hirdetés
2024. december. 22., vasárnap - Zéno.
hirdetés

Eutanázia: itt lenne az ideje a társadalmi párbeszédnek!

A magyar orvoskar nevében a leghatározottabban visszautasítja az eutanázia lehetőségét, s minden bizonnyal az ezzel kapcsolatos népi kezdeményezés hitelesítése ellen is fellebbez majd a Magyar Orvosi Kamara, amely etikai kódexe alapján kirívóan súlyos etikai vétségnek tartaná, ha orvos segédkezne betege öngyilkosságában, netán a halálba segítené őt. A kérdés hazai megvitatása azonban már nehezen halogatható.

Az Országos Választási Bizottság (OVB) – több más kezdeményezés mellett az elmúlt héten hitelesített egy olyan magánszemélytől származó népi kezdeményezést, amely lényegében az eutanázia lehetőségét teremtené meg orvosi segédlettel.

Az aláírásgyűjtésre bocsátandó kérdés úgy szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyógyíthatatlan halálos betegségben szenvedő felnőtt korúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek?” A népi kezdeményezésekhez 50 ezer érvényes aláírásra van szükség, és ha azt sikerül is összegyűjteni, az is mindössze arra kötelezi az Országgyűlést, hogy a kérdést vegye napirendjére. A kérdésnek megfelelő döntésre nem. A Magyar Orvosi Kamara azonban „elébe kívánt menni a dolognak”, mert ennek előkerülését sokkal súlyosabbnak tartja „az egészségügy hálátlan gumicsontjánál”, a hálapénznél.

Mint Éger István kamarai elnök a szerda délutánra összehívott sajtótájékoztatón fogalmazott: megdöbbenve értesültek az OVB első fokú határozatáról, hiszen a megfogalmazása szerint példátlan (ha nem is példa nélküli) kezdeményezés az orvosokat hívná segítségül a haldoklók halálba segítéshez. Márpedig Hippokratész óta az orvosi iskolák mindegyike a gyógyítást, az élet védelmét deklarálja, a népi kezdeményezés pedig az élet aktív elvételét, ha úgy tetszik, gyilkosságot jelentene számukra. Az orvosi kamara etikai kódexe ma is kirívóan súlyos etikai vétségnek minősítené, ha egy orvos halálba segítené betegét, vagy segédkezne öngyilkosságában.

A kamara elnöke ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: hiába van a haldoklónak elvben lehetősége arra, hogy minden lehetőséggel támogassák őt szenvedései elviselésében, ha Magyarország a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben erre nincs felkészülve. Az ellátórendszer szakszemélyzete hiányos, ami az egyébként elkerülhető halálozás növekedéséhez is hozzájárul, nem csak az emberi élet tiszteletén alapuló, a haldoklónak méltó körülményeket biztosító ellátást teszi lehetetlenné. Az orvoskar tehát újfent jelzi a döntéshozóknak, hogy a nemzeti össztermék (GDP) négy százalékából nem lehet működőképes ellátórendszert fenntartani, és sürgeti azt a paradigmaváltást, amely valóban stratégiai, pénznyelő helyett pénzt termelő ágazatként tekintene az egészségügyre.

Mivel az OVB elsőfokú határozatának közlönybéli megjelenésétől 15 nap áll rendelkezésükre, jogi szakértők bevonásával megvizsgálják, hogy tegyenek-e jogi lépéseket az aláírásgyűjtés megakadályozása érdekében. Éger István nem rejtette véka alá: az Alaptörvényben lefektetett, az élet védelméről szóló elvvel szemben valónak tartaná az eutanázia lehetőségét, így valószínűleg élnek majd a fellebbezés lehetőségével.

Érthető és elfogadható, ha az orvosok lelkiismereti szabadságuk mián vagy más okból elutasítják az eutanáziát, miként joguk van erre például az abortusz esetében is. Mindazonáltal nem volna itt az ideje a valódi társadalmi vita megkezdésének, amelyet akár a kamara is kezdeményezhetne? – vetette fel a MedicalOnline a sajtótájékoztatón. Mindezt sok minden indokolná.

Nemrégiben látott napvilágot a hír, miszerint a kegyes halált a világon másodikként legalizáló Belgiumban a legfrissebb elképzelések szerint akár gyógyíthatatlan beteg gyerekek is dönthetnének úgy, hogy állandó, elviselhetetlen, csillapíthatatlan fizikai vagy lelki szenvedésük miatt kérhessék az eutanáziát.

Magyarországon – bár az egészségügyi törvény lehetőséget ad arra, hogy az orvostudomány aktuális állása szerint gyógyíthatatlan, megfelelő belátási képességgel bíró beteg dönthet úgy, hogy bármilyen, akár az életét meghosszabbító kezelést is visszautasítson. Gyermekek esetében ilyen döntésre a szülőnek azonban nincs joga. A törvény elfogadása idején, 1997 körül eleinte komoly vita volt arról, hogy mindez passzív eutanáziát jelent-e (amikor az orvos nem tesz meg valamit, és lényegében ez okozza páciense halálát). Az orvosi kamara és a miniszter tanácsadó testületeként ismert Egészségügyi Tudományos Tanács Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága állásfoglalásban azonban úgy vélekedett, hogy az eutanáziát élesen külön kell választani a halálos betegek élet végi, úgynevezett palliatív ellátásától, amikor esetleg már semmilyen szempontból nincs értelme és haszna semmiféle orvosi kezelésnek.

Sok-sok év elteltével az Alkotmánybíróság előbb-utóbb újra napirendjére tűzni az eutanáziával kapcsolatos kérdéskört. Évek óta előttük van ugyanis például Vadász Gábor beadványa.

(Mindezt hátráltatja, hogy definíció mindmáig nem született a kegyesnek, jónak nevezett halálra, annak ellenére, hogy egy 2000-ben közölt közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosság 64 százaléka támogatná az eutanáziát, s kétharmaduk az aktív eutanáziát választaná. Az Alkotmánybíróság első, aktív eutanáziát elutasító 2003-as döntése azonban – amely ugyancsak adós maradt a fogalmak meghatározásával – egy időre nyugvó pontra juttatta a kérdést.)

A nyugdíjas sebész, aneszteziológus főorvos 2010 decemberében az Alkotmánybíróságtól kérte az egészségügyi törvény és a kezelések visszautasításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet egyes részei alkotmányellenességének kimondását és megsemmisítését.  A szakorvos szerint a jelenlegi szabályozás ugyanis pontatlan, számos esetben végrehajthatatlan, a gyakorlatban nem működik. Vadász Gábor a többi közt azt állítja: bár az egészségügyi törvény szellemisége jó, a rendelkezések hibái az elmúlt években „halmozottan megmutatkoztak, sok tekintetben ütköznek a földrészünkön végbement jogfejlődéssel. A beadvány célja, többi közt épp ezek feloldása.”

Mivel a várakozásokkal ellentétben az Alkotmánybíróság átalakítása előtt már nem foglalkozott a “civil” beadvánnyal, Vadász Gábor később alkotmányjogi panasszal éltújfent kérve az életvégi döntésekkel kapcsolatos szabályozás felülvizsgálatát.

A hazai aneszteziológusok ugyancsak úgy tartják: megfelelően kellene szabályozni az életvégi döntéseket. Fontos volna egy részletes szakmai protokoll kidolgozása, mert az intenzív osztályon dolgozó orvosok évente 5-6 alkalommal találkoznak olyan esettel, amikor a beteg vagy a cselekvőképtelen személy hozzátartozója kezdeményezné a haldokló kezelésének felfüggesztését

Az egészségügyért felelős államtitkárság legutóbb 2011 áprilisában nyilatkozott úgy: megvizsgálják az életvégi szabályokat, hogy érdemes-e azokon változtatni. De az alapvető jogok biztosa is hosszú ideje arra készül, hogy megnyilatkozik az élet végével kapcsolatos kérdésekben. Éger István most azt mondja: érti a felvetést, de az orvosi kamara nem óhajtja generálni a társadalmi vitát. Tisztában van vele, hogy megnyilatkozásukkal újfent kinyithatnak egy-két vitát, de szeretnék, ha mindenki számára egyértelmű lenne: nem az élet bírói az orvosok. Az elnök meg van győződve róla, hogy a jelenlegi Országgyűlés kellő számú aláírás esetén sem hozna a jelenlegi szabályozással és az élettel ellentétes döntést, azt azonban leszögezte: ha valami folytán ez valamikor mégis bekövetkezne, biztos benne, hogy az orvoskar – akár börtön árán is – ellene menne az ilyen szabályoknak.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 4,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés