Halogatott reform

Nem boldogul az osztrák kormány az egészségpénztárak átalakítására és a velük szerződött orvosok megregulázására alapozott egészségügyi reformmal.

Az osztrák egészségpolitikusoknak és az orvosoknak még a megcsonkított, méregfogától megfosztott egészségügyi reform „light” változatában sem sikerült a megállapodniuk a parlament nyári szünete előtt. Ebben kétségkívül szerepet játszik a házi- és szakorvosok legutóbb már háromnapos sztrájkja, amely egyébként a jól szervezett sürgősségi ellátás miatt nem okozott fennakadást és a páciensek részéről sem váltott ki ellenszenvet.
  De nem csak ez késlelteti a megállapodást a végleges osztrák reformtervről: a pénztárak átalakítása, az ellenőrzés erősítése hatalmi harcot váltott ki. A köztisztviselők szakszervezetének vezetője szeretné kivenni az ellenőrzés alól az országos (szakmai) pénztárakat úgy, hogy a betervezett külső kontroll csak a regionális-tartományi pénztárakra vonatkozzon. Ezzel kútba esett a csőd szélére került betegpénztárak gyors kisegítése; halasztódik a 450 milliós tervezett állami segély folyósítása.

Fiók mélyén

Miközben hónapok óta tart a huzavona a csőd közeli helyzetben lévő pénztárak megmentése és a gazdaságosabb gyógyítás körül, a témával foglalkozó közgazdászok úgy vélik: az igazi megtakarítási potenciál a kórházak háza táján keresendő. Annál is érthetetlenebbnek tartják, hogy az osztrák egészségügyi miniszter, Andrea Kdolsky fiókjába süllyesztette a már előterjesztett kórházreformot. A kórház sok ausztriai polgárnak szinte a második otthona – fogalmaz kicsit sarkosan Ingrid Korosec, Bécs tartomány egészségügyi szenátora, arra utalva, hogy Ausztria élen jár a lakosság kórházi kezelésében, ugyanis 100 lakosra 29 felvétel esik. A teljes egészségügyi költségvetés (26 milliárd euró) 41 százalékát fordítják kórházi ellátásra – ez meghaladja az európai átlagot (37 százalék). Mindezzel egybevág, hogy ezer lakosra 6,2 kórházi ágy jut, miközben Magyarországon 7,1 Franciaországban 4,2, Hollandiában 3,5, Svédországban pedig 2,4. A kórházak igyekeznek kihasználni az ágykapacitást, és gyakran feleslegesen hosszú ideig tartják benn a beteget, illetve olyanokat is felvesznek, akiknek az ambuláns kezelés is elegendő lenne. Thomas Czypionka, a Magasabb Tanulmányok Intézetének (IHS) kutatója szerint egy-egy üresen álló ágy 82 ezer eurójába kerül a kórházaknak. Már csak ezért is helytelennek tartja, hogy 1997 óta páciensenként, esetre lebontott átalányt kap a kórház, a korábbi, kórházban töltött nap szerinti elszámolás helyett. Ez a térítési mód szinte ösztönöz arra, hogy több beteget fektessenek be: bár kétségkívül csökkent az intézményben töltött napok száma, de a felvett betegeké nőtt.

Kasszaátcsoportosítás?

A számvevőszék már 2002-ben elkészített egy tanulmányt, amely szerint Ausztriában 16 200 akut ágyat lehetne megszüntetni – ekkor érné el az ezer lakosra eső ágyszám az európai átlagot, a 4,6 ágyat. Így 2,9 milliárd euró szabadulna fel. Az összeget át lehetne csoportosítani a rendelői és az ambuláns területre, mert arról szó sincs, hogy az egészségügy kiadásai mérséklődnének – teszik hozzá a szakemberek, utalva az életkor meghosszabbodására.
  Kisebb összeget, 7,5 millió eurót lehetne megtakarítani, ha össze lehetne vonni kórházakat. Ezt jelenleg az egészségügyi rendszer regionalitása akadályozza: hiába van például a hainburgi és kittsee-i kórház között mindössze 12 kilométer, ha tartományhatár van közöttük – az egyik Alsó-Ausztria, a másik Burgenland területén fekszik. És ez korántsem egyedüli példa, bár nem csak ez az akadály. A kisebb települések vezetői oroszlánként küzdenek – egyébként kihasználatlan – kórházuk megtartásáért. Itt van például az elegáns tiroli üdülőhely, Kitzbühel, amely valóságos státuszszimbólumnak tekinti az intézményt. A közgazdászok szerint a néhány kilométerre lévő St. Johann kórházát kellene fejleszteni, a kitzbühelit pedig bezárni, még ha az 1412 óta létezik is. Télen ugyan folyamatosan hozzák a mentőhelikopterek a sísérülteket a kórházba, ám nyáron kísérteties a csönd, miközben a személyzetet – amelynek bére a kiadások 60-70 százaléka – olyankor is fizetni kell.
  A szóban forgó kórház 2009-re tervezett bezárásáról már megszületett a döntés, de az igazgató főorvos – a polgármester támogatását élvezve – nem adja fel: magán plasztikai sebészetté alakítaná, illetve privát sportkórházzá, a legjobb baleseti sebészekkel. A téli szezonra persze sürgősségi ambulanciát is fenntartana. A polgármester a közös kasszából a kitzbüheli állandó bejelentéssel rendelkező lakosoknak magánbiztosítási kiegészítést fizetne, amely feljogosítaná őket a kórház szolgáltatásainak igénybevételére. Ez egyébként minimum évi 400 ezer eurós kiadást jelentene. A privatizációhoz a kérelmet már benyújtották.

Újra a régi nóta

Az ügy egyedinek mondható, Christian Köck egészségügyi közgazda, a Health Care Company igazgatója azonban kitart évek óta hangoztatott álláspontja mellett, miszerint Ausztriában túl sok a kicsiny, szakosított kórház, és 20 százalékuk felesleges. A felekezeti kórházak lényegesen nagyobb hatékonysággal működnek. Ott kevesebben dolgoznak, több szakterület elérhető. Ha a tartományi kórházak hasonló struktúrában működnének, egyedül Karintiában és Bécsben 187 millió euró szubvenció válna feleslegessé – vélik a szakértők. Érdemes lenne tehát a mintát követni.
  Az általános szerkezeti reform azt is feltételezi, hogy a tervezett egészségügyi központokban és ambulanciákon másként, jobban és átfogóbban kiképzett orvosok dolgoznának, viszont a betegirányítás lényegében a családorvosok kezében lenne. Egy másik egészségügyi közgazda, Ernest Pichlbauer 65-130 millió euró megtakarítást lát lehetségesnek arra az esetre, ha hosszas kórházi tartózkodás helyett szakorvosokhoz, illetve járóbeteg-rendelésre (nappali klinikára) irányítanák a beteget. Kétségtelen, hogy az érintettek önköltsége kórházban 3 százalék, az otthoni ápolás idején viszont 75 százalék – egyértelmű, hogy inkább választja a páciens a kórházat. A kérdés már csak az, hogy az egészségügyi kormányzat mikor lát neki a szükséges, a lakosság által eleinte majdan nyilván kevés megértéssel fogadott intézkedések megtételének.