A homocisztein és a holotranszkobalamin összefüggései az Alzheimer-kór kockázatával

Nincsenek ugyanakkor egybehangzó adataink arra vonatkozóan, miként függ össze a tHcy (és fő meghatározója, a B₁₂-vitamin és a folát) szintje az Alzheimer-kór (AD, Alzheimer’s disease) kialakulásának esélyével, és erre vonatkozóan a keresztmetszeti vizsgálatok sem szolgáltak meggyőző adatokkal. Több utánkövetéses vizsgálatban kapcsolatot véltek felfedezni a tHcy-emelkedés, illetve az AD, dementia vagy kognitív hanyatlás kockázata között, míg mások szerint nincs ilyen összefüggés. A B₁₂-vitamin vagy a folát alacsony vérszintjét is összefüggésbe hozták az AD, dementia vagy kognitív zavar előfordulásával, illetve az agyi atrophia nagyobb valószínűségével, de erre sincsenek meggyőző bizonyítékaink.

A holotranszkobalamin (holoTC) a B₁₂-vitamin biológiailag aktív fragmentuma, mely pontosabban jelezheti a B₁₂-vitamin-ellátottságot, mint a szérum össz-B₁₂-vitamin-szintje. B₁₂-vitamin-hiány gyanújakor a holoTC-koncentráció meghatározása az elsőként javasolt teszt, mivel a csökkent értékek már a korai hiányállapotot is jelzik. Több utánkövetéses vizsgálat foglalkozott azzal, hogy a holoTC szintje miként függ össze az AD vagy kognitív károsodás kockázatával. Az eddig nyilvánosságra került vizsgálatok többségében a tHcy-t és fő determinánsait elkülönülten elemezték az AD patofiziológiájában.

A bemutatott vizsgálat célja a szérum-tHcy-, holoTC- és folátszintjének szimultán meghatározása mellett a közöttük lévő interakciók feltárása volt. Az elemzések alapját a 7 éves utánkövetést alkalmazó Cardiovascular Risk Factors, Aging, and Dementia (CAIDE) populációs vizsgálat adatai képezték.

Betegek és módszerek

A jelen elemzése 271 személyt vontak be az 1998-as finnországi CAIDE vizsgálat dementiában nem szenvedő kohorszából. Azokat a résztvevőket választották ki, akiknél rendelkezésre álltak az 1998-as tHcy-, holoTC- és folátmérés eredményei. A CAIDE alcsoport és a teljes dementia-mentes CAIDE kohorsz között nem álltak fenn klinikailag jelentős különbségek. Az 1998-as első értékelés során önkitöltős kérdőívekkel mérték fel a szociodemográfiai változókat, az egészséggel kapcsolatos magatartást, valamint az orvosi kórelőzményt, ezen belül a cerebrovaszkuláris, kardiovaszkuláris és renális kórállapotok előfordulását. A vizsgálat ismétlésére 2005-ben és 2006-ban került sor, az 1998-ban alkalmazottakhoz hasonló módszerekkel. A kognitív zavar és dementia azonosítása három fázisban történt: szűrési fázis, klinikai fázis és elkülönítő diagnosztikai fázis.

Eredmények

Az AD esélyhányadosa (OR, odds ratio) (95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval]) a kiindulási tHcy-érték minden 1 mikromól/l-nyi emelkedésére számítva 1,16-nak (1,04−1,30), a kiindulási holoTC-érték minden 1 pmól/l-ny emelkedésére számítva 0,980-nk (0,965−0,995) adódott. Az esetleges zavaró tényezők (pl. életkor, nem, iskolázottság, APOE ε4 allél, testtömegindex, Mini-Mental State Examination [MMSE], dohányzás, stroke, vérnyomás) korrekcióját követően az összefüggés változatlanul fennállt: az AD-re vonatkozó OR (95% CI) a tHcy esetében 1,19-ra (1,01−1,39), a holoTC esetében 0,977-re (0,958−0,997) változott. A holoTC szerinti korrekció gyengítette a tHcy−AD összefüggést (az OR 1,16-ról 1,10-ra változott [95% CI, 0,96−1,25]). A holoTC−AD korrelációt kevésbé befolyásolta a tHcy szerinti korrekció (az OR 0,980-ről 0,984-re változott [95% CI, 0,968−1,000]). A folátszint szerinti analízis nem módosította az eredményeket.

Következtetések

Az eredmények azt jelzik, hogy a szérum tHcy- és holoTC-szintje egyaránt közrehat az AD kialakulásában. Ez aláhúzza a további kutatások szükségességét arra vonatkozóan, hogy a B₁₂-vitamin-státusz szenzitív markerei milyen szerepet játszanak az AD szempontjából fokozottan veszélyeztetett személyek azonosításában. A magas Hcy- és alacsony B₁₂-vitamin-szint meglepően gyakori az idősebb populációban, mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Eddig azonban csak kevés véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatban elemezték a B₁₂-vitamin-pótlás hatását a kognitív károsodás vagy dementia kivédésében, és ezek sem hoztak egybehangzó eredményeket. A vizsgálat gyengéjeként kell említeni a nem meggyőző statisztikai erőt, a vizsgálat időtartamát, illetve a célpopuláció kiválasztását, mely megnehezíti a vizsgálat eredményeinek értékelését. A klinikai időkorlátokon belül a vitaminpótlás lehet a leghatásosabb prevenciós stratégia, és jobban megtervezett véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatok szükségesek a hatékony terápiás irányelvek megalkotásához (dózis, kezelés elindítása és időtartama, célpopuláció).

(Forrás: Hooshmand B, et al. Homocysteine and holotranscobalamin and the risk of Alzheimer disease. A longitudinal study. Neurology. 2010;75;1408−1414.)