A szívgyógyszer csökkenti a csonttörést

Előfordul, hogy valamilyen betegség gyógyítására sikeresen alkalmazott készítmény szedését azért kell abbahagyni, mert mellékhatás lép fel. Most olyan mellékhatásról számolt be a szaksajtó, mely nem hátrányos, hanem igen kedvező eredménnyel jár.

A szívelégtelenség tüneteinek, panaszainak javítására világszerte alkalmazzák a spironolaktont, ami igen hatásos vizelethajtó. Állatkísérletes vizsgálatok azt mutatták, hogy ez a gyógyszer javítja az idősödő patkányok csontjának épségét: hatására a csontlágyulás lényegesen csökken.

Az állatkísérletek adatai egy amerikai kutatócsoport vezetőjének, Karl Weber professzornak azt sugallták, hogy érdemes volna ennek a kérdésnek az emberi vonatkozásait is megvizsgálni. Munkacsoportjával összegyűjtötte a Veteránok Egészségügyi Központjában, 1999-2005 között szívelégtelenség miatt kezelt betegek kórtörténetét.

A kutatók 4735 szívelégtelenség diagnózisával kórházi ápolást igénylő beteg részletes adatait elemezték. A vizsgált hat év alatt 167, általában idős személynek volt olyan balesete, melynek következtében valamilyen csonttörést szenvedett. Ezeknek a személyeknek az adatait 668, hasonló korú és nemű ember statisztikájával hasonlították össze, akiknek semmiféle törése nem volt.

A vizsgálat során a gyógyszer szedése mellett figyelembe vettek egyéb tényezőket is: az esetleges korábbi baleseteket, a testsúlyt, vagy a dohányzást. Az eredmények azt mutatták, hogy a spironolakton szedése 40 százalékkal csökkentette a csonttörés kockázatát azokhoz képest, akik ezt a gyógyszert nem szedték.

Weber professzor hangsúlyozta: a betegek száma nem volt elégséges ahhoz, hogy a védőhatást a gyógyszeradag nagysága szerint is tanulmányozzák, de úgy tűnt, hogy a csonttörés már akkor is ritkábban fordult elő, ha a betegek csupán kis adagban szedték a spironolaktont.

A kutatók szerint a következő lépés annak vizsgálata lesz, hogy a spironolakton az emberi csontrendszer erősségét, csontsűrűségét milyen módon és mértékben befolyásolja.

Dr. Matos Lajos (MTI)

Meghalt DeBakey

Kilencvenkilenc éves korában pénteken az egyesült államokbeli Houstonban meghalt a szívkoszorú áthidaló műtétek (bypass) úttörője, Michael DeBakey.
Ő volt az, aki megváltoztatta a szívműtétek technikáját, és az elsők között végzett ilyen operációkat. Sebészek generációját képezte a Baylor Orvosegyetemen, ő maga több ezer pácienst műtött. 1996-ban Moszkvába hívták, hogy bypass műtétet hajtson végre Borisz Jelcin akkori orosz elnökön.
DeBakey 2006-ban másféle módon - betegként is - beírta magát az orvoslás történelmébe. Az akkor 98 éves orvos volt a legöregebb túlélője a saját maga által eltervezett műtétnek, bizonyítva, hogy egy egészséges ember még ebben a korban is kibírja a nagy beavatkozást.
Fiatal orvostanhallgatóként 1932-ben DeBakey feltalálta a görgős szivattyút. Ez a berendezés a fő eleme lett a szív-tüdő gépeknek, megnyitva az utat a nyitott szívműtétek előtt. A különleges szivattyú a műtétek során átveszi a szív és a tüdő szerepét.
Ez csak a kezdete volt a hosszú pályafutása során bevezetett újításoknak, találmányoknak. A műtéti eljárások, amelyeket kidolgozott, akkoriban csodának számítottak a világ orvostársadalmában. Napjainkban ezek a módszerek már hétköznapi rutinná váltak a kórházakban.
A bibliai kort megért DeBakey úttörője volt a szívátültetésre váró betegek számára fontos műszívek és a szívpumpák kifejlesztésének, és emellett közreműködött 70 további sebészeti eszköz megalkotásában.

MTI/AP