Túlnyomórészt irányelvek nélkül folyik a gyógyítás
A szakma szava
Bár a kampányidőszakba lépve az ágazat vezetése leginkább a pozitív híreket ismételgeti, már Zombor Gábor idejében megfigyelhető volt, hogy az egyes szakmai döntések előkészítésének feladata már nem az Egészségügyi Szakmai Kollégiumban összpontosul.
A szakmai kollégiumi rendszert 2011-ben alakította át Szócska Miklós akkori egészségügyért felelős államtitkár. A kétszintű struktúrában a három tagból álló tagozatok munkáját 15 fős grémiumok segítik. Az erőforrás miniszter szakmai tanácsadó testülete 2014-ig intenzíven támogatta az egészségpolitikai döntéshozatalt, ám azóta az ágazat vezetői nemigen kíváncsiak a szakma véleményére. A kollégium 2011-ben kinevezett vezetőségének, tagozatvezetőinek és tagjainak mandátuma 2015. május 13-án járt le, amelyet néhány hónappal később – a tagság megújítása nélkül – hosszabbított meg az akkori államtitkár, Zombor Gábor.
Végül az új tagozati vezetők és tagok 2016 februárjában vehették át a megbízóleveleiket. A vonatkozó miniszteri rendelet szerint mind a tagozatoknak, mind a tanácsoknak az év januárjában kellett volna felállniuk, azonban végül csak kétszeri hosszabbítás után, április végén érkezett a tanácsok összetételére vonatkozó jelentés az egészségügyi államtitkárságra. A minisztériumban nem kapkodták el a jóváhagyást, ami csak tavaly év végén érkezett vissza a tagozatokhoz.
Így nyílt lehetőség arra a ping-pong meccsre is, amelyet közel egy évig folytatott a szakma és a szakpolitika a megújítandó minimumrendeletek kapcsán. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár rendre a szakmai tagozatokat okolta amiatt, hogy – az azóta kútba esett – öt pontja közül a kompetencia-alapú minimumfeltételekről szóló rendelet nem készülhetett el: a kollégiumi tagozatok nem dolgoznak rajta elég keményen. Ezzel szemben a szakmai oldal azzal védekezett, hogy az államtitkárság mulasztja el a tanácsi névsorok jóváhagyását, e nélkül pedig nem tudják megkezdeni a munkát.
Az OTH, amelyet Ónodi megbízott a kompetencia alapú minimumrendelet kidolgozásával, egy szűkebb, a szakmai kollégium egyes tagozataival is átfedést mutató szakértői csoportot állított fel még 2016 nyarán a munka elvégzésének támogatására; ám voltak olyan tagozatok, amelyből egyetlen embert sem delegáltak. Bár kezdetben díjazással biztatták ennek a csapatnak a tagjait, ám ez végül elsikkadt. Hogy ennek a grémiumnak pontosan kik a tagjai, illetve hogy pontosan milyen feladatokkal bízta meg őket a tisztifőorvos, Szentes Tamás, arról nem tudni, ahogyan arról sem, hogy az Emmi-be olvasztott OTH égisze alatt vajon továbbra is dolgoznak-e az új minimumfeltételeken. Sokak szerint valójában kiforrott koncepció sem igen volt az új minimumrendeletre vonatkozóan; az OTH által verbuvált szakértőknek leginkább táblázatokat kellett kitöltögetniük.
A műhelymunkát igénylő és időigényes szakmai anyagok összeállításáért – ezek közé tartoznak a minimumfeltételek és az irányelvek is – valóban a szakmai kollégiumi tagozatok és tanácsok a felelősek, amelyek azonban – minisztériumi jóváhagyás híján – hivatalosan csak tavaly nyárra álltak fel. Azaz, miközben az államtitkárság arra hivatkozott, hogy a kollégium nem segíti a munkát, ő maga is szerepet játszott a kollégiumi tanácsok létrejöttének késleltetésében.
Miért késnek az irányelvek?
Mindez nemcsak a minimumfeltételekről szóló rendelet, hanem a szakmai irányelvek megjelenését is késleltette – és késlelteti a mai napig. Igaz, ebben szerepe van annak is, hogy még Szócska Miklós idején alaposan megváltoztatták ezek elkészítésének módszertanát, és a háttérintézmények folyamatos átszervezése sem támogatta ezt a munkát.
2013. december végén a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) mintegy 500 szakmai protokollt vont vissza. A MedicalOnline korábban szerette volna megtudni, hogy pontosan hány irányelvet érvénytelenítettek akkor, azonban erre a kérdésünkre az egészségügyért felelős államtitkárság nem válaszolt, annak ellenére, hogy a legutóbbi, háttérintézményi átszervezések nyomán az Emmi Egészségügyi Ellátási és Közegészségügyi Főosztály Minőségügyi Osztálya felel a guideline-okért. Míg ezeket a feladatokat 2011-ben a GYEMSZI, majd annak utóda, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) látta el, később az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központhoz (OBDK) delegálták, amelyet azonban – a kormány bürokráciacsökkentő intézkedéseinek nyomán – tavaly december végén Integrált Jogvédelmi Szolgálat néven a minisztérium szervezetébe illesztettek.
A 2013-as érvénytelenítés utáni években mindössze nagyjából 10-15 irányelvet véglegesítettek (a pontos számot nem kaptuk meg), majd az OBDK égisze alatt 26 továbbit sikerült végső formába önteni, ezek tavaly márciusig meg is jelentek az Egészségügyi Közlönyben. Az államtitkárság a tavalyi, háttérintézményi átalakítást követően lapunkkal közölte még: további 13 szakmai irányelv vár véglegesítésre, amelyeket korábban még az OBDK égisze alatt kezdtek fejleszteni. Jelenleg 48 érvényes irányelv érhető el az Állami Egészségügyi Ellátó Központ honlapján. A többi lejárt. Mindez azt jelenti, hogy a gyógyítás túlnyomórészt naprakész és bizonyítékokon alapuló irányelvek nélkül folyik az intézményekben, ráadásul a helyi protokolloknak is ezekre a (hiányzó) irányelvekre kell(ene) épülniük. Az orvosok így legfeljebb az európai guideline-okra alapozhatnak, azonban ezek nem minden esetben felelnek meg a hazai viszonyoknak.
Lapunk információi szerint egyébként a szakmák nem tétlenkedtek, és 2013. december 31-e óta legalább 200 összefoglaló irányelvet írtak, azonban ezeket nem sikerült az új protokollséma szerint feldolgozni. Ugyanis a GYEMSZI annakidején kidolgozta az irányelvkészítés új, meglehetősen bonyolult módszertanát, ami pedig erősen lelassítja az ajánlások véglegesítését. Számtalan egyeztetés, többkörös lektorálás előzi meg a közlönyben való közzétételt, ha mindenki mindent jóváhagyott, akkor is legalább kilenc hónap, míg egy irányelv átfut az adminisztráción. A szakma emellett azt is nehezen fogadta el, hogy az irányelvfejlesztés immár nem csak az orvosok feladata.
Ugyanakkor a szakmai kollégiumban feladatot vállaló szakemberek az aktív orvosi munka mellett, néhány ezer forintos költségtérítés fejében készítik az irányelveket, miközben ezek összeállítása hosszadalmas és koncentrált munkát igényel. Angliában külön, erre a feladatra fenntartott intézmény foglalkozik a protokollok kidolgozásával, megírásával és karbantartásával, valamennyi guideline elérhető és kereshető egyetlen elektronikus felületen.
Az átszervezések útvesztőiben látszik eltűnni a minőségügyi szakfőorvosi rendszer is, amelyet egykor szintén a GYEMSZI felügyelt. Az ÁNTSZ-ben egykor jól működő szakfelügyeletet 2013-ban kettéválasztották, a hatósági feladatokat az OTH vitte tovább, míg a minőségügyi szakfőorvosok feladata a kórházfenntartónál az lett volna, hogy „a hibák őszinte, saját érdekből való feltárásával a lehető legkisebbre szorítsák le ismételt előfordulásuk lehetőségét”. Kiképezték ugyan a szakembereket, azonban az újabb és újabb átszervezések és a bürokráciacsökkentés nyomán az OBDK, majd legutóbb a minisztérium felügyelete alá került minőségbiztosítási és felügyeleti feladatok irányítása és ellenőrzése erősen meggyengült.
Együttműködés vagy gáncsoskodás?
Úgy tűnik, az államtitkárságot a szakma véleménye kevéssé érdekli mostanában, bár Ónodi-Szűcs korábban sem rejtette véka alá, hogy nincs túl jó véleménnyel a szakmáról. Így lehet, az sem volt véletlen, hogy elmulasztották időben kikérni a szakmai kollégium véleményét az emelt kompetenciájú ápolóképzés tervezett bevezetéséről. 2016 augusztusában jelent meg a képzésre vonatkozó jogszabály, az ott felsoroltak között is találni olyan kompetenciákat, amelyeket korábban csak orvosok kaphattak meg. Bár jó néhányan üdvözölték a rendszer bevezetését, másoknál kicsapta a biztosítékot.
Az aneszteziológusok is nehezményezték, hogy néhány éves képzés és 260 gyakorlati óra után önálló kompetenciát akarnak adni az ápolóknak, miközben egy szakorvosnak az egyetem után 5 évet és 1000 narkózist kell maga mögött tudnia, hogy önállóan altathasson. Bár a témában több szakmai egyeztetés is volt a szakpolitika és a szakmai képviseletek között, érdemben csak 2017 késő tavaszán és nyarán, vagyis jóval az előző évben megjelent jogszabály, illetve jó néhány hónappal a képzés bevezetéséről szóló, elsőként a sajtóban publikált döntések megszületése után volt lehetőség.
A szakma a betegbiztonsági aggályokat az államtitkárságnak már korábban is felvetette, ám süket fülekre talált. A háttérben időnként elhangzik, hogy sok esetben státuszuk gyengülése, vagy a paraszolvencia elvesztése motiválja az orvosszakma kritikáit, azonban esetleg az is elképzelhető, hogy véleményük hátterében nem a féltékenység dominál, hanem az, hogy garantálni tudják a betegek biztonságát a mindennapi gyógyításban.
Ki tudja, hogy mi történik?
Mivel a szakmai kollégium, mint az ágazatért felelős miniszter szakmai tanácsadó testülete partvonalra került, felmerül a kérdés, hogy a minisztérium orvosszakmai döntéseinek előkészítésében kik játszanak szerepet, kik készítenek hatástanulmányokat egy újonnan bevezetett, vagy bevezetni kívánt képzésről, ellátásról, koncepcióról, figyelembe véve az orvoslás mindennapi gyakorlatát is. Mindemellett azonban vannak, akik a kollégium felelősségét is felvetik, miszerint sokkal erőteljesebben kellene beleszólást kérniük a szakmai döntésekbe, és markánsabban képviselni az álláspontjukat – még akkor is, ha erre a szakpolitika részéről kevés a fogadókészség.
Ha folyik is szakmai munka a szakállamtitkárságon – akár a finanszírozás minőségi mutatók szerinti átalakítására, akár a biztonságos betegellátás megerősítésére – azt meglehetősen jól titkolja a szaktárca. Szakmai kérdésekre a központosított háttérintézmények nem válaszolnak, a szaksajtót pedig sem a miniszter, sem az államtitkár egészségügyet érintő sajtótájékoztatóira nem hívják meg – bár van olyan hét, amikor naponta tartanak ilyet. Igaz, ezeken rendre csak a következő tíz évben az Egészséges Budapestért programra szánt 700 milliárd forintos fejlesztésekről, vagy a béremelésről szóló híreket ismételgetik. Így lapunk kérdezési lehetőségei meglehetősen korlátozottak.
A MedicalOnline egyébként úgy értesült, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán a mostanitól eltérően képzeli el a szakmai kollégium munkáját és működését, ám nyilvánvaló, hogy ilyen súlyú döntésekre az áprilisi választások előtt és az azt követő türelmi időszakban nem kerülhet sor. Ahogyan egyelőre azt sem tudni, Ónodinak lesz-e lehetősége akár a kollégium átalakítására, akár a hivatalba lépésekor kitűzött öt pontja bármelyikének megvalósítására a következő ciklusban.
