Reneszánsz, absztrakt, ókor
2008. április 01. 00:00
Zöldség-, virág- és gyümölcskosarak a fejtetőn, vagy éppen a fintortól torzult és mégis nevető arcok részeként; állatfejek váratlan helyeken; szellemes csendélet-kompozíciók a megbízó uralkodó iránti tisztelet egy-egy picurka elrejtett jelzésével: a késő reneszánsz popsztárjának is szokás nevezni az 1526 és 1593 között élt Giuseppe Arcimboldót, akinek a fentiekhez hasonló témájú festményeiből egészen június 1-jéig kiállítás tekinthető meg a bécsi Szépművészeti Múzeumban.
Negyed évszázadon át szolgálta a Habsburg uralkodókat, Bécsben, Prágában. Halála után váltakozó sors jutott képeinek: valójában csak a huszadik században fedezték fel értékeit. Életében sem boldogult oly könnyen a milánói festő – legalábbis, amíg a Habsburgok fel nem fogadták: Leonardo és iskolája uralta a képzőművészet ingoványos terepét akkoriban. A most kiállított 150 kép közül némelyik utal e sanyarú sorsra. Pedig Arcimboldo ezermester volt, festő, dekoratőr, mérnök és zenész, aki remek ünnepségeket is rendezett. Életében sok a rejtély: tudható, hogy felmenői is festők voltak (látható most a papáról készült egyik képe), de inkább csak találgatják, hogyan került a bécsi és a prágai udvarhoz. Ki hívta? Legnagyobb pártfogója, II. Maximillian? Avagy még az édesapja, I. Ferdinánd? A bécsi kiállítás őt magát állítja a középpontba, nem úgy, mint a legutóbbi velencei, ahol inkább a huszadik századi szürrealista és dadaista művészekre gyakorolt hatása volt a téma.
Ahol Monet és Kandinsky neve együtt szerepel – és ehhez még hozzájön Rothko is –, az eleve siker: a Bank Austria-Creditanstalt belvárosi kiállítóterme, a Kunstforum annak járt utána, hogyan fordultak el a mesterek a konkrét tárgy ábrázolásától. A „Monet–Kandinsky– Rothko és a következmények: az absztrakt festészet útjai” című kiállítás nyomon követi, miért nem jelentette e lépésenkénti eltávolodás a borús jóslatok ellenére a festmény „halálát”, még akkor sem, amikor szigorú formai irányzat, utópista modell válik uralkodóvá. A látogató a képeket alaposabban szemügyre véve megélheti azt is, hogyan nyeri el az alkotó a teljes művészi szabadságot, amit immár nem korlátoz semmi. És akinek nincs ínyére a tanulságok levonása, az egyszerűen csak élvezheti – június végéig – a ritkán látható izgalmas képeket.
Az Albertinának nincs könnyű dolga: akinek volt olyan szerencséje, hogy láthatta az április közepéig nyitva tartó kiállítást a nagyvonalú liechtensteini gyűjtő, Herbert Batliner gyakorlatilag örökre az Albertinának „kölcsönzött” anyagából, az mindig ezt a színvonalat várja el. Nem hiú ábránd ez, hiszen a festmények itt maradnak, és a kurátorok bármikor elővehetik egyiketmásikat a tematikus tárlatokra. A belvárosi palotamúzeum, amelynek immár összes terme felújítva látogatható, szívesen nyúl saját anyagához. Új, nagy kiállítása, amely Kokoschka késői, 1934 és halála éve, 1980 közötti korszakát mutatja be, több mint a felerészben sajátja. A negyven festmény mellett 160 akvarell, rajz és rézkarc látható, és először tekinthet bele a nagyközönség az osztrák művész vázlatfüzeteibe, amelyekből színes skicceket állítanak ki. Kokoschka Bécs számára – még ha 1953-tól választott hazájában, Svájcban alkotott is – nemzeti kincs: nem csoda, hogy a Belvedere alsó termeiben is az ő képei láthatók, igaz, más szempontból, Enfant terrible alcímmel május közepéig.
A különlegességet kedvelők számára a múzeumi negyedben a Modern Múzeum (MUMOK) a matematika és a festészet összefüggéseit mutatja be, s ehhez 300 képen vezet végig. Az önmagában is izgalmas Hofmobiliemdepot, a császári bútorok múzeuma Grace Kelly pályájának állomásairól készült 100 fényképből rendezett külön tárlatot. De izgalmas a júniusi labdarúgó- Európa-bajnokság előfutáraként a Künstlerhausban (Karlspltaz) megnyitott focikiállítás is.
Száz szónak is egy a vége: mostanság, egészen szeptemberig Tutanchamon a sztár az osztrák fővárosban, sőt ez a bécsi monstrekiállítás egész Európa különlegessége, hiszen a kontinensen egyedül itt, a Hofburg új szárnyában, a Néprajzi Múzeumban látható és tanulmányozható a királysírokból előkerült valódi tárgyak alapján az ókori Egyiptom legnevezetesebb fáraóinak mindennapi élete. A 140 kiállított tárgy némelyike monumentális, s a fele azok közül való, amelyeket Tutanchamon, a 19 éves korában máig pontosan fel nem tárt körülmények között elhunyt – tán meggyilkolt – fáraó sírjában talált 1922-ben a brit régész, Carter. A rejtély megoldásához is kapunk itt segítséget: különleges – videóról megtekinthető – röntgeneljárással most a tudósok az ifjú fáraó lábszárcsontján törésre utaló jeleket találtak. Vérmérgezésre, természetes halálra következtetnek. Néhány nagyon izgalmas darab – az arany halotti maszk – nincs itt, az egyiptomi törvény nem engedi külföldre –, de lélegzetelállító, ami a gondosan elrendezett 12 teremben látható. Nem csoda, hogy nagy a roham: aki csak 1-2 napra jön Bécsbe, nem árt, ha előre gondoskodik időre szóló belépőjegyről (ha ellátogat a http://www.event-marketing. com/kingtut/ oldalra, vagy felhívja a +43-158885, illetve +43- 196096 telefonszámot).
Negyed évszázadon át szolgálta a Habsburg uralkodókat, Bécsben, Prágában. Halála után váltakozó sors jutott képeinek: valójában csak a huszadik században fedezték fel értékeit. Életében sem boldogult oly könnyen a milánói festő – legalábbis, amíg a Habsburgok fel nem fogadták: Leonardo és iskolája uralta a képzőművészet ingoványos terepét akkoriban. A most kiállított 150 kép közül némelyik utal e sanyarú sorsra. Pedig Arcimboldo ezermester volt, festő, dekoratőr, mérnök és zenész, aki remek ünnepségeket is rendezett. Életében sok a rejtély: tudható, hogy felmenői is festők voltak (látható most a papáról készült egyik képe), de inkább csak találgatják, hogyan került a bécsi és a prágai udvarhoz. Ki hívta? Legnagyobb pártfogója, II. Maximillian? Avagy még az édesapja, I. Ferdinánd? A bécsi kiállítás őt magát állítja a középpontba, nem úgy, mint a legutóbbi velencei, ahol inkább a huszadik századi szürrealista és dadaista művészekre gyakorolt hatása volt a téma.
Ahol Monet és Kandinsky neve együtt szerepel – és ehhez még hozzájön Rothko is –, az eleve siker: a Bank Austria-Creditanstalt belvárosi kiállítóterme, a Kunstforum annak járt utána, hogyan fordultak el a mesterek a konkrét tárgy ábrázolásától. A „Monet–Kandinsky– Rothko és a következmények: az absztrakt festészet útjai” című kiállítás nyomon követi, miért nem jelentette e lépésenkénti eltávolodás a borús jóslatok ellenére a festmény „halálát”, még akkor sem, amikor szigorú formai irányzat, utópista modell válik uralkodóvá. A látogató a képeket alaposabban szemügyre véve megélheti azt is, hogyan nyeri el az alkotó a teljes művészi szabadságot, amit immár nem korlátoz semmi. És akinek nincs ínyére a tanulságok levonása, az egyszerűen csak élvezheti – június végéig – a ritkán látható izgalmas képeket.
Az Albertinának nincs könnyű dolga: akinek volt olyan szerencséje, hogy láthatta az április közepéig nyitva tartó kiállítást a nagyvonalú liechtensteini gyűjtő, Herbert Batliner gyakorlatilag örökre az Albertinának „kölcsönzött” anyagából, az mindig ezt a színvonalat várja el. Nem hiú ábránd ez, hiszen a festmények itt maradnak, és a kurátorok bármikor elővehetik egyiketmásikat a tematikus tárlatokra. A belvárosi palotamúzeum, amelynek immár összes terme felújítva látogatható, szívesen nyúl saját anyagához. Új, nagy kiállítása, amely Kokoschka késői, 1934 és halála éve, 1980 közötti korszakát mutatja be, több mint a felerészben sajátja. A negyven festmény mellett 160 akvarell, rajz és rézkarc látható, és először tekinthet bele a nagyközönség az osztrák művész vázlatfüzeteibe, amelyekből színes skicceket állítanak ki. Kokoschka Bécs számára – még ha 1953-tól választott hazájában, Svájcban alkotott is – nemzeti kincs: nem csoda, hogy a Belvedere alsó termeiben is az ő képei láthatók, igaz, más szempontból, Enfant terrible alcímmel május közepéig.
A különlegességet kedvelők számára a múzeumi negyedben a Modern Múzeum (MUMOK) a matematika és a festészet összefüggéseit mutatja be, s ehhez 300 képen vezet végig. Az önmagában is izgalmas Hofmobiliemdepot, a császári bútorok múzeuma Grace Kelly pályájának állomásairól készült 100 fényképből rendezett külön tárlatot. De izgalmas a júniusi labdarúgó- Európa-bajnokság előfutáraként a Künstlerhausban (Karlspltaz) megnyitott focikiállítás is.
Száz szónak is egy a vége: mostanság, egészen szeptemberig Tutanchamon a sztár az osztrák fővárosban, sőt ez a bécsi monstrekiállítás egész Európa különlegessége, hiszen a kontinensen egyedül itt, a Hofburg új szárnyában, a Néprajzi Múzeumban látható és tanulmányozható a királysírokból előkerült valódi tárgyak alapján az ókori Egyiptom legnevezetesebb fáraóinak mindennapi élete. A 140 kiállított tárgy némelyike monumentális, s a fele azok közül való, amelyeket Tutanchamon, a 19 éves korában máig pontosan fel nem tárt körülmények között elhunyt – tán meggyilkolt – fáraó sírjában talált 1922-ben a brit régész, Carter. A rejtély megoldásához is kapunk itt segítséget: különleges – videóról megtekinthető – röntgeneljárással most a tudósok az ifjú fáraó lábszárcsontján törésre utaló jeleket találtak. Vérmérgezésre, természetes halálra következtetnek. Néhány nagyon izgalmas darab – az arany halotti maszk – nincs itt, az egyiptomi törvény nem engedi külföldre –, de lélegzetelállító, ami a gondosan elrendezett 12 teremben látható. Nem csoda, hogy nagy a roham: aki csak 1-2 napra jön Bécsbe, nem árt, ha előre gondoskodik időre szóló belépőjegyről (ha ellátogat a http://www.event-marketing. com/kingtut/ oldalra, vagy felhívja a +43-158885, illetve +43- 196096 telefonszámot).
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
