A thyroidea-ellenes antitestek nagy prevalenciája elégtelen D-vitamin-ellátottsággal társul gyermekkorban

Az összefoglalt vizsgálatban a D-vitamin-státusz és az anti-thyroid antitestek − a thyroidea-peroxidáz antitestek (TPOAb) és az anti-thyroglobulin antitestek (TgAb) −, a szérum-pajzsmirigyhomonok és a szérum-TSH korrelációját elemezték olyan gyermekek körében, akiknek csontmetabolizmusa egyensúlyban volt.

Betegek és módszerek

A retrospektív vizsgálatban 153 gyerek (57 fiú [37 százalék] és 96 lány (63 százalék]) vett részt, életkoruk 1 és 18 év közé esett. Olyan jelölteket vontak be az elemzésbe, akiknek kalcium- (Ca), foszfor- (P), parathormon- (PTH) és alkalikusfoszfatáz (ALP) szintje az életkor és nem szerinti normáltartományon belül volt. A pajzsmirigyműködés állapotát az alábbi paraméterek alapján mérték fel: trijódtironin (T3), tiroxin (T4), szabad tiroxin (fT4, free T4), TSH és anti-thyroid antitestek (TPOAb és TgAb).

Az Endokrin Társaság 2011-es klinikai gyakorlati irányelveinek megfelelően három csoportot különítettek el: D-vitamin-hiány (<20 mg/ml), D-vitamin-elégtelenség (21−29 ng/ml) és megfelelő D-vitamin-státusz (˃30 ng/ml).

Eredmények

A thyroidea-ellenes antitestek jelenléte statisztikailag szignifikáns mértékben nagyobb volt a D-vitamin-hiányban szenvedő csoportban (10−20 ng/ml) (53,3 százalék), mint normális D-vitamin-ellátottság mellett (˃30 ng/ml) (25,0 százalék; p<0,015%). A D-vitamin-hiány és D-vitamin-elégtelenség (21−29 ng/ml) (35,9 százalék), illetve a D-vitamin-elégtelenség és normális D-vitamin-státusz közötti különbségek nem voltak statisztikailag szignifikánsak.

A D-vitamin esetében a Pearson-korreláció statisztikailag szignifikánsnak bizonyult a kalciumra, foszforra, ALP-re és PTH-ra (ahogyan az a feedback mechanizmus alapján várható is volt), és ugyancsak statisztikailag szignifikáns korreláció mutatkozott a TSH-ra és pajzsmirigyhormonokra is. Ugyanakkor a TSH csak a D-vitaminnal és a PTH-val mutatott statisztikailag szignifikáns összefüggést.

A szerzők statisztikailag szignifikáns pozitív korrelációt észleltek a D-vitamin (ng/ml) és T3 (ng/ml), valamint a T4 (μg/dl) és fT4 (ng/dl) között, míg statisztikailag szignifikáns negatív összefüggés igazolódott a D-vitamin és TSH (μIU/ml) között.

Következtetések

Jól ismert tény, hogy a pajzsmirigy normális működése több ponton is alapvető szerepet játszik a gyermekkori fejlődésben, többek között a központi idegrendszer kialakulásában, a növekedésben, a metabolikus folyamatokban és a csontok egészségi állapotának fenntartásában.

Az autoimmun pajzsmirigybetegség kórismézésének alapját a klinikai tünetek képezik, és a laboratóriumi leletek erősítik meg. A betegség típusától és stádiumától függően a beteg lehet euthyroid, hypothyroid vagy hyperthyroid.

Az életmód megváltozása – ezen belül a kisebb napfényexpozíció – elégtelen D-vitamin-ellátottságot eredményezhet. Meggyőző bizonyítékok szólnak a D-vitamin-státusz és immunválasz, illetve az autoimmun betegségek közötti korrelációk mellett. A T-regulátoros sejtekben folyó kalciumforgalom zavara befolyásolja a normális immunválaszt, mely az idegen antigénekre adott válaszra és a saját antigének iránti toleranciára egyaránt kihat. Emellett meggyőző adatokkal rendelkezünk arra vonatkozólag is, hogy a D-vitamin közvetlenül is hat különböző immunsejtekre, köztük a regulátoros T-sejtekre is.

A saját antigének iránti tolerancia megváltozása közvetlenebb kapcsolatban áll a D-vitamin-hiányos állapottal, melynek nyomán megváltozik a citokinexpresszió a szabályozó immunsejtekben. A D-vitamin-szint szoros összefüggése a Ca-, P-, ALP- és PTH-szintekkel nem meglepő megfigyelés, mivel még normális szintek mellett is visszacsatolásos (feedback) mechanizmus működik. Ebben a vizsgálatban ráadásul olyan válogatott populáció vett részt, melyben a csontmetabolizmus kiegyensúlyozott volt, ennek alapján kizárható volt, hogy a keringő Ca-koncentráció tekintetében extremitások álltak volna fenn. Mindezek arra utalnak, hogy a D-vitamin-státusz felelős a nem megfelelő autoimmun válaszért.

A szerzők megfigyelései azt erősítik, hogy ebben a vizsgálati csoportban a pajzsmirigyhormonok szintje a normáltartományon belül volt, ugyanakkor pozitív korrelációt mutatott a D-vitamin-szintekkel, míg a szérum-TSH negatívan korrelált a D-vitamin-szintekkel. Az elégtelen D-vitamin-ellátottsággal jellemezhető csoport olyan betegeket is magában foglalt, akiknek TSH-szintje a normáltartomány felett volt.

A korábbi beszámolókkal egybecsengve a mostani eredmények is azt jelzik, hogy gyermekkorban a D-vitamin immunmodulátor hatást fejthet ki a pajzsmirigy működésére. A szerzők azt találták, hogy a TPOAb- és/vagy TgAb-pozitivitás a D-vitaminstátusztól függően változott, illetve a pajzsmirigyhormonok és a szérum-TSH szintje a D-vitamin-szintektől függött olyan gyermekek és serdülők esetében, akiknek csontmetabolizmusa kiegyensúlyozott volt. Ebből arra következtettek, hogy a D-vitamin-hiány felelős az autoimmunitás megváltozásáért, melynek jele a pajzsmirigy elleni autoantitestek nagy prevalenciája. Ennek eredményeként megváltozik a pajzsmirigy működése: a szérumban csökken a pajzsmirigyhormonok és megemelkedik a TSH szintje, ez utóbbi a betegek egy részénél patológiás tartományba emelkedhet.

Úgy tűnik, hogy a megfelelő D-vitamin-ellátottság védelmet nyújt egy sor betegséggel szemben, és az autoimmun betegségekben farmakológiai dózisban adott D-vitamin szignifikáns jelentőségét korábban már leírták. Eddig a D-vitamin több mint 30-féle pozitív hatásáról számoltak be az immunrendszerre. Ezen túlmenően azt is felvetették, hogy a későbbi autoimmun betegségek kialakulása szempontjából nem mindegy a D-vitamin-pótlás időzítése sem, mely a D-vitamin-hatás adaptív immunitásban játszott szerepére vezethető vissza.

Mindazonáltal nincs elegendő bizonyíték arra, hogy D-vitamin-szupplementációval befolyásolható az autoimmun kórképek lefolyása, az ilyen irányú kapcsolat igazolására további véletlen besorolásos és kontrollos vizsgálatok szükségesek.

(Forrás: Zaidman V, et al. High prevalence of anti-thyroid antibodies associated with a low vitamin D status in a pediatric cohort. Clin Chem Lab Med 2014; DOI 10.1515/cclm-2013-0975)