A HbA1c-érték időbeli változásai nem segítik a kardiovaszkuláris előrejelzést
A glikémia a szív és érrendszeri betegségek (CVD, cardiovascular disease) fontos kockázati tényezője – nemcsak cukorbetegségben, hanem minden vércukorérték-tartományban.
A korábbi vizsgálatok azt jelezték, hogy a HbA1c-érték arányos korrelációt mutat a CVD kockázatával: a HbA1c-szint 1 százaléknyi emelkedése a coronaria-betegség (CHD, coronary heart disease) kockázatának 20 százalékos, az összegzett mortalitás kockázatának 26 százalékos növekedésével társul. A szoros glikémiás kontrollal kapcsolatos véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok szisztematikus áttekintése további bizonyítékokkal szolgált a vércukorszint és CVD összefüggésére. Ugyanakkor nem történtek vizsgálatok a glükózcsökkentő terápia hatásáról nem diabéteszes hiperglikémia eseteiben, mely a közlések szerint csökkenti a kardiovaszkuláris események előfordulását. Ennek következtében továbbra is bizonytalanságok uralkodnak a tekintetben, hogy a vércukorcsökkentő terápia milyen előnyökkel jár a CVD prevenciójában a nem diabéteszes populáción belül.
A glikémia és CVD összefüggéseit elemző korábbi tanulmányok a glikémiás szint egyéni különbségeinek analízisére épültek: nyomon követték a glikémiás kontrollt és a CVD-rizikót cukorbetegek körében, ám a glükózcsökkentő terápia ilyen esetekben módosítja a glikémiás szintet és az egyéb kardiovaszkuláris kockázati tényezőket. Nem diabéteszes populációkban kevés adattal rendelkezünk a glikémia időbeli változásairól, illetve a CVD-vel való összefüggéseiről. Amennyiben egy ilyen korreláció fennáll, nem világos, hogy a glikémia időbeli változásaira vonatkozó adatok ismerete javítja-e a kardiovaszkuláris események előrejelzését ahhoz képest, amikor csak egyszeri adat van a birtokunkban a glikémia szintjéről, illetve az egyéb fontos kardiovaszkuláris rizikófaktorokról. A szerzők egy nagy brit prospektív kohorszban elemezték azt, hogy 1) a HbA1c-szint 3 év alatt regisztrált változásai miként függnek össze a CVD előfordulási esélyével; 2) a HbA1c-érték időbeli változásainak ismerete javítja-e a CVD előrejelzésének pontosságát.
Betegek és módszerek
A European Prospective Investigation of Cancer (EPIC)–Norfolk elnevezésű nagy populációs prospektív vizsgálat adatait dolgozták fel, melyben 40 és 79 év közötti nők és férfiak vettek részt. 1993 és 1997 között 25639 résztvevőnél történt meg a kiindulási állapotfelmérés, melynek során kérdőívet töltöttek ki az egészségi állapotról és az életmódról, felvették a kórelőzményt, ezen kívül fizikális és laboratóriumi vizsgálatokra is sor került. Ezen belül a résztvevőknek nyilatkozniuk kellett arról, hogy orvosuk diagnosztizált-e náluk valaha cukorbetegséget, szívrohamot vagy stroke-ot.
A HbA1c kiindulási értékre vonatkozóan a résztvevők körülbelül felénél álltak rendelkezésre adatok, mivel ez a teszt csak 1995-ben vált elérhetővé finanszírozott formában.
Három évvel később (1998−2001) egy újabb állapotfelmérésre hívták be a résztvevőket, ahol az első protokollal megegyező vizsgálatokra került sor, ezen 15028 fő (59 százalék) vett részt.
A végső elemzésbe azokat a résztvevőket vonták be, akiknél mindkét időpontban rendelkezésre álltak a HbA1c-értékek (n = 6372). Kizárták azokat a jelölteket, akiknél mindkét időpontban cukorbetegség klinikai diagnózisát állították fel (n = 245), illetve akiknél a kiindulási állapotfelmérés előtt CVD fordult elő vagy a két állapotfelmérés között jelentkezett az első CVD-esemény (n = 337). Így végül 5790 fő adatai kerültek be a végső elemzésbe.
Az utánkövetési eredmények átlagosan 8,1 éves utánkövetés adatain alapultak. Incidentális CVD-két értékelték az alábbi események összességét: fatális vagy nem fatális CVD, ideértve a CHD vagy stroke miatti kórházi felvételeket; illetve CHD, stroke vagy perifériás érbetegség miatti halálozás.
Eredmények
A HbA1c 3 év alatti átlagos változása (SD) 0,13 százaléknak (0,52) adódott. A 44596 személy-évnyi utánkövetés során 529 kardiovaszkuláris esemény fordult elő (az incidencia 11,9/1000 személy-év). A 3 évre számítva a HbA1c-szint minden 0,5 százaléknyi emelkedése a kardiovaszkuláris események kockázatának 9 százalékos növekedésével társult (HR 1,09; 95%-os megbízhatósági tartomány 1,01−1,18), miután megtörtént a kiindulási HbA1c-érték, illetve az egyéb nagy kardiovaszkuláris kockázati tényezők figyelembe vétele. A HbA1c-változás azonban nem mutatott korrelációt a kardiovaszkuláris rizikóval akkor, ha az utánkövetés során elvégezték a kiindulási HbA1c-érték szerinti korrekciót. A többváltozós modellben a ROC görbe alatti területet (0,78) nem befolyásolta, hogy álltak-e rendelkezésre információk a HbA1c 3 év alatti változásairól vagy sem. Nem javította a kockázati besorolás pontosságát, ha a modellt kiegészítették a HbA1c változásaira vonatkozó adatokkal.
Következtetések
Az adatok azt jelzik, hogy nem diabéteszes populációban a HbA1c időbeli változásaira vonatkozó információk alapján nem jelezhető előre pontosabban a CVD előfordulása ahhoz képest, amikor egyetlen időpontra vonatkozóan ismerjük a HbA1c-értéket és az egyéb fontos kardiovaszkuláris kockázati tényezőket.
