Szemölcs vagy akrális melanoma?

Dermatoszkópia a bőrgyógyászati diagnosztikában 

Az akrális melanoma (AM) számos bőrbetegség, így például szemölcs, idegentest, szaruréteg alatti bevérzés, bőrkeményedés, tinea pedis, hámsejtből kiinduló daganat, bőrfüggeléktumor, melanocitás tumor képét utánozhatja. A páciensek gyakran csak hónapokkal a tünetek fellépését követően fordulnak orvoshoz, mivel a lézió helye sokszor nem szembetűnő, illetve képe nem ad okot gyanúra.
  A szemölccsel való összetéveszthetőség miatt az első diagnózis sokszor téves, így a kezelés sem megfelelő. Pedig eleve növeli a tumor progressziójának kockázatát, ha az akrális melanomát szemölcsként, azaz kikaparással vagy krioterápiával kezelik. Az ilyen tévedések elkerülésére hasznos diagnosztikai eszköz a dermatoszkópia. Ennek ma már létezik digitális változata is, amely a nagy felbontás és – a felvételek számítógépes tárolhatósága révén – az összehasonlíthatóság, a progresszió nyomon követésének lehetőségét kezünkbe adva még pontosabb elemzést és terápiás döntéseket biztosít.
  Maga az eszköz azonban nem minden, ismernünk kell az árulkodó jeleket. Egy több esetet ismertető tanulmány szerint (Dermatol Surg 2006;32:1072–1078) a kevéssé pigmentált, hiperkeratotikus léziókat keverik össze leginkább szemölcscsel, és csak akkor merül fel az AM gyanúja, ha az elváltozás több kezeléssorozat hatására sem gyógyul. A diagnózis megállapítása azért nehéz, mert ezek az elváltozások alig vagy egyáltalán nem tűnnek pigmentáltnak. Az akrális régió jóindulatú melanocitás tumorainak dermatoszkópos képére a párhuzamos barázda-, a rácsszerű, a fibrilláris vagy filamentózus, a globuláris, a homogén és a hálózatos mintázat jellemző. Az AM gyanúját kelti a bőrlécek aranytól a sötétbarnáig terjedő árnyalatú pigmentációja (párhuzamos lécszerű mintázat) és a diffúz, többkomponensű mintázat. Előbbi az AM korai, in situ formájára jellemző. A tumor progressziója során a mintázat egyre többszínűvé válik és egyre több struktúra jelenik meg benne.