A 25-OH-D-vitamin mérésének klinikai javallatai
Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem fordul a közvéleményben és a laikus sajtóban azon szemlélet felé, mely szerint csaknem mindenkinek extra D-vitamin-pótlásra lenne szüksége.
A D-vitamin-szint mérésének klinikai javallatairól 2011-ben jelent meg Krasowski cikke az American Journal of Clinical Pathology című lapban, melyben a szerző egy gyakori klinikai szituációval szemlélteti a kérdést, illetve azt, hogy a patológusok milyen kihívásokkal kell, hogy szembesüljenek a 25-OH-D- [25(OH)D] vitamin szintjének meghatározása során. (Krasowski MD. Pathology consultation on vitamin D testing. Am J Clin Pathol. 2011;136:507−514.) Ennek kapcsán kitér arra, hogy sok ellentmondás van még a 25(OH)D optimális értékeinek és célértékeinek megadásakor, különböző és félrevezető referenciaértékek vannak a köztudatban, sokféle módszert használnak a 25(OH)D mérésére, illetve sokszor helytelenül az 1,25-dihidroxivitamin-D (1,25(OH)2D) meghatározását rendelik az orvosok. Bár Krasowski cikke megemlíti, hogy a 25(OH)D-tesztek száma az utóbbi időben meredeken emelkedett, nem tér ki a D-vitamin-szint mérésének klinikai javallataira, holott ennek nagy jelentősége van a különböző klinikai szituációkban.
Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem fordul a közvéleményben és a laikus sajtóban azon szemlélet felé, mely szerint csaknem mindenkinek extra D-vitamin-pótlásra lenne szüksége. E következtetések alapját azok az epidemiológiai asszociációs vizsgálatok képezik, melyek a D-vitamin előnyeit mutatták. Egyre több személynél kerül sor a 25(OH)D meghatározására is a rutin állapotfelmérés során, melynek nyomán ez a vizsgálat lett az egyik leggyakoribb – ha nem a leggyakoribb – vizsgálat, mely jelentős anyagi terhet ró az egészségügyi ellátó rendszerekre.
Az Endokrin Társaság legfrissebb útmutatója 20 ng/ml (50 nmol/l) alatti 25(OH)D-szintként definiálja a D-vitamin-hiányt, illetve 21 és 29 ng/ml (52−72 nmol/l) közötti értékként a D-vitamin-elégtelenséget. A szakirodalmi adatok áttekintése alapján csak azoknál a személyeknél javasolják a D-vitamin-ellátottság rutin szűrését, akiknél fennáll a D-vitamin-hiány kockázata, illetve egyértelműen a rutin szűrés ellen foglalnak állást azoknál a személyeknél, akik nem veszélyeztetettek. Az Endokrin Társaság irányelveinek betartása érdekében a patológusoknak tájékoztatniuk kell klinikus kollégáikat, elsősorban a háziorvosokat a 25(OH)D-mérés klinikai javallatairól. A patológusoknak meg kell érteniük, hogy csak azoknál a személyeknél kell számolni a D-vitamin-hiány kockázatával, akiknél bizonyos betegségeket diagnosztizáltak vagy e betegségek irányában vizsgálják őket. Ilyen kórképek: rachitis, osteomalacia, osteoporosis, krónikus vesebetegség, májbetegség, hasnyálmirigy-elégtelenség, malabszorpciós szindrómák (pl. cisztás fibrosis, gyulladásos bélbetegség, gyomorszűkítő műtét, radiációs enteritis), hyperparathyreosis, elhízás (testtömegindex ˃30 kg/m2), kórelőzményben szereplő nem traumás csonttörések, kórelőzményben szereplő D-vitamin-elégtelenség vagy vitaminpótlás iránti igény, krónikus obstruktív tüdőbetegség, granulómaképződéssel járó betegségek (pl. sarcoidosis, tuberculosis, histoplasmosis), cukorbetegség vagy más krónikus gyulladásos kórállapotok, valamint egyes lymphomák. Ugyancsak előnyös lehet a 25(OH)D-szűrés az idősebb személyeknél (pl. 65 évesnél idősebb nők és 70 évesnél idősebb férfiak), különösen akkor, ha a kórelőzményben elesések szerepelnek; antiepileptikumokat szedő betegek; tartós glükokortikoid-terápiában részesülők; sötét bőrű személyek; olyan diétán lévők, mely szigorúan tiltja a tejtermékek fogyasztását.
A patológusoknak aktív szerepet kell vállalniuk a tesztek felesleges rendelésének kontrollálásában például oly módon, hogy írásos tájékoztatókat állítanak össze a saját intézményükben dolgozók számára, illetve folyamatosan terjesztik környezetükben az irányelvekben foglaltakat.
Chuanyi M. Lu, MD, PhD
Department of Laboratory Medicine
University of California San Francisco
Laboratory Medicine Service
Veterans Affairs Medical Center
San Francisco, CA
A laboratóriumi minőségkontroll biztosítása érdekében az szükséges, hogy szinkronizáljuk az egyes laboratóriumok által meghatározott D-vitamin-értékeket. A laboratóriumi szolgáltatások továbbra is az egészségügyi ellátó rendszer elhanyagolt elemét képezik, holott központi szerepük van a közegészségügyben, a betegségkontrollban és -surveillance-ban, valamint a betegellátásban. Ezen túlmenően a gazdaságilag elmaradott országokban gondot okoz a kompetens laboratóriumok hiánya, ami nem csak a vidéki és távoli régiók problémája, hiszen sokszor a nagyobb városok laboratóriumai is híján vannak a diagnosztikai kompetenciának.
Nemzetközi szintű külső minőségbiztosítási programra lenne szükség ahhoz, hogy a laboratóriumok kompetenciáját javíthassuk a D3-meghatározások terén.
A nem egyetemhez tartozó, nem kutató profilú egészségügyi centrumok számára a kereskedelmi forgalomban hozzáférhető immunoassay kitekkel végzett 25(OH)D- (D3-vitamin) meghatározás és az állandó belső minőségkontroll lenne az egyetlen lehetőség, ahol nem áll rendelkezésre radioimmunoassay, nagy teljesítményű folyadékkromatográfia vagy folyadékkromatográfia-tömegspektroszkópia.
A diagnosztikai laboratóriumok többsége nem lesz képes arra, hogy helyben elvégezze a 25(OH)D-méréseket a meglévő infrastruktúrájával. A vidéki és városi régiókban az egyszerű és gyors, helyben elvégezhető tesztek jelenthetnek megoldást a D3-vitamin-szintek folyamatos nyomonkövetésére az átlagos populáción belül. Ezzel a módszerrel figyelemmel kísérhetők a pótlást követő D-vitamin-szintek is. Az esetek 20−30%-ában napi 1000 IU D-vitamin-pótlással nem érhető el a minimális D3-vitamin-szint (30 ng/ml, azaz 75 nmol/l).
Subhash C. Arya, MBBS, PhD
Nirmala Agarwal, FRCOG
Sant Parmanand Hospital
Delhi, India
