Klinikai pszichológusok Ausztriában

Sírni csak otthon szabad?

Minden harmadik, kórházban ápolt betegnek szüksége lenne pszichológiai gondozásra – nincs Ausztriában olyan orvos, aki ne értene egyet ezzel az állítással. Hogy a megvalósulás csak jámbor szándék marad, annak döntő oka az egyre nyomasztóbb takarékoskodási kényszer. Jó példa erre a bécsi Wilhelminenspital 95 ággyal rendelkező onkológiai osztálya, ahol a bent fekvőkön kívül naponta száz beteget fogadnak ambulánsan. Erre a napi mintegy 200 betegre egyetlen onkológiai pszichológus jut, holott itt nemcsak a rákban szenvedőknek, hanem a hozzátartozóiknak, sőt, sok esetben az orvosoknak és az ápolóknak is szükségük volna pszichológus segítségére.
Nem is olyan régen még klinikai pszichológus hallgatók dolgoztak az osztályon térítés nélkül. Amióta azonban egyikük megelégelte az ingyenmunkát és munkaügyi pert indított, majd nyert, azóta a kórház elesik e lehetőségtől. A hallgatók közreműködése ettől kezdve csak némi – az érintettek számára legfeljebb zsebpénznek tekinthető – térítéssel és társadalombiztosítással lehetséges, ami annyit jelent, hogy a kórház inkább lemond róla, vagy minimális mértékben veszi igénybe ezt a szolgáltatást.