokással és a leszokással elérhető egészségmegőrzéssel.

Van-e különbség a füstmentes megoldások között az ártalomcsökkentés szempontjából?

Mindegyiknél közös, hogy nincs jelen magas hőfokú égés, vagyis kevesebb káros anyag keletkezhet és juthat a dohányos szervezetébe. Ártalomcsökkentés szempontjából számottevő különbség lehet köztük. Érdemes utána olvasni az egyes technológiáknak, hogy meggyőződjünk a tudományos hátterükről, melyik mögött milyen bizonyítékok állnak már rendelkezésre, mert ezek jelentősen eltérőek lehetnek. Ezután már az egyéni preferencia dönti el, melyiket választja a fogyasztó.

Érdemes leszögezni ugyanakkor, hogy aki nullára szeretné csökkenteni a kockázatot, az teljesen szokjon le. Ha pedig még el sem kezdte, akkor ne is tegye. 

Mi a helyzet a nikotin farmakológiai hatásaival?

A nikotinhatásnak tulajdonítható kardiovaszkuláris kockázat nem változik; a vérnyomásemelő, pulzusszámot növelő, érszűkítő és függőséget okozó hatás természetesen megmarad.

Mit tanácsol annak, aki komolyan le akar szokni?

Próbálja meg minden nélkül. Az első cél az absztinencia. Addig próbálja ezt tartani, amíg csak bírja. Ha sikerül, akkor legyen nagyon büszke magára. Ha nem bírja, és mégis visszaesik, újra dohányozni kezd, akkor érdemes inkább elgondolkodnia kevéssé káros lehetőségeken. Nagyon nehéz megtippelni, mikor jut el arra a mélypontra a függő, hogy szakítson a szerrel. 25-30 év után is le lehet tenni a cigit, erre mindenki képes. Fontos, hogy a függő lássa magában a potenciált. Személyre szabott megoldást kell választani, ami lehet gyógyszer, pszichoterápia, csoportfoglalkozás. Egyéntől függ, kinél mivel érhető el eredmény. Bármilyen függőségben segít az önismeret. Ha valaki változtatni akar a szokásain, akkor első körben önismeretet kell tanulnia. Ez segítheti a felépülést a függőségből. Az önismeret segíti abban, hogy megtudja, miért van szüksége a szerre, és ennek ismeretében tovább léphet a valódi leszokás felé.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.