A világban zajló válság egyik hozadékaként egyre nagyobb önerő szükséges ahhoz, hogy hitelt tudjunk felvenni. A bankok óvatosak, az átlagember pedig csak kapkodja a fejét a hitelajánlatok és az elővigyázatosságra intő tanácsok sokaságában. Valóban nem érdemes manapság hitelt felvenni? Mit tehet az, akinek nincs más lehetősége? Bartos Ferenc független pénzügyi tanácsadót arról kérdeztük, valóban védtelenek vagyunk-e a hitelválság kapcsán kialakuló problémákkal szemben.

Egyre fontosabb az egyéni felelősségvállalás A társadalombiztosítás válságával – ami egyaránt betudható a csökkenő születésszámnak, az emelkedő átlagéletkornak és az egészségügyi költségek robbanásszerű növekedésének – egyre fontosabb lesz a szerepe az egyéni felelősségvállalásnak. Ezt nemcsak az anyagi teherbíró képesség határozza meg, hanem az is, hogy ki mennyire tervezi meg a saját életét. Nemzedékek sora nőtt fel abban az – éppen regnáló hatalom által is sugallt – hitben, hogy gyógyítását, időskori megélhetését vagy éppen lakhatását az állam garantálja. Az úgynevezett szocialista országokban élőknél azonban nemcsak a létbiztonság illúziója, hanem a működő pénz- és tőkepiacok hiánya is nemzedékek számára meglehetősen korlátozottá – és többségük számára ismeretlenné – tette a tudatos öngondoskodást, a felkészülést a válságos élethelyzetekre. Ezért is van jelentősége, hogy az állam bizonyos formáit a hosszú távú megtakarításoknak adó- és járulékkedvezményekkel támogatja. Akiknek tehát van szabadon felhasználható és hosszabb távra befektethető pénzük – ráadásul esetleg a munkaadójuk is hajlandó a zsebébe nyúlni –, még mindig évi több százezer forinttal gyarapíthatják megtakarításaikat, a kedvezmények révén is. Ez év szeptemberétől nem elhanyagolható szempont, hogy a támogatott megtakarítások hozamát nem sújtja kamatadó sem.