A fehér sport áldozatai

Christophorus a sérültekért

A tél Ausztria-szerte a kéz- és lábtörések szezonja. A síbalesetek elsősorban a pályák közelében fekvő kórházak és klinikák orvosainak adnak munkát, jóllehet a sérültek házi- és szakorvosai is kiveszik részüket az utógondozásból. Az ő dolguk azonban már könynyebb, mint az alpesi intézményekben dolgozó kollégáiké, akik ilyenkor napi 16 órás műszakokat teljesítenek. Van olyan nap, amikor egy-egy kórházba 100–120 új beteg érkezik, közülük tucatnyit azonnal műteni kell. Az orvosi statisztikák szerint a síelők 38 százaléka térdsérülést szenved, a következő leginkább veszélyeztetett testrész a váll (19,4 százalék), illetve a kar (17,1 százalék). A hódeszkások többsége, 42 százaléka a karján, 22 százaléka a térdén sérül meg.
 
Az osztrák sípályákon évente 8 millióan siklanak le – a statisztikák szerint összesen 500 milliószor. A nap előrehaladtával nő a balesetveszély: délután 50 százalékkal több a sérülés, amit a szakértők nemcsak a fáradtságnak, hanem az elfogyasztott alkoholmennyiségnek is tulajdonítanak. A legtöbb balesetben egy ember sérül meg, a „tömeges karambolok” aránya 8 százalék.