Hetven brit gyerek halt meg a H1N1 miatt
A járvány kilenc hónapja alatt 70 gyerek halt meg a H1N1-fertőzés miatt Nagy-Britanniában. A pandémia kapcsán újból előtérbe kerültek az influenzavírus életét alapvetően befolyásoló neuraminidáz enzimbénítók.
A The Lancet orvosi folyóiratban közzétett tanulmány szerint, a halálozási arány az etnikai kisebbségeknél, a bangladesi és pakisztáni közösségekben volt a legnagyobb. A nagy kockázatú csoportoknak elsőbbséget kellene adni a H1N1 elleni vakcinálásnál, véli az Anglia volt tiszti főorvosa, Liam Donaldson által vezetett kutatócsoport.
Megállapításaik szerint 2009. június 26. és 2010. március 22. között 70 gyerek halt meg H1N1-fertőzés miatt. Az átlagos halálozási arány a gyerekeknél 6 eset volt egymillió főre vonatkoztatva. Ez az arány magasabbnak bizonyult az 1 év alatti gyerekeknél: 14 eset egymillióból.
A bangladesi közösségekben élő gyerekek körében a halálozási arány 47, a pakisztáni közösségekben élők között 36, míg a fehér brit gyerekeknél 4 eset volt egymillió főre vetítve.
A meghalt gyerekek 21 százaléka a fertőzést megelőzően egészséges volt, 64 százalékuknál pedig valamely súlyos rendellenesség állt fenn. A hetven elhunyt gyerek közül 45 kapott antivirális szert (oseltamivir hatóanyagot), ám csupán heten kapták meg az ajánlás szerint, a tünetek első jelentkezését követő 48 órán belül, és csak hárman a kórházba kerülésük előtt. Mindössze ketten kaptak H1N1 elleni védőoltást, mindketten túl későn ahhoz, hogy hatása kifejlődhetett volna.
Magyarországon október 21-től bárki ingyenesen megkaphatja a Fluval P vakcinát a háziorvosától.
Laninamivir az influenza gyógyításában
A világméretű influenza pandémia kapcsán újból előtérbe kerültek a neuraminidáz enzimbénítók, amelyek az influenzavírus életét alapvetően befolyásolják. Jelenleg 2 gyógyszer törzskönyvezett, az orális oseltamivir és az inhalációs zanamivir.
A laninamivir octanoate elhúzódó hatású neuraminidáz enzimbénító, s naponta egy alkalommal történő inhalációja feltételezhetően kedvezően befolyásolja az influenza lefolyását. Éppen ezért, ennek bizonyítására kettős-vak, randomizált, oseltamivirrel összehasonlító vizsgálatot végeztek. A vizsgálatba 1003 húsz évnél idősebb, influenzás beteget vontak be, akikben az influenza tünetei és a betegek panaszai 36 órán belül alakultak ki.
Három csoportot alakítottak ki (40 mg laninamivir és 20 mg laninamivir inhaláció naponta egy alkalommal, valamint 2x75 mg oseltamivir per os/nap). Mindkét neuraminidáz enzimbénítót 5 napig alkalmazták. A tünetek és panaszok megközelítőleg azonos idő alatt mérséklődtek, ill. szűntek meg (73,0 óra, 85,8 óra, 73,6 óra). Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a megbetegedés 3. napján az influenzás betegek szignifikánsan sokkal kevesebb vírust ürítettek, ha 40 mg laninamivirt inhaláltak, szemben az oseltamivir kezelésben részesültekkel.
E vizsgálat egyértelműen a naponta egy alkalommal inhalált laninamivir non-inferioritását bizonyította az oseltamivir terápiával összehasonlítva, és a laninamivir alkalmas az oseltamivir-rezisztens influenzavírus eredményes elpusztítására is.
