SZÁSZI JÚLIA (BÉCS) cikkei

Nem boldogul az osztrák kormány az egészségpénztárak átalakítására és a velük szerződött orvosok megregulázására alapozott egészségügyi reformmal.

Az osztrák egészségpolitikusoknak és az orvosoknak még a megcsonkított, méregfogától megfosztott egészségügyi reform „light” változatában sem sikerült a megállapodniuk a parlament nyári szünete előtt. Ebben kétségkívül szerepet játszik a házi- és szakorvosok legutóbb már háromnapos sztrájkja, amely egyébként a jól szervezett sürgősségi ellátás miatt nem okozott fennakadást és a páciensek részéről sem váltott ki ellenszenvet.
  De nem csak ez késlelteti a megállapodást a végleges osztrák reformtervről: a pénztárak átalakítása, az ellenőrzés erősítése hatalmi harcot váltott ki. A köztisztviselők szakszervezetének vezetője szeretné kivenni az ellenőrzés alól az országos (szakmai) pénztárakat úgy, hogy a betervezett külső kontroll csak a regionális-tartományi pénztárakra vonatkozzon. Ezzel kútba esett a csőd szélére került betegpénztárak gyors kisegítése; halasztódik a 450 milliós tervezett állami segély folyósítása.

Fiók mélyén

Miközben hónapok óta tart a huzavona a csőd közeli helyzetben lévő pénztárak megmentése és a gazdaságosabb gyógyítás körül, a témával foglalkozó közgazdászok úgy vélik: az igazi megtakarítási potenciál a kórházak háza táján keresendő. Annál is érthetetlenebbnek tartják, hogy az osztrák egészségügyi miniszter, Andrea Kdolsky fiókjába süllyesztette a már előterjesztett kórházreformot. A kórház sok ausztriai polgárnak szinte a második otthona – fogalmaz kicsit sarkosan Ingrid Korosec, Bécs tartomány egészségügyi szenátora, arra utalva, hogy Ausztria élen jár a lakosság kórházi kezelésében, ugyanis 100 lakosra 29 felvétel esik. A teljes egészségügyi költségvetés (26 milliárd euró) 41 százalékát fordítják kórházi ellátásra – ez meghaladja az európai átlagot (37 százalék). Mindezzel egybevág, hogy ezer lakosra 6,2 kórházi ágy jut, miközben Magyarországon 7,1 Franciaországban 4,2, Hollandiában 3,5, Svédországban pedig 2,4. A kórházak igyekeznek kihasználni az ágykapacitást, és gyakran feleslegesen hosszú ideig tartják benn a beteget, illetve olyanokat is felvesznek, akiknek az ambuláns kezelés is elegendő lenne. Thomas Czypionka, a Magasabb Tanulmányok Intézetének (IHS) kutatója szerint egy-egy üresen álló ágy 82 ezer eurójába kerül a kórházaknak. Már csak ezért is helytelennek tartja, hogy 1997 óta páciensenként, esetre lebontott átalányt kap a kórház, a korábbi, kórházban töltött nap szerinti elszámolás helyett. Ez a térítési mód szinte ösztönöz arra, hogy több beteget fektessenek be: bár kétségkívül csökkent az intézményben töltött napok száma, de a felvett betegeké nőtt.

Kasszaátcsoportosítás?

A számvevőszék már 2002-ben elkészített egy tanulmányt, amely szerint Ausztriában 16 200 akut ágyat lehetne megszüntetni – ekkor érné el az ezer lakosra eső ágyszám az európai átlagot, a 4,6 ágyat. Így 2,9 milliárd euró szabadulna fel. Az összeget át lehetne csoportosítani a rendelői és az ambuláns területre, mert arról szó sincs, hogy az egészségügy kiadásai mérséklődnének – teszik hozzá a szakemberek, utalva az életkor meghosszabbodására.
  Kisebb összeget, 7,5 millió eurót lehetne megtakarítani, ha össze lehetne vonni kórházakat. Ezt jelenleg az egészségügyi rendszer regionalitása akadályozza: hiába van például a hainburgi és kittsee-i kórház között mindössze 12 kilométer, ha tartományhatár van közöttük – az egyik Alsó-Ausztria, a másik Burgenland területén fekszik. És ez korántsem egyedüli példa, bár nem csak ez az akadály. A kisebb települések vezetői oroszlánként küzdenek – egyébként kihasználatlan – kórházuk megtartásáért. Itt van például az elegáns tiroli üdülőhely, Kitzbühel, amely valóságos státuszszimbólumnak tekinti az intézményt. A közgazdászok szerint a néhány kilométerre lévő St. Johann kórházát kellene fejleszteni, a kitzbühelit pedig bezárni, még ha az 1412 óta létezik is. Télen ugyan folyamatosan hozzák a mentőhelikopterek a sísérülteket a kórházba, ám nyáron kísérteties a csönd, miközben a személyzetet – amelynek bére a kiadások 60-70 százaléka – olyankor is fizetni kell.
  A szóban forgó kórház 2009-re tervezett bezárásáról már megszületett a döntés, de az igazgató főorvos – a polgármester támogatását élvezve – nem adja fel: magán plasztikai sebészetté alakítaná, illetve privát sportkórházzá, a legjobb baleseti sebészekkel. A téli szezonra persze sürgősségi ambulanciát is fenntartana. A polgármester a közös kasszából a kitzbüheli állandó bejelentéssel rendelkező lakosoknak magánbiztosítási kiegészítést fizetne, amely feljogosítaná őket a kórház szolgáltatásainak igénybevételére. Ez egyébként minimum évi 400 ezer eurós kiadást jelentene. A privatizációhoz a kérelmet már benyújtották.

Újra a régi nóta

Az ügy egyedinek mondható, Christian Köck egészségügyi közgazda, a Health Care Company igazgatója azonban kitart évek óta hangoztatott álláspontja mellett, miszerint Ausztriában túl sok a kicsiny, szakosított kórház, és 20 százalékuk felesleges. A felekezeti kórházak lényegesen nagyobb hatékonysággal működnek. Ott kevesebben dolgoznak, több szakterület elérhető. Ha a tartományi kórházak hasonló struktúrában működnének, egyedül Karintiában és Bécsben 187 millió euró szubvenció válna feleslegessé – vélik a szakértők. Érdemes lenne tehát a mintát követni.
  Az általános szerkezeti reform azt is feltételezi, hogy a tervezett egészségügyi központokban és ambulanciákon másként, jobban és átfogóbban kiképzett orvosok dolgoznának, viszont a betegirányítás lényegében a családorvosok kezében lenne. Egy másik egészségügyi közgazda, Ernest Pichlbauer 65-130 millió euró megtakarítást lát lehetségesnek arra az esetre, ha hosszas kórházi tartózkodás helyett szakorvosokhoz, illetve járóbeteg-rendelésre (nappali klinikára) irányítanák a beteget. Kétségtelen, hogy az érintettek önköltsége kórházban 3 százalék, az otthoni ápolás idején viszont 75 százalék – egyértelmű, hogy inkább választja a páciens a kórházat. A kérdés már csak az, hogy az egészségügyi kormányzat mikor lát neki a szükséges, a lakosság által eleinte majdan nyilván kevés megértéssel fogadott intézkedések megtételének.

Nem sok példa akad az elmúlt ötven évből osztrák orvostüntetésre, különösen sztrájkra. A békének most vége: az Osztrák Orvosi Kamara rendkívüli közgyűlése egyhangú szavazással úgy döntött, hogy június 16-ra sztrájkot hirdet, és a labdarúgó Eb kellős közepén Ausztriában valamennyi család- és szakorvosi rendelő zárva marad. Mintegy 15 ezren szüneteltették a rendelést.

A kormány egészségügyi reformja elleni elkeseredett harc e végső eszközeként emlegetett intézkedés némiképp enyhébb változata annak, amit nemrégiben terveztek. Korábban ugyanis legalább háromnapos munkabeszüntetést emlegettek, ha a kormány – tiltakozásukat figyelmen kívül hagyva – az eredeti reformtervezetet fogadja el és terjeszti a parlament elé. Elszántságukat a június elején megtartott, mintegy nyolcezres tömegtüntetés is nyomatékosította, ám mindhiába: a kormány a legfájóbb pontokat nem hagyta ki a törvényből, s ezek megtorpedózására most már igen kevés a lehetőség.
  Az egészségügyi reformtervezet elsődleges célja a takarékoskodás, különös tekintettel az egészségpénztárak (osztrák elnevezéssel betegpénztárak) súlyos eladósodottságára. A változtatások szükségességét érzékeli ugyan valamennyi orvos és kamarai vezető, s vannak is javaslataik a megoldásra, ezek azonban nem esnek egybe a kormány elképzeléseivel. Érthetetlennek és sértőnek találják az orvosok, hogy senki nem válaszolt javaslataikra, az egészségügyi kabinet nem hallgatta meg őket, a kormány igazi döntéshozóival, Gusenbauer kancellárral, Molterer pénzügyminiszterrel, valamint tanácsadóikkal még csak nem is találkozhattak. Velük csupán Andrea Kdolsky egészségügyi miniszter közvetítésével tarthattak kapcsolatot – ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni.
  A reformtervezet elsődleges célpontja a családorvosi hálózat, amely a kormányzati illetékesek szerint nem működik elég gazdaságosan. Velük a betegpénztárak azon keretmegállapodás alapján kötnek szerződést, amelyet az orvosi kamara harcol ki: ez tartalmazza az egyes vizsgálatokért, orvosi szolgáltatásokért elszámolható tarifákat. A szerződések változatlanul hagyása mellett a kamara meghatározott időnként a tartalmi részt, tehát a térítési összegeket újratárgyalja, és igyekszik azokat az inflációhoz igazítani: olyan méltányos honoráriumrendszert kidolgozni, amely a szerződött orvosok számára nemcsak a fennmaradást, hanem rendelőjük és eszközeik fejlesztését is lehetővé teszi.
  Az elmúlt években a pénztárak, illetve a kilenc tartományi és összesen tíz ágazati kasszát átfogó Társadalombiztosítási Intézmények Főszövetségének eladósodása, a költségek rendkívüli emelkedése miatt több intézkedést is foganatosítottak – egyetértésben a kormánnyal. Igyekeztek például kordában tartani a gyógyszerkiadásokat: az orvosokat fokozottan a generikumok alkalmazására szorították. Szankciókat is kilátásba helyeztek a túlköltekező orvosok ellen, ilyen büntetésre azonban gyakorlatilag nem volt még példa. Az orvosok szakmai megítéléséről öt éve külön szervezet gondoskodik: az orvosi kamara és az egészségügyi minisztérium közösen hozta létre az ÖQMED minőség- ellenőrző testületet, amely nemrégiben ezer rendelőről állapította meg, hogy nem képes eleget tenni a követelményeknek. A hibák kijavítása, a hiányosságok pótlása a rendelők számára elkerülhetetlen; ha a helyzet nem változik, bezárják őket.
  A kormány kevesli ezeket az intézkedéseket, már csak azért is, mert a pénztárak hiánya az elmúlt évben csillagászati rekordot döntött, összességében meghaladta a 350–400 millió eurót. Egyedül Bécs 150 millióval „dicsekedhet”, vagyis az orvosok nem gyakorolnak kellő önmérsékletet. A kormány reformja első lépésként 450 millió euró áthidaló segélyt nyújtana, amit 2012-ig részletekben utalna át (az idén 150 milliót). Ez a nagyvonalú segítség azonban nem feltétel nélküli: követelmény az átszervezés, igaz, a pénztárak felsőbb szerveként létrehozandó holdingról egyelőre nincs megállapodás.
  A pénztárak évente kétmilliárd eurót költenek a velük szerződött mintegy 15 ezer orvosra: ezen a tételen az előirányzat szerint évi 163 milliót lehetne megtakarítani a feleslegesnek ítélt vizsgálatok elhagyásával. Az orvosok szerint ez a takarékosság azonban nem szolgálná a betegek javát. Az orvosokra vonatkozó intézkedések közül a legsúlyosabb, hogy a kormány a velük kötött szerződéseket határidőssé tenné. Öt év után csak akkor hosszabbítanák meg azokat, ha az állami ellenőrzés szakmailag és gazdaságossági szempontból is kielégítőnek találná a működést.
  Szerződést a minisztériumi elképzelés szerint a jövőben az orvosi kamara és a pénztárak közötti keretszerződés nélkül, azaz annak hiányában is lehetne kötni. Ezzel nemcsak a kamara érdek-képviseleti szerepe gyengülne, hanem egyfajta bizonytalanság alakulna ki.
  Egy másik takarékossági elképzelés ugyancsak elfogadhatatlan az orvosok számára. Mivel a pénztárak gyógyszerkiadásai ijesztően megnőttek, a kormány nem a gyógyszer, hanem a hatóanyag felírását engedné az orvosoknak – az ennek megfelelő gyógyszert a patikus adná a páciensnek. Csupán egy pontban engedett a kormány, fejet hajtva a tiltakozások előtt: mégsem kötelezik majd az orvosokat arra, hogy minden vizsgálat után tételes számlát adjanak a betegeknek.
  Walter Dorner kamarai elnök drámai szavakkal ecseteli, milyen veszély fenyegeti Ausztria világszerte elismert egészségügyi rendszerét. Úgy véli, a körzeti orvosi ellátás a reform nyomán szűkülni fog, ha kevesebb lehetőség marad a szakorvosi és laboratóriumi vizsgálatra, így előbb-utóbb többen kerülnek kórházba.
  Ami a kórházak fenntartását illeti, arra nem vonatkozik a mostani reform és az ellene kialakult tiltakozás. Ez az egyik fő kifogása a reformelképzeléseket górcső alá vevő Állami Számvevőszéknek. A másik, hogy nem lévén egységes finanszírozás (eltérő forrásból fizetik a kórházak fenntartását és a körzeti orvosokét), nincs mód a kettősségek kivédésére. Ha tehát reform, akkor az egységes finanszírozási rendszer bevezetésével kellene kezdeni – állítják a számvevők, akik érdemesnek tartanák eltűnődni azon, vajon nem túl sok-e a 100 lakosra jutó 6,1 kórházi ágy (OECD-átlag: 100/3,9). És rendjén van-e az, hogy minden negyedik osztrák évente egyszer befekszik valamelyik kórházba – holott sokuk számára elegendő lenne az ambuláns kezelés. Sőt, becslések szerint 400 ezer kórházi beteg gyógyulását egyenesen jobban szolgálná a háziorvosi ellátás.
  Ez a téma azonban most nincs napirenden Ausztriában, ahol a rendelőt fenntartó háziés szakorvosok küzdenek azért, hogy jobban elláthassák feladataikat. A június 16-i sztrájk nem is az utolsó a tiltakozások sorában: június 26-ra és 27-re, majd július 7-re, 8-ra és 9-re újabb munkabeszüntetést hirdettek meg. Július 7-én pedig ismét nagygyűlést tartanak – hátha a törvény július közepére tervezett parlamenti szavazását még sikerül befolyásolniuk.

Wellness-drogisták Ausztriában
Ausztriában gyógyszert csak patikában árusítanak. Azokban a térségekben, ahol nincs gyógyszertár, a körzeti orvosok saját házi patikájukból látják el pácienseiket. Ezeket azonban a tervek szerint tíz éven belül megszüntetik. A drogériákban csak gyógyhatású készítmények kaphatók; terméklistájukon jelenleg 256 szer található.
Ausztriában 12 ezer engedélyezett gyógyszer van forgalomban, közülük 9700 receptköteles. A nyitott polcokon elsősorban vitaminkészítmények, kanalas köhögéscsillapítók, gyógyhatású cukorkák, emésztést elősegítő tabletták, élelmiszer-kiegészítők találhatók. A drogériahálózatok – közülük is a legagresszívebben terjeszkedő Drogeriemarkt – már régebben szemet vetett a 2300 nem receptköteles gyógyszerre, s szeretné velük kiegészíteni a jelenleg engedélyezett szerek listáját. Azzal érvelnek, hogy 300 üzletből álló ausztriai hálózatuk jobban biztosítaná a lakosság ellátását, s a szinergiahatás 20–30 százalékos árcsökkentést tenne lehetővé. A patikák ellenérvére, miszerint az ellenőrizhetetlen gyógyszerönkiszolgálás felelőtlenség, terveket dolgoztak ki: a megfázást, hasmenést gyógyító egyszerűbb szerek árusítására kiképeznék az eladókat, sőt új szakképzettséget jegyeztetnének be a gazdasági minisztériumnál. Ezek a vizsgázott „wellness-drogisták” segítenék a DM-ben a recept nélküli gyógyszerek vásárlóit.
Ám az Osztrák Gyógyszerészkamara ellenáll, emiatt a lista bővítéséről egyelőre még csak tárgyalásokat sem folytatnak. A kamara elnöke egyebek között arra hivatkozik, hogy az Egyesült Államokban 15 ezren halnak meg évente az így beszerzett gyógyszerek mellékhatásai következtében, s Ausztriában is több ezren szorulnak majd orvosi kezelésre, milliós kiadást okozva az egészségügynek. Másrészt egyáltalán nem kívánatos az ausztriai gyógyszerfogyasztás növekedése, és a könnyebben beszerezhető szerek vásárlása kétségkívül ide vezetne. Az elnök aggályosnak tartja a konkurenciát: a gyógyszertárakat egyébként is sújtja az árréscsökkentés, ami ugyan az egészségpénztáraknak tavaly 45 millió euró megtakarítást hozott, de a patikák nyereségének rovására. (Az egészségbiztosítási pénztárak gyógyszerkiadásait mérséklő másik tétel az ipartól beszedett, évi 24 millió eurót jelentő kötelező szolidaritási hozzájárulás.) A megszorítások miatt 170 ausztriai patika – az 1190 közül csaknem minden hetedik – csak a kamarai segítségnek köszönhetően kerüli el a csődöt.

Ápoló helyett számítógép adagol
Riadót fújtak az ausztriai egészségbiztosítási pénztárak: a gyógyszerköltségek az egekbe szöktek, ilyen mennyiségű pirulát még soha nem vásároltak az osztrákok. Az idei esztendő első felében 8,5 százalékkal – 70 millió euróval – emelkedtek a kiadások. A legnagyobb, 1,2 millió biztosítottat képviselő egészségpénztárnál, a bécsinél az okot azzal is magyarázzák, hogy az orvosok ismét egyre gyakrabban írnak fel originális gyógyszert, s kevésbé irányítják a betegek figyelmét a generikumokra.

Ausztriában szeretik

Ausztria 8,2 millió lakosa már hozzászokott az alig másfél éve bevezetett új kártyához; a zöld plasztiklap ma már ott lapul minden osztrák tárcájában. Ez év januárja óta a szakrendeléseken, a körzeti orvosoknál és a fogorvosi rendeléseken 71 millió vizsgálatnál használták a kártyát – a betegek abszolút megelégedésére.
Elégedetlen azonban az osztrák számvevőszék, amelynek számításai szerint a csipkártya bevezetése éppen 13 millió euróval haladta meg az előirányzott összeget, s így 130 millió euróval terhelte a költségvetést, valamint az évről évre amúgy is adósságot maga előtt görgető társadalombiztosítást.

 

Orvosok a dohányzás ellen

Valósággal sokkot kapnak a tengerentúlról érkezők az osztrák vendéglátóhelyeken, amikor a szomszéd asztaltól orruk alá fújják a füstöt. Az ilyesmitől odahaza már régen elszoktak, és olvasmányaik alapján azt is hihették, hogy Ausztriában sem szabad nyilvános helyen dohányozni. Kétségtelen: vannak rendelkezések, de ahogy az errefelé nem ritka, igyekeznek mindenkinek megfelelni, így aztán valójában senkinek sem jók.
Egyelőre még csak fenyegetik a dohányosokat és a vendéglősöket. A kötelező rendelet életbe lépéséig, 2007. január 12-ig marad az önkéntesség: az egészségügyi miniszter szíves ajánlásával az éttermek, kávéházak tulajdonosai és üzemeltetői önkéntes alapon kijelölhetnek nem dohányzó részeket, avagy a helyiség egészében elrendelhetik a dohányzási tilalmat. Eddig öszszesen 18 ezer ausztriai vendéglátó mutatkozott hajlandónak egy-egy nem dohányzó övezet kijelölésére. 2007 januárjától azonban a 75 négyzetméternél nagyobb egységekben a terület 40 százalékát füstmentesnek kell nyilvánítani.

Bécs legnagyobb és legszebb parkjában gyanús alakok tűnnek fel. Egy-egy rendőrségi razzia után mintha felszívódnának, ám a látszat csal, kicsit távolabb vonulnak, a park másik szögletében csoportosulnak, csomagocskák és pénzek cserélnek gazdátimages/ A Stadtpark a bécsi drogkereskedelem egyik ismert színtere. Civil ruhás nyomozók éppúgy gyakori vendégek itt, mint a rendőrség, amely azonban alig tehet valamit. Nem így a nem túl távoli Karlsplatzon, a fontos közlekedési csomópontban, ahol naponta 250 ezren fordulnak meg, és a téren található egy egyetem és az evangélikus középiskola is. A rendőrség itt hozta létre Bécs két nemrégiben kialakított védelmi övezetéből az egyiket. (A másik egy külső kerület ugyancsak erősen veszélyeztetett iskolai körzetében található.)
A védelmi övezet meglehetősen új kezdeményezés: 150 méteres körzetben a rendőrség videokamerával rögzít mindent, a helyszínen pedig őrjáratok figyelnek, s minden gyanús személyt igazoltatnak, szükség esetén elvezetnek, avagy csak felszólítják, hogy hagyja el a területet. Az övezetek kialakításakor elsősorban az a szándék vezérelte a hatóságot, hogy fellépjen a dealerekkel szemben, s mindenekelőtt megóvja az iskolásokat. A területről kiutasított személyek visszatérésük esetén 360 eurós bírsággal sújthatók.

Ausztriai orvosképzés

Az előadótermek zsúfoltsága, a képzés színvonalának csökkenése, a gyakorló orvosi állások hiánya, valamint egy európai bírósági döntés az egyetemi felvételi rendszer módosítására késztette az osztrák felsőoktatás irányítását. Ősztől felvételi vizsgát kell tenniük a jelentkezőknek a bécsi, a grazi és az innsbrucki orvostudományi egyetemen.

Az Európai Bíróság tavaly nyári határozatában valamennyi ausztriai egyetemet arra kötelezte, hogy a hazaiakéval egyenlő feltételrendszert és bánásmódot biztosítson a többi tagország tanulni vágyó fiataljának. A külföldi diákok mindeddig csak akkor kezdhették meg tanulmányaikat Ausztriában, ha hazájukban felvételt nyertek az adott fakultásra, miközben az osztrák fiatalok érettségi bizonyítvánnyal, előzetes megméretés nélkül jelentkezhettek egyetemre. (Kivételt csak a művészeti képzés jelent.) A tavaly júliusi határozat ezt a gyakorlatot szüntette meg, ám a döntés nyomán az ausztriai orvosi fakultásokat elözönlötték a hazájukban esélytelenül próbálkozó német fiatalok.

Christophorus a sérültekért

A tél Ausztria-szerte a kéz- és lábtörések szezonja. A síbalesetek elsősorban a pályák közelében fekvő kórházak és klinikák orvosainak adnak munkát, jóllehet a sérültek házi- és szakorvosai is kiveszik részüket az utógondozásból. Az ő dolguk azonban már könynyebb, mint az alpesi intézményekben dolgozó kollégáiké, akik ilyenkor napi 16 órás műszakokat teljesítenek. Van olyan nap, amikor egy-egy kórházba 100–120 új beteg érkezik, közülük tucatnyit azonnal műteni kell. Az orvosi statisztikák szerint a síelők 38 százaléka térdsérülést szenved, a következő leginkább veszélyeztetett testrész a váll (19,4 százalék), illetve a kar (17,1 százalék). A hódeszkások többsége, 42 százaléka a karján, 22 százaléka a térdén sérül meg.
 
Az osztrák sípályákon évente 8 millióan siklanak le – a statisztikák szerint összesen 500 milliószor. A nap előrehaladtával nő a balesetveszély: délután 50 százalékkal több a sérülés, amit a szakértők nemcsak a fáradtságnak, hanem az elfogyasztott alkoholmennyiségnek is tulajdonítanak. A legtöbb balesetben egy ember sérül meg, a „tömeges karambolok” aránya 8 százalék.

A svájci törvények megengedik 

Egyes becslések szerint saját kérésére évente átlag 420 beteget részesítenek aktív eutanáziában a svájci orvosok. Az 1998 májusában a Zürich melletti Forchban alakult Dignitas azonban nem így segít a halált áhítóknak: ők az öngyilkossághoz nyújtanak aktív segítséget. Az intézmény vezetői ma kevésbé beszédesek, mint pár évvel ezelőtt, reklámra ugyanis már nincs szükségük. Mint azt Ludwig Minelli főtitkár készségesen kifejti, oly sok a dolguk, hogy csak az egyesületükbe belépni kívánók tájékoztatására jut idejük. Céljaik változatlanok: emberhez méltó élet után emberhez méltó halált biztosítani azoknak, akik erre igényt tartanak.  A módszer jelentősen eltér attól, amit a világ sok pontján működő, ugyancsak kegyes halált ígérő szervezet követ. Az orvosokból és jogászokból álló egyesület a gyakorlatban alkalmazza azt a svájci törvényt, amely szerint nem vonható felelősségre az a személy, aki minden önző megfontolástól mentesen nyújt segítséget öngyilkossághoz.

Biztos jövő

Szinte nincs bécsi, akit ne érintene a jó hír: megegyezés született az osztrák főváros, sőt Ausztria és a régió legnagyobb kórháza, az Allgemeine Krankenhaus (AKH) jövőjének biztosításáról. Így nem lesz szükség szigorú takarékoskodásra, a kórház pótlólagos milliókat kap az üzemeltetésre, valamint 1,2 milliárd euróból 2017-ig elkészülnek a hiányzó épületrészek is.

Aki először lép be a főkapun, valósággal visszahőköl: kórházra semmiképpen nem emlékeztet a széles folyosón hömpölygő tömeg, az üzletek, szolgáltatók sora. Az AKH nemcsak látszatra Közép-Európa legnagyobb kórháza, ezt támasztják alá az adatok is. Évente 100 ezer embert gyógyítanak osztályain; a járó betegek száma meghaladja a 400 ezret, az ágyaké a 2200-at (ebből 165 van az intenzív osztályokon). Egy-egy beteg átlagosan 6,42 napot fekszik benn. Az intézményben 27 egyetemi klinika, 8 intézet, 49 klinikai osztály és 61 általános, illetve 323 speciális ambulancia kapott helyet. Az 51 műtőben évente 47 ezer operációt hajtanak végre. Az összesen 9000 foglalkoztatott közül 1528 orvos; 128 gyógyszerész, kémikus és fizikus, 2761 ápoló, 1189 műszaki szakember. Az adminisztrációt 1194-en, az üzemeltetési feladatokat 1401-en végzik.

Augusztus

Pesten és vidéken igazi fesztiválhónap az augusztus: néptánctól dzsesszen át a gyerekprogramokig széles a kínálat. Rengeteg alkalmi csapat is kínálja „művészetét”: érdemes válogatni, tájékozódni! A Budafest Nyári Zenei Fesztivál keretében a Magyar Állami Operaházban augusztus 6-án és 8-án Verdi: A trubadúr című operáját adják, 10-én, 12-én és 14-én pedig a Traviatát. 15-én és 17-én Adolphe Adam Giselle-jét. Dzsesszesték a Lánchídon címmel a hétvégére lezárt hídon folytatódnak a koncertek: 6-án Lakatos Pecek Géza-emlékest lesz, 13-án Szakcsi Lakatos Béla, 14-én pedig a Creative Art Trio ad koncertet.
A Bakáts téren 11-én a Pa-Dö- Dö lép föl, 19-én a Budapest Balett adja elő a Bolerót és a Carmina Buranát.

Sírni csak otthon szabad?

Minden harmadik, kórházban ápolt betegnek szüksége lenne pszichológiai gondozásra – nincs Ausztriában olyan orvos, aki ne értene egyet ezzel az állítással. Hogy a megvalósulás csak jámbor szándék marad, annak döntő oka az egyre nyomasztóbb takarékoskodási kényszer. Jó példa erre a bécsi Wilhelminenspital 95 ággyal rendelkező onkológiai osztálya, ahol a bent fekvőkön kívül naponta száz beteget fogadnak ambulánsan. Erre a napi mintegy 200 betegre egyetlen onkológiai pszichológus jut, holott itt nemcsak a rákban szenvedőknek, hanem a hozzátartozóiknak, sőt, sok esetben az orvosoknak és az ápolóknak is szükségük volna pszichológus segítségére.
Nem is olyan régen még klinikai pszichológus hallgatók dolgoztak az osztályon térítés nélkül. Amióta azonban egyikük megelégelte az ingyenmunkát és munkaügyi pert indított, majd nyert, azóta a kórház elesik e lehetőségtől. A hallgatók közreműködése ettől kezdve csak némi – az érintettek számára legfeljebb zsebpénznek tekinthető – térítéssel és társadalombiztosítással lehetséges, ami annyit jelent, hogy a kórház inkább lemond róla, vagy minimális mértékben veszi igénybe ezt a szolgáltatást.

Feketén, de megbízhatóan

Ausztriában több mint tízszer annyi a feketén, mint a legálisan dolgozó otthoni betegápoló. Az osztrák szakszervezetek (ÖGB) egészségügyi szakmai egyesületének megbízásából készült tanulmány 3399-re teszi a megfelelő képesítéssel és munkavállalási engedéllyel rendelkező gondozók számát, közülük 1734 rendelkezik ápolói diplomával, a többiek segédápolók.

A rászorulók, akik sok esetben 24 órás felügyeletet igényelnek, hivatalosan csak órabérért kaphatnak otthoni ellátást: az ilyen szolgáltatást közvetítő Vöröskereszt, illetve a Caritas óránként 15 eurós díjat számol fel. Ha az igény meghaladja a havi 55 órát, a díj emelkedik, s minden plusz óra 30–45 euróba kerül. Napi 12 órás, heti hétnapos ápolás tarifája így 10 ezer euróra is rúghat, s bár a költség egy részét a társadalombiztosítás átvállalja, a fennmaradó összeg rendkívül magas.

Jazz az Alpokalján és a Duna-parton

A nagyszerű adottságokkal rendelkező, bár eddig kissé hányatott sorsú budai Millenáris Parkban a nyári hónapokban átépítés és felújítás zajlik, de azért lesznek izgalmas kulturális programok. Folytatódik a Világsztárok a Millenárison című koncertsorozat is, amelynek fő csapásiránya a jazz és a world music. Ennek jegyében július 3-án este nyolc órától a fúziós jazz talán legismertebb dobosa és ütőhangszerese, Billy Cobham koncertezik a Millenáris Fogadóban. A hatvanegy éves amerikai (de túlnyomórészt Európában élő) muzsikus Spectrum nevű zenekarával érkezik, mely túlzás nélkül nevezhető szupergroupnak, hiszen világszerte elismert muzsikusok alkotják. A csapatban Frank Gambale gitározik, Ric Fierabracci nagybőgőzik és basszusgitározik, a billentyűs pedig az a Tom Coster, akit egykor a magyar gitáros legenda, Szabó Gábor fedezett fel, majd évtizedekig játszott Carlos Santana zenekarában. Hat nappal később (július 9.) az ötvenedik születésnapját ünneplő nagyszerű szaxofonos, Dresch Mihály és kvartettje (cimbalom: Lukács Miklós, nagybőgő: Szandai Mátyás, dob: Baló István) muzsikál a Millenárison; vendégük az egyik legjobb amerikai tenorszaxofonos, Chico Freeman.

Az árcsökkenés mellékhatásai

Az osztrák egészségügy irányítói ujjongnak: tavaly első ízben sikerült lassítani a gyógyszerköltségek növekedését. A gyógyszerek 2004-ben az előző évinél 2,4 százalékkal nagyobb összeggel, összesen 1,69 milliárd euróval terhelték az egészségpénztárak költségvetését: ez a növekedési ráta 2003-ban még 7,4 százalék volt, csakúgy, mint az előző évtizedben szinte mindig. A tavalyi emelkedés nettó 0,3 százalék, s ez már stagnálásnak mondható – vélik a szakemberek, akik szerint a gyógyszerkiadások tovább csökkennének, ha sikerülne az orvosokat és a betegeket rávenni a generikus szerek használatára.
Az országban a felhasznált gyógyszerek 13 százaléka generikum. Bertold Reichardt, a burgenlandi egészségpénztár gyógyszerközgazdásza a Generikum Szövetség rendezvényén a depresszió, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a gyomorsavtúltengés kezelésében használatos originális szerek árát vetette össze az ugyanezekre a problémákra használatos generikumokéval: ez utóbbiaknál egy-egy csomag orvosság 3-10 euróval lehetne olcsóbb, ami összességében évi 125 millió eurós megtakarítást jelentene.
A generikumok használatát természetesen az Európai Generikum Szövetség vezetője, Greg Perry is támogatja, szerinte Ausztria felettébb rosszul áll a generikus gyógyszerek alkalmazása terén. Németországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában csaknem minden második recept generikumra szól. Az ausztriai áttöréshez viszont mind a betegeket, mind az orvosokat meg kell győzni. A gyógyszerkiadások csökkentését ugyancsak óhajtó egészségügyi minisztérium azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a generikum receptdíja alacsonyabb legyen, mint az originális készítményé, amit 4,45 euróra emeltek.

A finanszírozható egészségügy titka

A fejlett egészségüggyel rendelkező országokban előbb-utóbb el kell dönteni, mit köteles nyújtani az állam, és mely szolgáltatásokat kell a lakosságnak külön megtérítenie – vallja Christian Köck osztrák egészségügyi közgazdász, aki szerint ez az időszak Magyarországon csak 10-15 év múlva érkezik el. Addig azonban nagy tőkeigényű beruházásokra van szükség. A gyakorló kórházüzemeltető-kormánytanácsadó sejteni engedi, hogy a magyarországi kórház-privatizációban elsősorban nagybefektetők, külföldiek jöhetnek számításba.

 Köck úr, a magasan fejlett és az Európai Unióhoz nemrégiben csatlakozott országokban is feltűnően sok gondot okoz az egészségügyi rendszerek átalakítása. Mit lát e téren a legnagyobb problémának?

– Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy minden állam kötelessége biztosítani polgárainak az egészségügyi ellátást. A kérdésre tehát aszerint kell válaszolni, vajon az illető országban ez a lehetőség adott-e. Az Európai Unió tagállamaiban az egészségügyi biztosítási rendszer magas színvonalat ért el, a kormányok hatalmas összegeket fordítanak e célra. Itt az a törekvés áll a középpontban, hogy a kiadott pénz ne kidobott pénz, a felhasználás minél hatékonyabb legyen. Az új EU-tagországoknak, köztük Magyarországnak, igen jó az esélyük arra, hogy elkerüljék a fejlettebb ipari országok hibáit. Rendkívül fontos a minőség, vagyis mindenképpen ajánlatos, hogy meg tudják állapítani, milyen egy-egy kórház, és mit tud egy-egy ambulancia. Meg kell teremteni azt az egységes minőségmérőrendszert, amelyben elhelyezhetjük a vizsgált intézményt, s ezáltal pontos képet kapunk róla.

 Óriási felháborodást váltott ki Ioan Holendernek, a Bécsi Opera igazgatójának bejelentése: az idei Operabál füstmentes lesz. Persze nem teljesen, a cigarettáról lemondani képtelenek számára biztosítanak olyan helyiséget, ahol rágyújthatnak, de aki dohányos, az tudja, micsoda különbség az asztalnál, két korty között szívni egyet a cigarettából, avagy otthagyni a társaságot egy kis füstölés kedvéért. A Pfizer adományaként, aki igényt tart rá, kaphat Nicorette nikotinpótlót. A cigaretta formájú inhalátor nem foszt meg a megszokott mozdulattól, ám a szippantás nikotin- és füstmentes, nem fojtogat, tehát egészségre ártalmatlan. Michael Kunze, a bécsi egyetem szociális-egészségügyi tanszékének vezetője, akinek véleményét kikérték a dohánypótló szolgáltatásról, abban bízik, hogy ezzel sokak elindulnak a helyes úton, s leszoknak káros szenvedélyükről.
 Néhány nappal később az intézkedést emberi jogsértésként kifogásolók nem tudták, bosszankodjanak, vagy inkább nevessenek: a Filharmonikusok bálján ugyanis a szemfüles fotósok lencsevégre kapták a dohányzásügyekben oly könyörtelen Holendert, amint asztalánál ülve fújja a füstöt.