Cserepadon: a népet kell leváltani, vagy az egészségpolitikát?

Az ellátórendszer mindössze 10-15 százalékban felel a népesség egészségi állapotáért, mégis erre fordítjuk a költések 90 százalékát. Ehelyett a lakossági kommunikációra kellene több forrást biztosítani, erősítve az egyéni felelősséget pozitív, vagy akár negatív ösztönzők bevezetésével. Az eszközpark fejlesztése mellett helybe vitt szűréseket kellene kínálni a lakosoknak, javítva a betegútszervezést – fejtette ki a META hétfői, budapesti konferenciáján Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kancellárja.

Az egészséget meghatározó kockázati tényezőkben, mint az elhízás és a dohányzás, listavezetők vagyunk az OECD országok és a Visegrádi Négyek (V4) között is, de ebben az összevetésben az egészségben töltött életévekben és az elkerülhető halálozásban is rosszul szerepel Magyarország. Bár Fendler Judit úgy vélte, az alkoholfogyasztásban magunk mögé utasítunk jó néhány európai uniós (EU) tagállamot, ám ezek a felmérések jellemzően önbevalláson alapulnak.

A mortalitási és morbiditási mutatók annak ellenére nem javultak, hogy 2011 óta 314-ről 362-re nőtt a százezer főre jutó orvosok száma. Bár az orvosbérek Magyarországon nőttek a legnagyobb arányban az EU-ban – mérsékelve ezzel az elvándorlást –, csökkenés volt tapasztalható a háziorvosok számában. Így a praxisokban 19 százalékkal nőtt az egy orvosra jutó betegek aránya. Az elmúlt időszakban az ápolói létszám is gyarapodott, igaz, azt nem sikerült nagymértékben bővíteni, de így is az alsó harmad élén állunk az EU-ban.

Ugyancsak magas az orvos-beteg találkozások száma, amiben azonban szerepe lehet annak is, hogy olyan feladatokat is a doktorok látnak el idehaza, amelyeket más országban szakképzett ápolók végeznek. A kórházban ellátott esetek száma 2,5 millióról 2 millióra csökkent az elmúlt 14 évben, és javult a hozzáférés a várólistás beavatkozások tekintetében is, a várakozási idő az OECD átlagánál alacsonyabb.

Hiába javulnak a számok, és hiába állapított meg az Eurostat, hogy Magyarországon kifejezetten jó az ellátáshoz való hozzáférés, a magyar lakosság percepciója éppen az ellenkezőjét mutatja. Pedig Fendler Judit szerint nem az állam költ keveset az egészségügyre, hanem az egyén fordít kevés figyelmet a saját egészségére. Bár a szűrési kapacitásokhoz például társadalombiztosítási alapon, ingyenesen fér hozzá a lakosság, mégis nagyon csekély arányban veszi azt igénybe.

Elöregedő társadalmunkban aggályos viszont az ápolás helyzete – hívta fel a figyelmet a kancellár. – A területen nem sikerült bővíteni a humánerőforrást, kevés az ápolási kapacitás, és a krónikus ágyak száma 17 százalékkal csökkent. Míg az indokolatlan kórházi tartózkodás időelőtti halálozáshoz vezet – 8,9 százalékról 12,5 százalékra nőtt a krónikus ágyakon elhunytak aránya –, az otthoni ellátás helyzete megoldatlan, és szinte csak magánszolgáltatás keretében érhető el, ahol egy nappali felügyeleti csomagért 910 ezer forintot kell fizetni havonta.

Kit kellene leváltani?

Az államnak akár pozitív, vagy akár negatív ösztönzőkkel kellene növelni az egyéni felelősségvállalást – összegezte Fendler Judit, javaslata szerint akár magasabb járulékfizetéssel lehetne sújtani azokat, akik nem járnak rendszeresen szűrésekre. Felvetette azt is, hogy a gyógyszeripar is vállalhatna nagyobb részt az állami egészségügy fenntartásában, ami ellen az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) igazgatója azonnal vétót emelt. Szalóki Katalin szerint ugyanis nem lehet tovább zsigerelni a gyógyszeripart, amely már most is a legnagyobb terheket viseli Magyarországon, ami már a működőképességüket veszélyezteti.  Úgy vélte, a korrupció mérséklésével lehetne megtakarítani az ágazat számára.

A népet nem lehet lecserélni, a kormánynak nem kocsmaprogramra és focira kellene költenie – csatlakozott Kaló Zoltán, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ professzora. Mint kifejtette, a lakosság egészségi állapotának 60 százalékát lehetne befolyásolni, ha lenne egészségügyi minisztérium, amely koordinálná az ezzel kapcsolatos feladatokat. – Az egészségpolitika sokat tehetne ezért, ha a kormány pálinkafőzést propagáló kommunikációja helyett az egészséges életmódot és a szűréseken való részvételt reklámozná – jelentette ki.

A lakosság percepcióit az egészségüggyel kapcsolatban az is rontja, hogy az ágazatba érkező milliárdokat az orvosbérek emelésére fordították, és nem az infrastruktúra fejlesztésére, vagy az üzemszerű működés javítására – vélte Pásztélyi Zsolt. A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke azt is hozzátette, a paraszolvencia kivezetése nyomán 3000-5000 orvos bevétele radikálisan csökkent, így számos, általuk kínált ellátás már csak a magánszektorban érhető el, ami ugyancsak növeli azt az érzetet, hogy romlott az ellátásokhoz való hozzáférés.

Kit és mit igazolnak a számok?

A magyarok lakosság egészségügyi ellátással kapcsolatos elégedettsége folyamatosan csökken 2014 óta – támasztották alá az elhangzottakat a Stada Health Report 2025 adatai, amelyeket Földesi Csenge, a Stada Hungary Kft. orvosigazgatója ismertetett. Az egészséggel, egészségmagatartással kapcsolatos véleményeket 11 éve monitorozó felmérést 22 országban végezik el, legutóbb idén február-márciusban gyűjtötték az adatokat, az EU-ban 27 ezer, Magyarországon ezer válaszadót sikerült toborozniuk ehhez.

A magyarok mindössze 23 százaléka volt elégett a közegészségügyi rendszerrel 2025-ben az előző évi 26 százalékkal szemben, messze alulmúlva az uniós átlagelégedettséget, ami 58 százalékos. Az értékeléssel Kazahsztánnal és Szerbiával együtt zárjuk az EU-s listát. Ugyanakkor az egészségügyi személyzetbe vetett bizalmunk magas, ezen a téren közel vagyunk az európai átlaghoz.

Míg az uniós polgárok átlagosan 51 százalékra értékelik az egyenlő hozzáférést, Magyarországon mindössze 21 százaléknyian gondolják úgy, hogy ez megvalósul. Ugyancsak romlik a saját mentális állapot megítélése, míg tavaly a magyarok 48 százaléka érezte jónak a mentális állapotát, idén már négy százalékkal kevesebben ítélték csak hasonlóan. Hazánk a középmezőny alsó részébe tartozik a szűréseken való részvételt illetően, amikor pedig arról kérdezték őket, miért nem mennek el a szűrésekre, azt a rossz hozzáféréssel magyarázták, illetve nem volt elegendő információjuk arról, hogy hol, és milyen vizsgálatokat vehetnek igénybe. Voltak olyanok is, akik úgy érezték, nincs szükségük szűrővizsgálatra, bár a megkérdezettek 57 százaléka megnyugtatónak tartja, hogy lehetősége van a részvételre. A magyar lakosság 39 százaléka gondolja jónak a fizikai egészségét, és 83 százalék tesz is valamit annak megőrzéséért: a legtöbben vitaminokat és étrend-kiegészítőket szednek.

Kiszámítható kiszámíthatatlanság?

Kiszámíthatatlanság és bizonytalanság jellemzi a magyar egészségügyet, erre olyan történések is utalnak, mint például Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) korábbi főigazgatójának hirtelen menesztése, ami jól mutatja, a kormány számára mit jelent az ágazat – fogalmazott Harsányi András, a META elnöke.

Furcsa három esztendőn vagyunk túl, a magyar gazdaság egésze nem nő, ugyanakkor egyes ágazatok jól húznak – vázolta fel előadásában a gazdaság általános helyzetét Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, aki szerint a tervezett gazdasági növekedést nem sikerült beváltani, és nem Magyarország előzött a kanyarban, hanem bennünket hagytak le még a visegrádi országok is. A probléma a közkiadások elosztásában rejlik, a magyar kormány átlag felett költ gazdasági célokra, államosít, gazdasági szereplőket támogat, ami nem illeszkedik az uniós modellbe, és az EU jogszabályaival is ütközik. Régóta sokkal kevesebbet költünk közegészségügyre és szociális ellátásokra, mint az EU-s átlag, ugyanakkor a kultúra, vallásügyek, sport kategóriában lényegesen többet még a V4-ek között is, amit leginkább a közmédia állami támogatása húz felfelé. Mindeközben a fiatal diplomások arányában Romániával együtt az utolsó helyen állunk az európai listán. Ez ugyancsak nem jó ómen, amikor a közepes technológiai fejlettség állapotából előrefelé kellene törni – vélte Bod Péter Ákos, aki hozzátette, változik a gazdasági környezet, amelyben könnyebben alkalmazkodhatnánk és találhatnánk helyet, ha karöltve és nem vétókkal terhelve haladnánk más uniós országokkal.