DR. LAKI JUDIT cikkei

 Az asztma kialakulását is megelőzheti az aszpirin egy 22 000 fős, ötéves, véletlen besorolásos vizsgálat eredményei szerint (Am J Respir Crit Care Med 2007;175: 120–125). A vizsgálat kezdetén teljesen egészséges 40–84 éves résztvevők másnaponta 325 mg aszpirint szedtek vagy placebót kaptak. A résztvevők a kezdetben félévenkénti, majd évenkénti kérdőíves felmérés során jelezhették, ha időközben tüdőbetegséget állapítottak meg náluk. Újonnan diagnosztizált asztma 22 százalékkal kisebb eséllyel alakult ki az aszpirint szedők körében és ezt a szignifikáns különbséget nem befolyásolta a dohányzás, az életkor vagy a testtömegindex. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a már fennálló betegség tüneteit is javítaná az aszpirin – szögezik le a szerzők. Sőt, a kórkép aszpirinre nem reagáló formájában (amely az esetek 4–11 százalékát adja) a gyógyszer bronchospasmust válthat ki.

Kockázatos, mint az autóvezetés?

 Az asztma kivédésén túl nemrég tisztázták az aszpirin antiangiogenetikus hatását, és az is bebizonyosodott, hogy hosszú távon mérsékli a vastagbélrák kockázatát, ráadásul megelőzi a benignus prosztatahiperpláziát (BPH).
  Az angiogenezist közvetlenül az endothelsejtek szintjén is gátolja az aszpirin, amellett, hogy akadályozza az angiogenetikus faktor tumorsejtek általi kibocsátását – tisztáztak egy, a már korábban is ismert tumorellenes hatás hátterében álló újabb mechanizmust newcastle- i kutatók (FASEB J 2006; 20:2009–2016). Ereket in vitro aszpirin, illetve celecoxib hatásának tettek ki és úgy találták, hogy az aszpirin az endothelsejtek apoptózisához vezet – ám ez a hatás csak a fájdalomcsillapításra használt adag sokszorosát alkalmazva jelentkezik. Úgy tűnik, azért a szokásos dózisban is van hatása: gátolja az érfal struktúrájának kialakulását. Mindez nem a ciklooxigenáz (COX) enzim blokkolásának tudható be, ugyanis celecoxibbal nem tapasztaltak hasonlót.
  Az aszpirin daganatellenes aktivitását megerősíti az a megfigyelés, hogy – legalább öt éven át minimum napi 300 mg-os adagban szedve – tízéves távlatban jelentősen csökkenti a kolorektális rák kialakulásának kockázatát (Lancet 2007;369:1603–1613). Két olyan, több ezer fős, véletlen besorolásos vizsgálatot értékeltek, amelyben a résztvevőkről a vizsgálat lezárását követő több mint húsz évről is megbízható adatok álltak rendelkezésre. Úgy találták, hogy a protokoll szerinti gyógyszerszedés esetén az első tíz évben nem csökken számottevően a kolorektális tumorok kialakulásának kockázata, ám 10- 14 évvel a kezelés után már statisztikailag szignifikáns mértékben, 36 százalékkal. A hatás még kifejezettebbnek bizonyult, ha az aszpirint legalább 20 éven át szedték. Más daganatféleségek esetében nem tapasztaltak a gyógyszer szedéséhez köthető kockázatcsökkenést.
  A prosztata jóindulatú megnagyobbodásának kialakulását megelőző, de legalábbis késleltető hatást is leírtak – bár ezt nemcsak aszpirinnal, hanem általában nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID) kapcsolatosan (Am J Epidemiol 2006;164:760–768). A tizenkét éves követéses vizsgálatban a benignus prosztatahiperplázia tüneteit (12 ml/s alatti vizeletáramlás, 30 ml-t meghaladó prosztatatérfogat, a prosztataspecifikus antigén 1,4 ng/ml alatti szintje) és a gyógyszerszedési szokásokat kétévente mérték fel. Az NSAID-okat napi rendszerességgel szedők körében minden életkorban szignifikánsan (27–49 százalékkal) kisebb eséllyel jelentkeztek a tünetek.
 Egyre újabb bizonyítékok gyűlnek az aszpirin régóta ismert szívés érvédő hatásáról. A Nurses’ Health Study közel nyolcvanezer, a vizsgálat kezdetén kardiovaszkuláris betegségben nem szenvedő résztvevőjének gyógyszerszedési szokásairól 1980 óta kétévente gyűjtenek információkat, ezeket az adatokat vetették össze a vizsgálat haláloki statisztikájával (Arch Intern Med 2007;167:562–72). Az aszpirint kis vagy közepes dózisban rendszeresen szedők körében 25 százalékkal mérséklődött az összmortalitás azokhoz képest, akik sohasem szedték rendszeresen a szert. A kockázatcsökkenés a kardiovaszkuláris okú halálozást tekintve különösen szembetűnő, 38 százalékos, és már 1–5 évnyi aszpirinszedéskor is megfigyelhető. Idősebb korban viszont jóval kifejezettebb a kockázat.
  Árnyoldala is van az aszpirin trombocitaaggregáció-gátló hatásának. Egy brit elemzés szerint (Lancet Neurol 2007;6:487–93) bár a 25 évvel ezelőttihez képest összességében közel felére csökkent a vérzéses eredetű szélütések száma, az antitrombotikus kezelésben részesülők körében 7,4-szeres növekedés tapasztalható, a 75 évesnél idősebbek veszélyeztetettsége pedig megduplázódott. A vizsgálat vezetője arra figyelmeztet, hogy a kardiovaszkuláris szempontból kevéssé veszélyeztetett idősek körében a hemorrágiás stroke vezető kóroka lassan nem a magas vérnyomás, hanem az aszpirinszedés lesz – vagyis esetükben a szer többet árthat, mint amennyit használ. Érdekesség, hogy egy, a különböző halálokok gyakoriságát összevető amerikai vizsgálat (Health Aff 2007;26:636–46) szerint ha egy középkorú férfi napi rendszerességgel szed aszpirint, az körülbelül akkora halálozási kockázattal jár, mint az autóvezetés: előbbinek százezer személyévre vetítve 10,4 halálos áldozata van, míg utóbbinak 11.
  A megelőzés hatékonyságának szempontjából az sem mellékes, hogy milyen káros szenvedélyei vannak annak, aki aszpirint szed. A dohányzás ugyanis – feltehetőleg a trombociták aktivitásának fokozása révén – csökkenti az aszpirin antitrombotikus hatását. A kórházban kezelt betegek (a trombocitafunkció in vitro vizsgálatával igazolt) aszpirinrezisztenciáját tanulmányozó egyik amerikai vizsgálat (Am J Cardiol 2006; 98:577–579) eredményei szerint ugyanis a dohányos betegek körében mintegy 11,5-szeres volt annak a kockázata, hogy nem reagálnak az aszpirinkezelésre, vagy a szokásosnál jóval magasabb dózist, esetleg clopidogrelre való váltást igényelnek.

A férfiak 60 százaléka kipróbálná a számukra készülő megtermékenyítésgátló tablettát – derült ki 9000 megkérdezett válaszaiból. A négy kontinens kilenc országában zajlott felmérésben a válaszadók indokai között a fogamzásgátlás felelősségének megosztása, az óvszerrel és a művi meddővé tétellel szembeni alternatívák keresése szerepel. A jelenleg folyó kutatási irányok közül a négy legígéretesebbet mutatjuk be.

Mechanikus elven működő és visszafordíthatónak tűnő – a vasectomiánál kevésbé drasztikus – férfi megtermékenyítésgátló módszerrel kísérleteznek az Egyesült Államokban. A herén ejtett kis metszésből az ondóvezetékbe egy apró szilikondugót (intra vas device, IVD) juttatnak, amely elzárja a spermiumok útját. Az önkéntesekkel végzett előzetes vizsgálatok szerint az igény esetén könnyen eltávolítható eszköz kivételekor a fogamzóképesség visszatér. Az még nem egyértelmű, hogy teljes mértékű regenerálódásra számíthatunk- e, vagy – mint a vasectomiánál – a beavatkozás elvégzésétől eltelt idővel arányosan csökken a nemzőképesség. Ennek tisztázására két éven át tanulmányozzák majd az IVD-t olyan férfiak esetében, akik egyébként vasectomiára készültek.

 Az ejakuláció felfüggesztése
  A gyógyszeres próbálkozások többfélék. Az ondóvezeték simaizomzatának működését, így az ejakulációt megakadályozva fejt ki fogamzásgátló hatást a Kings College London kutatói által kifejlesztett szer. Az ötletet az az évtizedes megfigyelés adta, hogy bizonyos vérnyomáscsökkentő szerek és antipszichotikumok esetében mellékhatásként ejakulációképtelenség jelentkezik. Emberi szövetmintákon végzett vizsgálatok során sikerült azonosítani a vas deferens hosszanti simaizomzatának összehúzódását gátló vegyületeket. Ezekkel a közeljövőben megkezdődnek az állat- és humán kísérletek, a kutatók reményei szerint öt éven belül valódi gyógyszer lehet belőle. Egyes elképzelések szerint a nők orális antikoncipienseihez hasonlóan naponta egyszer kellene majd szedni, de elképzelhető, hogy elegendő lesz bevenni a szexuális aktus előtt néhány órával. Nagy előnyének tűnik, hogy nem a hormonrendszerre hat, így a férfi termékenysége a szer elhagyását követő napon visszatérhet. Dr. Allan Pacey, a British Fertility Society tiszteletbeli titkára azonban aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az ondóvezetékben rekedt ondósejtek megjelenhetnek a vizeletben, majd a húgycsőben, ami kis eséllyel ugyan, de mégiscsak nem kívánt terhességekhez vezethet.

 Sejtkapcsolatgátlás
 A spermiumok érésének gátlásával próbálkozik a Center For Biomedical Research New York-i munkacsoportja. Az inaktivált – így csak hordozóként funkcionáló – folliculusstimuláló hormonhoz (FSH) kötött adjudin nevű molekula megakadályozza a Sertolisejt és a spermium kapcsolódását – ez a sejt–sejt kapcsolat elengedhetetlen a spermium éréséhez. A szerrel jelenleg állatkísérletek folynak: a teljes, de visszafordíthatónak bizonyult terméketlenség már egyszeri, alacsony dózisok mellett kialakult és mellékhatásokat sem tapasztaltak. Bár további vizsgálatokat igényel, hogy emberben is működik-e (hiszen a megcélzott sejtkapcsolatok emberben és állatokban biokémiailag nem feltétlenül egyeznek), a kutatók bizakodnak. Ennek a szernek is nagy előnye lenne, hogy nem avatkozik bele a here hormontermelésébe.

 Hormonok
 Nem reménytelen azonban a hormonális megközelítés sem. Bőrön át naponta bevitt tesztoszterongél és háromhavonkénti depó medroxi- progeszteron-acetát injekció együttes alkalmazása teljes mértékben megszünteti a spermiumtermelést a University of Washington in Seattle kutatóinak eredményei szerint (J Clin Endocrinol Metab 2006;91:4374–80). Negyvennégy, 18–55 éves egészséges férfi kapta 24 héten át a fenti kombinációt kéthetente GnRH analóg acylinnel kiegészítve vagy anélkül. A spermatogenezis alakulását a résztvevők ondómintái alapján követték. A spermiumszám mindkét csoportban közel azonos mértékben, drasztikus módon csökkent. Bár a hosszú távon alkalmazott tesztoszterongéllel kapcsolatban eddig nem merültek fel mellékhatások, nem tudjuk például, hogyan hat a különböző lipidek vérszintjére, illetve a prosztatára – ezt további vizsgálatoknak kell tisztázniuk.

Az ondóvezeték átvágása

A körülbelül fél méter hosszú ondóvezetékek lekötése és átvágása (vasectomia) lényegében egyidős a nők hormonális fogamzásgátlásával. A kis beavatkozást jelentő műtét nagyon ígéretes, hatására lényegében csak a spermiumok tűnnek el az ondóból, mégsem 100 százalékos a biztonsága: a beavatkozás utáni első évben ezer pár közül kettőnél bekövetkezik a terhesség. Némi türelemmel ez is elkerülhető, ugyanis az átvágástól disztálisan néhány hónapig spermiumok maradhatnak az ondóvezetékben – ebben az időszakban tehát még védekezni kell. A műtétnek van már „szikementes”, valóban ambulanter változata is: a herezacskóba beszúrt, csáklyaszerűen működő speciális tűvel kihúzzák az ondóvezetékeket, majd két lekötés közötti rövid szakaszukat kimetszik. Ez a beavatkozás még a petevezeték lekötésénél is egyszerűbb. Az operáció térítésköteles, és a megfontolt döntés érdekében leghamarabb csak a jelentkezés után három hónappal végzik el.
 PROF. DR. BERÉNYI MIHÁLY

Dermatoszkópia a bőrgyógyászati diagnosztikában 

Az akrális melanoma (AM) számos bőrbetegség, így például szemölcs, idegentest, szaruréteg alatti bevérzés, bőrkeményedés, tinea pedis, hámsejtből kiinduló daganat, bőrfüggeléktumor, melanocitás tumor képét utánozhatja. A páciensek gyakran csak hónapokkal a tünetek fellépését követően fordulnak orvoshoz, mivel a lézió helye sokszor nem szembetűnő, illetve képe nem ad okot gyanúra.
  A szemölccsel való összetéveszthetőség miatt az első diagnózis sokszor téves, így a kezelés sem megfelelő. Pedig eleve növeli a tumor progressziójának kockázatát, ha az akrális melanomát szemölcsként, azaz kikaparással vagy krioterápiával kezelik. Az ilyen tévedések elkerülésére hasznos diagnosztikai eszköz a dermatoszkópia. Ennek ma már létezik digitális változata is, amely a nagy felbontás és – a felvételek számítógépes tárolhatósága révén – az összehasonlíthatóság, a progresszió nyomon követésének lehetőségét kezünkbe adva még pontosabb elemzést és terápiás döntéseket biztosít.
  Maga az eszköz azonban nem minden, ismernünk kell az árulkodó jeleket. Egy több esetet ismertető tanulmány szerint (Dermatol Surg 2006;32:1072–1078) a kevéssé pigmentált, hiperkeratotikus léziókat keverik össze leginkább szemölcscsel, és csak akkor merül fel az AM gyanúja, ha az elváltozás több kezeléssorozat hatására sem gyógyul. A diagnózis megállapítása azért nehéz, mert ezek az elváltozások alig vagy egyáltalán nem tűnnek pigmentáltnak. Az akrális régió jóindulatú melanocitás tumorainak dermatoszkópos képére a párhuzamos barázda-, a rácsszerű, a fibrilláris vagy filamentózus, a globuláris, a homogén és a hálózatos mintázat jellemző. Az AM gyanúját kelti a bőrlécek aranytól a sötétbarnáig terjedő árnyalatú pigmentációja (párhuzamos lécszerű mintázat) és a diffúz, többkomponensű mintázat. Előbbi az AM korai, in situ formájára jellemző. A tumor progressziója során a mintázat egyre többszínűvé válik és egyre több struktúra jelenik meg benne.

A COPD-ben szenvedők túlélését, életminőségét és légzésfunkcióját is javítja a salmeterol/fluticason-propionát kombináció – derült ki a kórkép eddigi leghosszabb követéses vizsgálatából.

 A salmeterol/fluticason-propionát kombináció (SFC) összességében 17,5 százalékkal (abszolút értékben 2,6 százalékkal) javítja a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedők túlélését – derült ki az eddigi leghosszabb, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos TOwards a Revolution in COPD Health, (TORCH) elnevezésu vizsgálatból (NEJM 2007;356:775–89).
    Eddigi tudásunk szerint a túlélést csak a dohányzás abbahagyása és – súlyosan hipoxiás betegek esetében – a hosszú távú oxigénkezelés javítja. A gyógyszer-kombináció hatásait közepes vagy súlyos állapotú COPD-s betegek hároméves követésével felmérő TORCH vizsgálatban több mint hatezer, aktuálisan vagy korábban erősen dohányzó (legalább 10 csomag-év), 40–80 éves, bizonyítottan COPDben szenvedő beteg vett részt. FEV1-értékük nem érte el az elvárt szint 60 százalékát. Kizáró okként szerepelt minden más tüdő- vagy egyéb betegség, amely a vizsgálat ideje alatt halált okozhatott; a napi 12 óránál hosszabb oxigénkezelés és a régóta szedett orális szteroid. A járóbeteg-ellátás keretein belül zajló kezelés során – a besorolástól függően – naponta kétszer 50/500 µg salmeterol/fluticasonpropionátot (SFC); 500 µg fluticason- propionátot (FP), 50 µg salmeterolt (SAL) vagy placebót kaptak a résztvevők Discus inhalátorból. Szakorvosi ellenőrzés háromhavonta történt.
    A követés 3 éve alatt 875-en haltak meg, a legkevesebben, 193-an az SFC-csoportban. Az SFC nemcsak általánosan, hanem különkülön a főbb haláloki csoportok mindegyikében (pulmonális, kardiovaszkuláris, tumoros, egyéb, ismeretlen) is javította a túlélést. E kedvező, klinikailag jelentős – bár statisztikailag nem szignifikáns – hatást nem befolyásolta sem a kezdeti FEV1-érték, sem a dohányzás, sem az életkor, sem pedig a vizsgált beteg neme. A SAL és az FP ugyanakkor semmilyen tekintetben nem bizonyult jobbnak a placebónál.
    A hosszabb élet azonban nem minden: fontos a megnyert életévek minősége is. Az SFC e téren is bizonyított: az állapotrosszabbodások száma évi 1,13-ról 0,85-re csökkent. A tünetek és az életminőség értékelésére kifejlesztett St. George’s Respiratory Questionnaire (SGRQ) pontszámváltozásainak tanúsága szerint pedig a betegek egészségi állapota és életminősége is kedvező irányba változott. Ugyanezt támasztották alá a légzésfunkciós eredmények is: az SFC mindhárom másik kezelési módhoz képest szignifikánsan növelte a bronchodilatátor- beadás után mért FEV1-et.
    A vizsgálat kitért a – főként a légző-, a csont- vagy a látórendszert érintő – mellékhatásokra is. Az egyes csoportok között nem mutatkozott lényeges eltérés a mellékhatások összesített előfordulási gyakoriságát (nagyjából 3 százalék) tekintve. Csonttöréseket, cataractát és szív eredetu panaszokat közel azonos arányban tapasztaltak az SFC, illetve a placebocsoportban. Tüdőgyulladás viszont az SFC-vel kezeltek körében fordult elő legnagyobb számban – egyelőre nincs rá magyarázat, hogy miért –, de ettől még a pneumónia okozta halálozás nem volt magasabb, mint a placebo esetében.

Ezentúl az eddiginél pontosabb vizsgálattal mérhetik fel a koszorúerek állapotát a kardiológusok.

Magyarországon jelenleg egyedülálló, nem invazív diagnosztikai eszközt helyeztek üzembe január 18-án Budapesten. A szignifikáns (50 százaléknál nagyobb) koronáriaszűkületet nagy biztonsággal kimutatni képes számítógépes tomográfot (kardio-CT-t) egy magánvállalkozás üzemelteti.
A diagnosztikában három-négy éve elterjedt, hazánkban 2005 júliusában telepített és eddig csak PET-CT-vizsgálatokra használt 16 szeletes spirál CT 1 mm-nél vékonyabb szeletekre képezi le a szívet és annak érrendszerét. A berendezés számítógépes szoftvere segítségével három dimenzióban, igen nagy pontossággal rekonstruálja az anatómiai viszonyokat.
A vizsgálat a kontrasztanyag iv. befecskendezésétől eltekintve nem invazív, mindössze 20–30 percet vesz igénybe, és nem igényel kórházi bennfekvést. Ellenjavallata a pitvarfibrilláció, a komplex ritmuszavar, a kontrasztanyaggal szembeni túlérzékenység, valamint az, ha valaki nem kaphat bétablokkolót (a gyógyszer a szívfrekvencia csökkentéséhez kell a jó felbontás érdekében). Az eredmények alapján koszorúér-betegség kis/közepes rizikója esetén 96–98 százalékos biztonsággal kizárható az invazív beavatkozást igénylő kardiológiai megbetegedés, ami az eddig ismert eljárások hasonló mutatóinál jóval megbízhatóbb. Ezt kihasználva csökkenhet a katéteres teamek terhelése, amelyek a jövőben a valóban terápiás jellegű beavatkozásokra összpontosíthatnának (jelenleg a koronarográfiák 60–70 százaléka diagnosztikai céllal történik, és mintegy negyedük lelete negatív).
A készülék akkor is segít, ha a terheléses vizsgálat eredménye alapján a diagnózis nem egyértelmű vagy a tünetek bizonytalanok. További előnye, hogy nemcsak az ér lumenét, hanem annak falát is megjeleníti, ami lehetőséget nyújt – denzitásbeli eltérések alapján – a plakkok anyagösszetételének elemzésére is. Kimutathatók vele a rupturára hajlamosabb, lágy plakkok. Hátránya viszont e téren az angiográfiával szemben, hogy nem alkalmas a szignifikáns mértéket el nem érő szűkületek pontos, kvantitatív megítélésére.
Bár a készülék a szív funkcionalitásának (diasztolés és szisztolés funkció, ejekciós frakció, falmozgászavar) ábrázolására és számszerű megítélésére is alkalmas, az értékelő szoftver e téren még fejlesztésre szorul. Amúgy sem valószínű, hogy a balkamra-funkciót – az egyszerűbb, olcsóbb és kevésbé invazív echokardiográfia helyett – már a közeljövőben kardio-CT-vel határoznák meg – véli prof. dr. Préda István. A diagnosztikai központ belgyógyász- kardiológus szakorvosa, dr. Kerecsen Gábor adjunktus szerint a betegek állapotának koronária-bypass műtét és sztentbeültetés utáni követésére, akut mellkasi fájdalmának differenciáldiagnosztikájára, a nagyér- vagy billentyűhibák azonosítására is használható készülék utóbbi funkcióiban egyelőre vélhetően nem váltja ki az ultrahangot.
 A diagnosztikai központ jelenleg is tárgyal az állami egészségbiztosítóval (OEP) a vizsgálat finanszírozásáról – mondta el a gép bemutatásakor az üzemeltető Pozitron Diagnosztika Kft. ügyvezető igazgatója, Tombor Bálint. Egyelőre azonban önköltséges, 160 000 forintba kerül – ez egyébként alig valamivel több, mint amennyit egy hagyományos koszorúér-angiográfiáért fizet az OEP. A legtöbb magán-egészségpénztárral már szerződtek – ezek tagjaik számára megtérítik a vizsgálat költségeit.

Tüdőgyógyászati érdekességek Münchenből

Szeptember elején tartották Münchenben az Európai Tüdőgyógyász Társaság éves nagygyűlését. Számos olyan előadás is elhangzott, amelyből kiderült: a pulmonológia messze nem csak a tüdőbetegségek gyógyításáról szól. Írásunkban ezek közül válogatunk.

Sztatinokkal a pneumónia ellen
Egy több mint húszezer fős retrospektív vizsgálat eredményei szerint a sztatinkezelés csökkenti a tüdőgyulladás kialakulásának kockázatát idős diabéteszesek körében. Ez megerősíti azokat a korábbi eredményeket, miszerint a kórházban kezelt pneumónia kimenetele kedvezőbb, amennyiben a páciens gyógyszerei között sztatinok is szerepelnek. A most közétett egyesült királyságbeli vizsgálatban közel 13 évre visszatekintve elemezték a diabéteszes betegek adatait. Kiderült: függetlenül attól, hogy a páciens a diabétesz melyik típusában szenved, van-e szív-érrendszeri betegsége, szed-e gyomorsav-szekréciót csökkentő szereket vagy glükokortikoidokat, és hogy kapott-e influenzaoltást, a sztatinkezelésben részesülők közül csak mintegy feleannyian betegedtek meg nem kórházi eredetű pneumóniában, mint azok közül, akik nem szedtek ilyen lipidcsökkentőt. A sztatinok ezek szerint akár alkalmasak lehetnek a diabéteszesek tüdőgyulladásának prevenciójára is.

A sportos előélet is számít
Az emlőrák szűrésével, prevenciójával, diagnosztikájával és terápiájával kapcsolatos ismereteinket több új kutatási eredmény is bővítette az elmúlt hetekben.
Újabb genetikai mutáció hordozásának tulajdonítanak jelentőséget az emlőrák kialakulásában. Az angliai Institute of Cancer Research kutatói olyan géneket kerestek, amelyek kölcsönhatásba lépnek már ismert, az emlőrák kialakulásában szerepet játszó génekkel. Megvizsgáltak 1212 emlőrákban szenvedő, de a BRCA1 és BRCA2 gének mutációját nem hordozó, és velük együtt mintegy 2000 egészséges nőt. Így bukkantak a BRIP1 (BRCA1 interacting protein) vagy BACH1 néven ismert génre, melynek terméke a DNSkárosodásainak kijavításában játszik szerepet. (Nat Genet 2006. október 8.). Az emlőrákosok közül kilencen, míg az egészségesek körül csak ketten hordozták a BRIP1 génjének mutáns változatát. A hordozók családtagjainak – édesanya, lánytestvérek – körében kétszer olyan gyakori az emlőrák, mint az átlagos népességben.

Az Alzheimer-kór korai kimutatása

Egy lépéssel közelebb jutottunk az Alzheimer-kór vagy -hajlam korai, egyszerű kimutatásához: pár nap eltéréssel két kutatócsoport hozta nyilvánosságra eredményeit, amelyek szerint bizonyos bétaamiloidok vérkoncentrációja, továbbá az apolipoprotein E4 likvorszintje jól jelzi a betegség kialakulásának fokozott kockázatát, illetve már korai stádiumban utal a betegség fennállására.

A The Lancet Neurology augusztusi számában (2006;5: 655–660) egy holland kutatócsoport számolt be arról, hogy közel 1800 idős résztvevőjük 9 éves követése alapján összefüggést találtak a bétaamiloid- fehérjék bizonyos típusainak emelkedett vérszintje és az Alzheimer-kór, valamint más, szintén demenciával járó kórképek gyakoribb előfordulása között.

A szívelégtelenség okozta halálozás alakulása

Sem rövid, sem hosszú távon nem befolyásolja lényegesen a szívelégtelenségben szenvedők halálozását, hogy milyen az ejekciós frakciójuk – állítják kanadai kollégák több ezer fekvőbeteg követése alapján.

Nem jár kedvezőbb túléléssel szívelégtelenség (SZE) esetén az 50 százalékot meghaladó – tehát megtartottnak nevezhető – ejekciós frakció. A kórtani megfontolásoknak ellentmondó eredményt hozó vizsgálat lebonyolítását az indokolta, hogy egyre több az SZE-ben szenvedő, de jó ejekciós frakciójú (EF) beteg, a járóbetegellátásból származó vizsgálati eredmények pedig meglehetősen ellentmondásosak. A torontói egyetem munkatársai közel háromezer fekvőbeteg egyéves követése alapján próbálták feltárni a mortalitás alakulását (NEJM 2006; 355:260).
Az Ontario állam 103 kórházának valamelyikébe SZE miatt először felvett és a Framingham Study SZE-kritériumainak megfelelő páciensek közül azok kerültek be a vizsgálatba, akiknél a bal kamrai ejekciós frakciót (EF) echokardiográfiával, angiográfiával vagy izotópos ventrikulográfiával meghatározták és egyúttal kizárták a súlyos, primer, bal szívfelet érintő billentyű-rendellenességet is.

Génterápia a melanoma kezelésében

Saját, genetikailag módosított T-limfocitáik visszaültetése segítségével tünetmentessé tudtak tenni áttéteket adó melanomában szenvedő betegeket a National Cancer Institute kutatói.

Tizenhét, előrehaladott stádiumú melanomában szenvedő beteg vett részt abban az előzetes vizsgálatban, melynek során genetikailag módosított T-limfocitákkal próbálták felvenni a harcot a tumorsejtek ellen.
A kutatók először egy olyan retrovírust állítottak elő, amely hordozza a MART-1 elnevezésű, speciálisan a melanomasejtek felszínén kifejeződő fehérjét felismerő T-sejt-receptort kódoló gént. Ezt követően a résztvevők perifériás vérből származó T-sejtjeibe ex vivo elektropermeabilizációs módszerrel bejuttatták a retrovírust. A vírus örökítő anyaga – és vele együtt a „beleépített” új gén – integrálódott a T-sejtek saját DNS-ébe, aminek hatására termelődni kezdett, majd a sejtfelszínen megjelent a melanomasejtek felismerésére képes receptorfehérje. A betegek ezután infúzióban visszakapták saját, módosított T-sejtjeiket.

Gyulladás- és vérnyomáscsökkentő a zöldségestől

Épp a paradicsomszezon elején publikálták azt a két tanulmányt, amelyek megerősítik: gyulladáscsökkentő, határértékhipertóniában pedig vérnyomást mérséklő hatású a világszerte az egyik legnagyobb területen és mennyiségben termelt zöldségféle.

A világon mintegy 3,1 millió hektáron, évente közel 90 millió tonnányi mennyiségben termelt paradicsom vitamintartalma nem magas (100 g friss termésben 20–30 mg C-vitamin és 5000–9000 IU A-vitamin található), mégis fontos vitaminforrás, mivel egy főre jutó fogyasztása a legnagyobb a zöldségfélék között. A Magyarországon évente 10–12 kg/fő mennyiségben magunkhoz vett piros gömbök – a 100 grammonként 220–300 mg-os káliumtartalom, a 2–4 százalékos cukortartalom és a 0,3–0,6 százalékos savtartalom mellett – antioxidáns hatású karotinoidokat tartalmaznak.