Szabadabb légutak

A COPD-ben szenvedők túlélését, életminőségét és légzésfunkcióját is javítja a salmeterol/fluticason-propionát kombináció – derült ki a kórkép eddigi leghosszabb követéses vizsgálatából.

 A salmeterol/fluticason-propionát kombináció (SFC) összességében 17,5 százalékkal (abszolút értékben 2,6 százalékkal) javítja a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedők túlélését – derült ki az eddigi leghosszabb, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos TOwards a Revolution in COPD Health, (TORCH) elnevezésu vizsgálatból (NEJM 2007;356:775–89).
    Eddigi tudásunk szerint a túlélést csak a dohányzás abbahagyása és – súlyosan hipoxiás betegek esetében – a hosszú távú oxigénkezelés javítja. A gyógyszer-kombináció hatásait közepes vagy súlyos állapotú COPD-s betegek hároméves követésével felmérő TORCH vizsgálatban több mint hatezer, aktuálisan vagy korábban erősen dohányzó (legalább 10 csomag-év), 40–80 éves, bizonyítottan COPDben szenvedő beteg vett részt. FEV1-értékük nem érte el az elvárt szint 60 százalékát. Kizáró okként szerepelt minden más tüdő- vagy egyéb betegség, amely a vizsgálat ideje alatt halált okozhatott; a napi 12 óránál hosszabb oxigénkezelés és a régóta szedett orális szteroid. A járóbeteg-ellátás keretein belül zajló kezelés során – a besorolástól függően – naponta kétszer 50/500 µg salmeterol/fluticasonpropionátot (SFC); 500 µg fluticason- propionátot (FP), 50 µg salmeterolt (SAL) vagy placebót kaptak a résztvevők Discus inhalátorból. Szakorvosi ellenőrzés háromhavonta történt.
    A követés 3 éve alatt 875-en haltak meg, a legkevesebben, 193-an az SFC-csoportban. Az SFC nemcsak általánosan, hanem különkülön a főbb haláloki csoportok mindegyikében (pulmonális, kardiovaszkuláris, tumoros, egyéb, ismeretlen) is javította a túlélést. E kedvező, klinikailag jelentős – bár statisztikailag nem szignifikáns – hatást nem befolyásolta sem a kezdeti FEV1-érték, sem a dohányzás, sem az életkor, sem pedig a vizsgált beteg neme. A SAL és az FP ugyanakkor semmilyen tekintetben nem bizonyult jobbnak a placebónál.
    A hosszabb élet azonban nem minden: fontos a megnyert életévek minősége is. Az SFC e téren is bizonyított: az állapotrosszabbodások száma évi 1,13-ról 0,85-re csökkent. A tünetek és az életminőség értékelésére kifejlesztett St. George’s Respiratory Questionnaire (SGRQ) pontszámváltozásainak tanúsága szerint pedig a betegek egészségi állapota és életminősége is kedvező irányba változott. Ugyanezt támasztották alá a légzésfunkciós eredmények is: az SFC mindhárom másik kezelési módhoz képest szignifikánsan növelte a bronchodilatátor- beadás után mért FEV1-et.
    A vizsgálat kitért a – főként a légző-, a csont- vagy a látórendszert érintő – mellékhatásokra is. Az egyes csoportok között nem mutatkozott lényeges eltérés a mellékhatások összesített előfordulási gyakoriságát (nagyjából 3 százalék) tekintve. Csonttöréseket, cataractát és szív eredetu panaszokat közel azonos arányban tapasztaltak az SFC, illetve a placebocsoportban. Tüdőgyulladás viszont az SFC-vel kezeltek körében fordult elő legnagyobb számban – egyelőre nincs rá magyarázat, hogy miért –, de ettől még a pneumónia okozta halálozás nem volt magasabb, mint a placebo esetében.