Diabetes-monitorozás: amit a HbA1c mérésről tudni érdemes

A glükózszint arányában zajló glikációs folyamat becslésére a hemoglobin A1c (HbA1c) szint meghatározását használják. A HbA1c szint alapján előre lehet jelezni egyes diabetes szövődmények, elsősorban a retinopátia vagy a nefropátia kockázatát. Ezen túl alkalmas lehet annak a becslésére, hogy mennyire volt hatékony a glikémiás kontroll az elmúlt 3 hónap során. Ezért a háziorvosi gyakorlatban az egyik legáltalánosabban mért paraméter a HbA1c – a laborkassza öt százaléka, több mint 1 milliárd forint csak erre a vizsgálatra megy.

A HbA1c mérés végeztetéséhez és az eredmények értékeléséhez nem árt azonban néhány dologgal tisztában lenni.

Mit is mérnek voltaképp?

A vörösvérsejtekben levő hemoglobin-molekulákat 4 lánc (2 alfa és 2 béta lánc) alkotja. Elsősorban a béta-lánc végén levő valin hajlamos arra, hogy glikálódjon. Kisebb mértékben a hemoglobin egyéb részei is érintettek lehetnek. A HbA1c mérés során tehát az N-terminálisan glikált béta láncok mennyiségét határozzák meg.

Hogyan mérik?

A HbA1c mérésére aktuálisan több mint 100 féle mérési módszert használnak. Ezeket két fő csoportra osztják. A szeparációs eljárások (pl. kromatográfiás módszerek, kapilláris elektroforézis) azon alapulnak, hogy a hemoglobin töltése; az (immun)kémiai eljárások azon, hogy a hemoglobin szerkezete változik meg a glikáció hatására. A különböző mérési eljárások eredménye napjainkban (általában) azonos, mivel világszerte kötelezővé tették ezeknek egy referencia módszerhez való viszonyítását. 
A HbA1c mérése csak olyan laboratóriumban történhet, ahol megfelelő minőségbiztosítási rendszert üzemeltetnek. (Ez belső és külső minőségellenőrzési programokban való részvételt jelent). Ez vonatkozik a betegágy mellett végzett (POCT) mérésekre is. Amennyiben a POCT eszköz ilyen programban nem vesz részt, akkor inkább ne használják, mert nem megbízható az eredmény.

Miből mérik?

Általában lila kupakos vérképes csőből (EDTA-s vérből) történik a mérés. A HbA1c stabil, a többi mintával együtt küldhető a laborba. Egyes betegágy melletti eszközök esetében kapilláris vércsepp használata elegendő.

Mit jelent az eredmény?

Mivel a módszerek eredményét mmol mennyiségben megadott referens anyaghoz viszonyítják, ezért bevezették a mmol/mol mértékegységet. Azaz: a HbA1c értékét mmol/mol-ban adja meg a labor. Mivel azonban a klinikusok a %-os értéket használják, a mmol/mol érték alapján kiszámolják a %-os értéket is, így általában ez is szerepel a leleten.

Mi a ’jó’ eredmény?

A HbA1c-t elsősorban a terápia monitorozására érdemes kérni. Általánosságban terápiás célértékként a 7% alatti értéket javasolják. 8% feletti értékek esetén meg kell fontolni a terápiamódosítást. A célérték azonban betegenként eltérő.  Alacsonyabb kell legyen hosszabb életkilátás, kevésbé intenzív  terápia esetén. Rosszabb általános állapot, hipoglikémiás  hajlam, gyermek- és serdülőkor, előrehaladott  érszövődmények esetén magasabb a célérték. Fontos tudni, hogy nagyon alacsony (<4%) érték esetén igen gyakoriak a hipoglikémiás epizódok, illetve nő a macrovascularis  szövődmények kockázata. A diabeteses betegek kezelésére vonatkozó aktuális irányelveket mindenképpen vegyék figyelembe.
A HbA1c alapján becsülhető az elmúlt 3 hónapban az átlagos glükózszint (estimated average glucose, eAG érték). Bár nem teljesen egyértelmű még ennek az információnak a klinikai értéke, egyes laborok kiszámolják és megadják.

A másik alkalmazási terület a diabetes diagnosztizálása. A HbA1c mérésnek a glükózszint-meghatározással szemben vannak előnyei: a mintavétel után a HbA1c stabil (szemben az kémcsőben órák alatt csökkenő glükózszinttel), ugyanattól a betegtől az egymást követő napokon közel azonos HbA1c értékek mérhetőek (szemben a 10-15%-ban ingadozó éhomi vércukortól); nem befolyásolja a stressz, a napszak.
A diabetes valószínűsége 5,8% alatti értékek esetén alacsony, 6,4% feletti értékek esetén nagy a ; 5,8 és 6,4% között a folyamatosan nő a betegség kockázata. A HbA1c szintet azonban csak akkor szabad diabetes diagnosztizálására használni, ha az 1. táblázatban szereplő állapotok egyike sem áll fenn.

Mennyire gyakran kell / szabad mérni a HbA1c-szintet?

A javasolt mérési gyakoriság stabil állapotú diabeteses betegeknél évi 2 alkalom;  ha rossz a diabetes kontroll, vagy ha gyógyszerváltás történt. Kórházi kezelés esetén – amennyiben a korábbi 3 hónapról nincs eredmény – mérni kell  diabeteses betegnél.

Mi befolyásolhatja a vércukron kívül a mért HbA1c értékét?

A HbA1c szintet a hemoglobin mennyisége és típusa alapvetően befolyásolja. Módszertől függetlenül nő a szint akkor, ha a vörösvérsejtek élettartama nő (pl. vashiányos anémia esetén), illetve csökken, ha a vörösvérsejtek gyorsabban pusztulnak (pl. hemolitikus anémia). A hemoglobin-variánsok típustól és relatív mennyiségüktől függően zavarhatják a meghatározást. Akut / krónikus vérvesztés, illetve transzfúzió esetén sem értékelhető a HbA1c szint. Súlyos veseelégtelenségben az anémia, illetve a magas karbamidszint hemoglobint módosító hatása egyaránt változtathatja a HbA1c értékét. Bizonyos mérések esetében a C és E vitamin szedése csökkentheti a mért értéket.

A vizsgálat ismétlendő (lehetőleg másik módszerrel), amennyiben a klinikai képpel nem egyeztethető össze az eredmény. HbA1c értéket befolyásoló kórképek esetén inkább ne kerüljön sor a vizsgálatra.

Mi a teendő, ha a HbA1c eredménye nem értékelhető?

Lehetőség van a szérumban levő glikált fehérjék (albumin) szintjének a mérésére, azaz a fruktózamin-szint meghatározására.
A fruktózamin-szint a megelőző 2-3 hétre jellemző anyagcsere-állapotot tükrözi. A hemolízis tévesen magas értéket adhat. Az eredményt befolyásolja a fehérje turnover változása. Szintje megtévesztően alacsony lehet májcirrhosis, nephrosis szindróma esetén. Pajzsmirigybetegség, paraproteinémia esetén sem megbízható ez a paraméter.
A referenciatartomány életkortól és nemtől függ (lásd 2. táblázat)

Továbbképző cikk!               

A cikkhez kapcsolódó akkreditált kvízért kattintson ide!