Még keresik az utat a szép halálhoz Magyarországon

"Az egyik betegünk felesége azt kérte, hogy hiába fokozódnak a férje fájdalmai, ne emeljük a fájdalomcsillapítója adagját, mert hallotta, hogy ebbe bele is halhat" – mondta az [origo]-nak Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvosigazgatója.

Szerinte ez is jól mutatja, milyen negatív következményei lehetnek annak, hogy a héten kiderült: a rendőrség morfintúladagolás gyanúja miatt nyomozást indított az Uzsoki úti kórház egyik osztályán. A betegek bizalmatlanná válhatnak az orvosokkal és a morfinnal szemben, pedig – mondta Muszbek – ez nélkülözhetetlen eszköz a súlyos, elsősorban a rákbetegek fájdalmainak csillapításában.

A rendőrség az Uzsoki Utcai Kórház fül-orr-gégészeti osztályának 2005 és 2007 közötti gyakorlatát vizsgálja. A gyanú szerint végstádiumban lévő rákbetegeknek a fájdalomcsillapításhoz szükséges morfiumadag négy-ötszörösét adták be, amitől a páciensek néhány napon belül meghaltak. A kórház tagadja a vádakat, szerintük azok mögött egy sértett ember áll.

Orvosi körökben már néhány hónappal ezelőtt vitát váltott ki, hogy Márkus Attila orvos egy szaklapban nagyon hasonló eseteket írt le a kórház megjelölése nélkül. Állítása szerint egyik korábbi munkahelyén az orvosok morfint túladagolva érték el, hogy a menthetetlen betegek kómába essenek és meghaljanak. Leírása szerint a betegeket nem avatták be abba, mi vár rájuk, neki pedig magyarázatként csak annyit mondtak, hogy "kellemetlen dolog meghalni".

Az Uzsoki úti nyomozásnak és a nyomán kialakuló szakmai és társadalmi párbeszédnek nemcsak káros következményei, hanem komoly haszna is lehet az [origo]-nak nyilatkozó szakemberek szerint. Akár megtörténtek a gyanú szerinti túladagolások, akár nem, az eset rávilágít az egészségügy olyan rendszerszintű hibáira, amelyeken az egészségügy legtöbb súlyos problémájával ellentétben nem csak pénzzel lehetne segíteni.

Félrevezető, hogy a sajtóban az eset kapcsán eutanáziáról beszélnek – mondta az [origo]-nak Kovács József bioetikus. Szerinte ha valóban a szándékos morfiumtúladagolástól haltak volna meg betegek, ahogyan azt Márkus Attila leírta a cikkében, akkor nem eutanázia, hanem emberölés történt volna. Az eutanázia ugyanis a nemzetközileg elfogadott definíció szerint az élet lerövidítése a beteg beleegyezésével, míg a leírt esetben ilyen nem volt, sőt, az orvosok félre is vezették a betegeket és a hozzátartozóikat. A cikkben leírt esetek még azokban az országokban is büntetendőek lennének, ahol legális az aktív eutanázia.

Ugyanakkor Kovács szerint ha igazak is a cikkben írtak, valószínűleg akkor sem tömeggyilkosság történt, hanem rosszul kivitelezett palliatív szedáció: ez azt jelenti, hogy a beteg életének utolsó napjaiban – akár egészen a haláláig – szándékosan csökkentik az éberségi szintjét azért, hogy a másképpen csillapíthatatlan szenvedéseit és fájdalmait elviselhetővé tegyék számára. Ezt az eljárást a kilencvenes évektől alkalmazzák világszerte, és Kovács szerint az elmúlt években "divatos megközelítés lett". "Sokan az eutanázia ellenzői és pártolói közötti harmadik útnak látják, mert mindent tud, amit az eutanázia, de nem öli meg a beteget, így nem az" – mondta.

A palliatív szedáció alkalmazását azonban szigorú feltételekhez kötik: ilyen például az, hogy csak akkor lehet alkalmazni, ha másképp nem tudják már a szenvedéseket csillapítani, és feltétel az is, hogy a betegnek már csak napok, legfeljebb két hét legyen hátra az életéből. Norvégiában még azt is előírják, hogy pár nap után "fel kell ébreszteni" a beteget, hogy meggyőződjenek róla, nem csökkentek-e a fájdalmai. Elengedhetetlen feltétel az is, hogy az eljárást a beteggel és a hozzátartozókkal megbeszélve kezdjék alkalmazni.

Kovács József szerint ha igaz, amit Márkus Attila állít, ezt az eljárást próbálhatták alkalmazni a magyar orvosok, csak rosszul csinálták. Szakszerűtlen, hogy morfint használtak, mert annak sok mellékhatása van, és nem is mindig éri el a kívánt eredményt. Egyáltalán nem kérdezték meg a betegeket, hanem "fehér köpenyes istenként" döntöttek a sorsukról, ráadásul az esetleírásból az derül ki, nem is biztos, hogy voltak olyan fájdalmaik a betegeknek, ami indokolttá tette volna az eljárást. "Nem erkölcsi eltévelyedésről van szó, ennyire nem süllyedhetett mélyre az egészségügy. Egy fekete angyal lehet egy kórházban, na de egy egész osztály? Jó szándékból cselekedtek, de korszerűtlenül, megrekedve egy több évtizeddel ezelőtti szinten" – mondta Kovács.

A feltételezett jó szándék azonban nem menti fel az orvosokat, ha rosszul cselekednek. Szerinte a cikkben leírt "paternalisztikus szemlélet", ami abból indul ki, hogy a beteg nem tud dönteni a saját ügyében, még annak ellenére előfordul Magyarországon is, hogy évtizedek óta meghaladott nézet. "Alapvető, hogy meg kell kérdezi a betegeket, hogy szeretnék-e, hogy más döntsön helyettük. Elfogadom, hogy nehéz arról beszélni, hogy nagyon rossz a prognózis, és kimerültek az orvos eszközei, de ez nem megoldás" – mondta. Az utolsó napokban nagyon fontos lehet a betegnek és a hozzátartozóknak is, hogy kommunikálni tudjanak, el tudjanak búcsúzni, tisztázni tudják a kapcsolatukat, le tudják zárni az életet. "Sokaknak ez jelenti a jó halált, nem az, ha mély altatást alkalmaznak" – mondta.

A teljes cikk az [origo]-n