A leggyakrabban érintett fiatal betegpopuláció számára az időben felállított diagnózis életmentő lehet, a betegek gondozása komplex feladat, folyamatos követést, sok esetben multidiszciplináris együttműködést igényel.

A műszívkezelés segítségével csökkenthető a szívtranszplantációs várólistán lévők halálozási rátája, a betegek otthonukba bocsáthatók, szervfunkcióik a megfelelő perfúzió következtében javulnak, és többségük jó életminőséggel és jó általános állapotban juttatható el a végleges megoldást jelentő szívátültetésig.

Az intravénás immunglobulin-terápiát évtizedek óta alkalmazzák immunhiányos állapotokban és fertőző betegségekben. Napjainkban széles körben elterjedt indikáción túli (off-label) kezelési lehetőséget jelent bőrgyógyászati kórképekben is, beleértve különböző autoimmun bőrbetegségeket és a toxikus epidermális nekrolízist.

Magas glükózszint esetén a szervezetben a különböző molekulákra, fehérjékre cukor rakódik. A glikációnak nevezett folyamat eredményeként megváltozhat a sejtek működése. Ez hosszú távon szövődményekhez vezet. (Kreditpontos kvízzel)

A Medical Online júliusi számában összefoglaltuk, a laboratóriumi munka során fellépő hibákat és azok költségvonzatait. A téma jelentősége indokolja, hogy az augusztusi számban visszatérjünk erre a tematikára. Mivel az összes preanalitikai hibák mintegy 60-85 %-káért a hemolízisre felelős ebben a számban részletesen bemutatjuk a hemolízis következményeit, okait és a megelőzés módjait.

A hemolízis a preanalitikai hibák leggyakoribb forrása, mely közel 60%-ban felelős a minták alkalmatlanságáért. A hemolízis in vivo és in vitro egyaránt bekövetkezhet, de az in vivo hemolízis aránya az összes hemolizált minta között mindösszen 3,2%. Ezért különösen nagy jelentőségű az in vitro hemolízis, melynek oka lehet mintavétel vagy a mintakezelés során elkövetett hibák. A nem kellő gondossággal nyert, tárolt és/vagy szállított minták hajlamosak a hemolízisre.

A minták hemolízise megbízhatatlan laboratóriumi eredményekhez vezethet. Éppen ezért a laboratórium visszautasítja azokat a hemolizált mintákat, melyeket alvadási tesztekre, illetve transzfúzióhoz szükséges meghatározásokra (ABO és antigénszűrés) küldenek. 

A laboratóriumi diagnosztika forradalmi fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben, azonban az ígéretes perspektívák ellenére még mindig régi problémákkal küszködik, melyek az egész diagnosztikai folyamatot sérülékennyé és potenciálisan megbízhatatlanná teszik, növelik a költségeket, és veszélyeztetik a betegek egészségi állapotát. 

Az utóbbi évtizedben az automatikus módszerek terjedésével és a laboratóriumi technológia tökéletesedésével csökkent az analitikai laboratóriumi folyamatok során bekövetkező hibák száma, javult a laboratóriumi adatok megbízhatósága és a laboratóriumi eredmények biztonságossága. 

Olaszországban a 229/99. számú rendelet és az 1998−2000 Országos Egészségügyi Terv (NHP, National Healthcare Plan) egyértelmű és világos útmutatót tartalmaz a források hatékonyabb felhasználását célzó irányelvek kidolgozásához, melyek segítséget nyújthatnak a klinikusoknak abban, hogy megfelelő módon hasznosítsák a laboratóriumi lehetőségeket.