Hatásos módszer a cukorbetegek kardiovaszkuláris kockázatának felmérésére
A diabéteszes microangiopathiák kivizsgálása jól kidolgozott terület, és számos módszer létezik a prognózis előrejelzésére. Bár az iszkémiás szívbetegség az esetek jelentős részében letális kórállapot, a diabéteszes macroangiopathia kórjóslata nem adható meg invazív beavatkozások, illetve a koszorúerek CT-vizsgálata nélkül.
Cukorbetegeknél a CT-vizsgálathoz használt intravénás kontrasztanyag akut veseelégtelenséget indukálhat. Ezen túlmenően problémát jelent, hogy a magas költségek miatt az invazív módszerek nagyobb populációk vizsgálatára nem alkalmasak. Éppen ezért az invazív vizsgálatok előtt nem tekinthetünk el szűrést megelőző előteszteléstől. Az iszkémiás kockázat előrejelzésében hasznosnak bizonyultak az alábbi módszerek: Framingham-pontszám, maximális intima-media vastagság (IMT, intima media thickness), boka-kar index (ABI, ankle-brachial index), pulzushullám-sebesség (PWV, pulso wave velocity), aortameszesedés és a koszorúerek kalciumpontszáma.
A Framingham-pontszám azonban nem tükrözi pontosan az ateroszklerózis aktuális állapotát, hanem csak azt a jövőbeni kockázatot jelzi, mely a beteg életmódjához társuló metabolikus állapotból adódik. Előfordulhat, hogy a Framingham vizsgálat alábecsülte a rizikót, mivel nem kezelt, nagy populáció adatait dolgozta fel, ami ennél fogva nem reprezentálta a cukorbetegségben és ateroszklerózisban szenvedő ambuláns betegek csoportját. A glükózintoleranciában szenvedő betegeknél az ateroszklerózis általában már progrediált, illetve a diabétesz diagnózisának felállítása után az ateroszklerotikus kockázat folyamatosan emelkedik. A cukorbetegek most elemzett populációja különbözött a Framingham vizsgálat betegcsoportjától. Érdekes, hogy a cukorbetegséghez hasonló szituáció áll fenn krónikus gyulladásos reumatológiai betegségekben (például rheumatoid arthritisben), melyek ugyancsak akcelerált ateroszklerózissal társulnak, melyben a kardiovaszkuláris halálozás rizikója hasonló, mint cukorbetegségben.
A szövődmények kockázatának felmérésének gyakorlati nehézségét az adja, hogy az ateroszklerózis minden betegnél más stádiumban tart. Ráadásul a kardiovaszkuláris kockázat Framingham-pontszámra alapozott becslése a kezelés megkezdése után felesleges. Egyes szerzők szerint a prognózis egyetlen fizikális teszt alapján megadható, mint amilyen például a maximális IMT, ABI vagy PWV meghatározása. Mások szerint több laboratóriumi teszt kombinálható, és az ezekből számított pontszám jelzi az ateroszklerózis prognózisát cukorbetegeknél.
Jelen tanulmány szerzői alternatív módszert teszteltek, melyek a hagyományos vizsgáló módszerek eredményét kombinálják a betegadatokkal az iszkémiás szívbetegség kockázatának felmérése céljából diabéteszes betegcsoportban.
Betegek és módszerek
Összesen 337 beteget (196 férfit és 141 nőt) vontak be a retrospektív vizsgálatba, akik 2008 júniusa és 2013 júniusa között jelentkeztek a kórházban. Fizikális és képalkotó vizsgálatokra került sor, ezen belül ABI mérésre, mellkasi röntgenfelvétel készítésére, nyaki ultrahangvizsgálatra, évenkénti EKG-vizsgálatra és laboratóriumi vérvizsgálatokra. Utóbbi keretében meghatározták a húgysav (UA, uric acid), HbA1c, LDL-koleszterin (LDL-C) és vizeletalbumin szintjét. A felsorolt teszteket azért választották, mert azok összefüggésben állnak az iszkémiás szívbetegség kialakulásával, és széles körben használják a mindennapi klinikai gyakorlatban.
Az ateroszklerózis progresszióját jelző faktornak tekintették az ABI-mérés, a mellkasi röntgenvizsgálat és a nyaki ultrahangvizsgálat eredményét.
A 337 cukorbeteg (196 férfi és 141 nő) közül 37 betegnél (23 férfinál és 14 nőnél) alakult ki iszkémiás szívbetegség 5 éven belül. Az iszkémiás szívbetegség 27 esetben stabil angina, 3 esetben instabil angina, 4 esetben ST-elevációval nem járó miokardiális infarktus (NSTEMI), 3 esetben ST-elevációval járó miokardiális infarktus (STEMI) volt.
Eredmények
Az iszkémiás szívbetegség kialakulását vizsgáló többváltozós logisztikus regresszióanalízisben az alábbi faktorokat értékelték: iszkémiás EKG-elváltozások, aortameszesedés, minimális ABI, maximális IMT, LDL-C és UA. Az egyváltozós regresszióanalízis szignifikáns korrelációt jelzett az iszkémiás szívbetegség, illetve az EKG-elváltozások (esélyhányados [OR, odds ratio), 7,32; p<0,01], a minimális ABI (OR, 0,0478; p = 0,004), a maximális PWV (OR, 1,00; p = 0,01), a maximális IMT (OR, 1,50; p = 0,003), a plakkosodást jelző pontszám (OR, 1,07; p = 0,004), a LDL-C (OR, 0,963; p < 0,001) és az UA (OR, 1,47; p = 0,003) között.
Következtetések
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy szűrővizsgálati módszerük hasznos, és árában is kedvezőbb, mint a miokardiális szcintigráfia vagy a szív CT-vizsgálata. Ezen túlmenően módszerükkel ki tudták választani a nagy kockázatú betegeket, akiknél korai beavatkozással csökkenthető a rizikó. Mindezek alapján az új szűrőmódszer nagyon hasznos, kevésbé invazív, igen jó teljesítményű és költséghatékony eszköz a cukorbetegeknél fennálló kardiovaszkuláris kockázat felmérésére. A lépcsőzetes ellátáshoz nagyon fontos a kockázati pontszám meghatározása, hogy megelőzhető legyen a cukorbetegség mentális és fizikális állapotot rontó progressziója.
