hirdetés
2021. szeptember. 18., szombat - Diána.

A biszfenol A-expozíció és a reproduktív hormonok közötti összefüggések női dolgozóknál

Nők esetében is találtak bizonyítékokat arra nézve, hogy a BPA megzavarja a hormonháztartást. Ennek fényében további erőfeszítéseket kell tenni a munkahelyi BPA-expozíció mérséklésére.

hirdetés

Az endokrin diszruptorok (EDC, endocrine disrupting chemical) olyan kémiai vegyületek, melyek befolyásolják az endokrin rendszer működését, ezen belül a hormonok szintézisét, szekrécióját vagy metabolizmusát. Az egyik ilyen EDC a biszfenol A (BPA), mellyel kapcsolatban mind több aggodalom merül fel széles körű expozíciója és az emberek egészségi állapotára kifejtett potenciális ártalmai miatt. A BPA polikarbonát és epoxigyanták elegye, melyet az ételek és italok tárolására szolgáló konzervdobozok belső felszínének bevonására, illetve bizonyos fogászati anyagok előállítására alkalmaznak. Az élelemből vagy más forrásokból származó BPA-expozíció következtében az emberek vizeletéből többnyire kimutatható a BPA, függetlenül attól, hogy milyen életmódot folytatnak.

Az egyre nagyobb számban rendelkezésre álló szakirodalmi adatok azt bizonyítják, hogy állatkísérletekben BPA-expozíciót követően megváltozik a keringő reproduktív hormonok szintje. Különös jelentősége van annak, hogy ezek a hatások már olyan alacsony dózisban is megmutatkoznak, melyben a BPA jelen van környezetünkben. Nőstény patkányokban a prenatális BPA-expozíció hatására zavart szenved a reproduktív traktus fejlődése, és megváltozik a szexuális érés ideje. Ezen túlmenően a BPA-t összefüggésbe hozták bizonyos endokrin zavarokkal, például a pubertas praecoxszal, hormondependens tumorokkal (pl. emlő- és prosztatarák), valamint egyes metabolikus rendellenességekkel (pl. elhízás, cukorbetegség, policisztás ovarium szindróma).

Jelenleg csak kevés és nem is egyértelmű adat van a birtokunkban humán vizsgálatokból arra nézve, hogy a BPA megváltoztatja a keringő reproduktív hormonok szintjét. Egy szűk körű vizsgálatban, melyben 26 egészséges és 47 ovarium-diszfunkcióban szenvedő nő vett részt, szignifikáns és pozitív korrelációról számoltak be a BPA-expozíció és a keringésben mérhető androgénkoncentráció között. Ugyanakkor egy prospektív populációs vizsgálatban nem igazolódott összefüggés a BPA és a tesztoszteron vagy az a 17-béta-ösztradiol (E2) között. Beszámoltak arról is, hogy kapcsolat lehet a BPA és a vetélés között is, ami felveti annak lehetőségét, hogy a BPA megváltoztatja a hormonhomeosztázist.

Jelen vizsgálatban olyan női dolgozók szérumában elemezték a BPA-szintek függvényében a reproduktív hormonok koncentrációját (folliculus-stimuláló hormont; FSH, a luteinizáló hormont; LH, az E2-t, a prolaktint (PRL) és a progeszteront; PROG), akik viszonylag magas kumulatív munkahelyi BPA-expozíciónak voltak kitéve.

 

Betegek és módszerek

A vizsgálati csoportot részben olyan női dolgozók alkották, akiknél fennállt a BPA-expozíció, részben olyanok, akik ilyen hatásnak nem voltak kitéve. Az eredeti kohorszban összesen 431 női dolgozót vontak be. Beválasztási kritériumok: az adott személy 1) több mint 6 hónapja dolgozik a jelenlegi munkahelyén;2) életkora 18 és 45 év között van; és 3) nem szenved jelentősebb betegségben (pl. cukorbetegség, coronaria-betegség, krónikus infekció [tuberkulózis stb.]). A jelen elemzésben 356 nő adatait dolgozták fel, ebből 106-an tartoztak az exponált csoportba, míg 250-en a nem exponált csoportba.

A demográfiai adatokat (menstruációs ciklus, fogamzásgátló használata, szexuális úton terjedő betegségek, munkahelyi anamnézis, életmódra vonatkozó információk) személyes interjúk útján nyerték. A levegőből vett mintából mérték a munkahelyi BPA-expozíció mértékét, illetve minden egyes személyre vonatkozóan kiszámították az idősúlyozott átlagértékeket (TWA8, time-weighted average). Vizeletmintát vettek a BPA-ürítés mértékének meghatározására. Sor került a reproduktív hormonok szintjének ellenőrzésére is.

 

Eredmények

Az exponált és nem exponált csoport a kiindulási demográfiai paraméterek illetően hasonlónak mutatkozott egymáshoz. Ahogyan az várható is volt, a vizelet BPA-koncentrációinak geometriai átlaga az exponált dolgozók körében magasabbnak bizonyult (22,2 mikrogramm/gramm), mint a nem exponált dolgozóknál (0,9 mikrogramm/gramm). A résztvevők kevesebb mint 2 százaléka számolt be rendszeres dohányzásról vagy alkoholfogyasztásról. Magasabb TWA8 értékek mellett alacsonyabb LH- és magasabb E2-értékeket észleltek. Magasabb TWA8 értékek esetén nem szignifikáns mértékben magasabb volt a PRL és PROG koncentrációja is. A vizelet BPA-szintjei szerinti csoportok összehasonlításakor ugyancsak nem szignifikáns korreláció mutatkozott a magasabb vizelet-BPA-kategóriák, illetve a magasabb PRL- és PROG-szintek között, ugyanakkor csak a PRL-lel való kapcsolat érte el a statisztikai szignifikancia határát. Az életkor, dohányzás és a menstruáció rendszeressége szerinti korrekciót követően szignifikáns pozitív korrelációt találtak a vizelet BPA-koncentrációja, illetve a PRL- és PROG-szintek között.

Az exponált dolgozók csoportjában a vizelet BPA-szintje és az E2 között észlelt összefüggés éppen elérte a szignifikancia határát, ugyanakkor a nem exponált csoportban fordított korreláció igazolódott a vizelet BPA-koncentrációja és az FSH-értékek között.

 

Következtetések

Férfiak esetében már korábban ismert volt az összefüggés a munkahelyi BPA-expozíció és a kedvezőtlen reproduktív kimenetelek között (pl. elégtelen minőségű ondó, szexuális diszfunkció, a reproduktív hormonok metilációjának zavarai). A mostani vizsgálat nők esetében szolgált további bizonyítékokkal arra nézve, hogy a BPA megzavarja a hormonháztartást. Ennek fényében további erőfeszítéseket kell tenni a munkahelyi BPA-expozíció mérséklésére.

 

Forrás: Miao M, et al. Associations between bisphenol A exposure and reproductive hormones among female workers. Int J Environ Res Public Health. 2015;12:13240−13250.

Dr. Patócs Attila


A reproduktív hormonok szintjének összefüggései az összegzett mortalitással, illetve a rákbetegség és kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozással férfiaknál

Lead: Ne kizárólag a tesztoszteronszintekre fókuszáljunk azon férfi betegek kivizsgálása során, akik androgén elégtelenség tüneteivel fordulnak orvoshoz! Az e szempontból jelentős egyéb hormonok (különösen a LH) meghatározása pontosabban feltárja az észlelt tünetek hátterét, és olyan komorbiditásokra hívhatja fel a figyelmet, melyek egyébként rejtve maradtak volna.

 

 

A tesztoszteron alapvető hormon a férfi reproduktív működések szempontjából, ugyanakkor hatással van a nem reproduktív szervekre is. Ennél fogva a tesztoszteron anabolikus hatást fejt ki az izomtömegre, a csontok mineralizációjára; serkenti a vérképzést; és befolyásolja a kognitív funkciókat. Számos vizsgálat eredményei utalnak arra, hogy férfiaknál a tesztoszteron alacsony szérumszintje a kardiovaszkuláris betegségek (CVD, cardiovascular disease) és a 2-es típusú diabetes mellitus kockázati tényezőivel társul. Több kutatás tárgyát képezte a tesztoszteronszintek és a későbbi mortalitás közötti esetleges korreláció vizsgálata, amely vizsgálatok egymásnak ellentmondó eredményekkel zárultak.

A LH a tesztoszteronterelés elsődleges stimulátora; a LH és a tesztoszteron hányadosa (LH/T arány) a Leydig-sejtek funkcióját jelző klinikai marker. Férfiaknál a tesztoszterontermelés hatalmas pufferkapacitással működik, ennél fogva a Leydig-sejt-termelés kisfokú csökkenésekor az emelkedett LH-szintek gyakran viszonylag hosszú ideig normális vagy közel normális szinten tartják a tesztoszteront, ezt a klinikai entitást „kompenzált primer hypogonadismusnak” nevezzük Továbbra sem tisztázott azonban, hogy e kompenzált állapothoz társul-e morbiditás vagy fokozott mortalitás. A gonadotropinok és a halálozás esetleges korrelációjával néhány vizsgálat foglalkozott, melyek nem hoztak egyértelmű eredményeket.

Az összefoglalt közlemény szerzői a szérum LH- és tesztoszteronszintjei, illetve az ehhez kapcsolódó reproduktív hormonok közötti összefüggéseket, valamint a mortalitással való korrelációt elemezték 5350 férfi átfogó adatai alapján, akiknek életkora 30 és 70 év közé esett. A követés átlagos időtartama 18 év volt.

 

Betegek és módszerek

Az elemzés résztvevőit a három Danish Monitoring Cardiovascular Risk Factors Survey (MONICA I, II és III) résztvevői közül választották ki, melyeket 1982-ben, 1987-ben és 1992-ben végeztek. Az említett vizsgálatok célja az volt, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) projektjén belül elemezze a coronaria-betegség meghatározó tényezőit és trendjeit.

A vizsgálatba való belépéskor a résztvevők részletes kérdőívet töltöttek ki a szociodemográfiai jellemzőkről, az életmódról és az egészségi állapotról, melyet az antropometriai adatokra és a vérnyomásra is kiterjedő fizikális vizsgálat követett.

Meghatározták a tesztoszteron és az ösztradiol, továbbá a sex hormon binding globulin (SHBG), LH és FSH értékeit.

 

Eredmények

A követési periódus alatt összesen 1533 férfi halt meg, ezen belül 428-an CVD, 480-an pedig rosszindulatú daganat következtében. A Cox-féle arányos kockázati modell azt jelezte, hogy a LH-szint alapján legmagasabb kvartilisbe tartozó férfiak körében magasabb volt a bármely okból bekövetkező halálozás aránya, szemben a legalacsonyabb kvartilisbe tartozókkal (kockázati arány [HR, hazard ratio] 1,32; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval] 1,14−1,53). Ugyanígy a LH/T és ösztradiol szerinti magasabb kvartilisekben nagyobbnak bizonyult a bármely okú mortalitás (HR 1,23, 95% CI 1,06−1,43; HR 1,23, 95% CI 1,06−1,43). Nem igazolódott összefüggés a tesztoszteronszintekkel. A magasabb LH-szintek fokozott rákos halálozással társultak (HR 1,42; 95% CI 1,10−1,84), függetlenül a dohányzási státusztól. A tesztoszteronszint alapján a legmagasabb kvartilisbe sorolt férfiak körében alacsonyabbnak mutatkozott a CVD mortalitás, szemben a legalacsonyabb kvartilisbe tartozókkal (HR 0,72; 95% CI 0,53−0,98). Ezen túlmenően negatív trendeket észleltek a SHBG és szabad tesztoszteron és a CVD okozta halálozás között, ez azonban nem érte el a statisztikai szignifikancia határát.

 

Következtetések

A LH és LH/T, illetve a bármely okból bekövetkező halálozás között megfigyelt pozitív korreláció, illetve az a tény, hogy nincs összefüggés az össztesztoszteronnal, arra utal, hogy a primer Leydig-sejt-diszfunkció még akkor is a bármely okból bekövetkező mortalitás kockázati tényezőjének tekinthető férfiaknál, ha azt a LH-szint emelkedése kompenzálja. Ezzel szemben a Leydig-sejtek működésének szekunder hanyatlása − mely esetenként SHBG-csökkenést követ − a CVD mortalitás fokozott kockázati markerének tűnik.

A most közzétett eredmények ismét aláhúzzák annak fontosságát, hogy ne kizárólag a tesztoszteronszintekre fókuszáljunk azon férfi betegek kivizsgálása során, akik androgén elégtelenség tüneteivel fordulnak orvoshoz. Az e szempontból jelentős egyéb hormonok (különösen a LH) meghatározása pontosabban feltárja az észlelt tünetek hátterét, és olyan komorbiditásokra hívhatja fel a figyelmet, melyek egyébként rejtve maradtak volna.

 

Forrás: Holmboe SA, et al. The association of reproductive hormone levels and all-cause, cancer, and cardiovascular disease mortality in men. J Clin Endocrinol Metab. 2015;100:4472–4480.

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Jogszabályfigyelő

Leszólítottunk pár koronavírust tagadó vagy az oltást ellenző járókelőt, és a beszélgetés során hirtelen megjelent dr. Kemenesi Gábor virológus.

Vannak hormonbetegségek, amelyek mindkét nemet megtámadhatják, és vannak jellegzetesen nemspecifikus problémák is.