Rendszerszintű szabotázs zajlik, ami a betegek bőrére megy

Siralmas a magyarok egészségi állapota, a legjobb eredményeket Európában 1968-ban sikerült elérnünk. Az elkerülhető halálozásban messze elmaradunk a szlovákoktól és a lengyelektől, a preventív szolgáltatások hiánya miatt – minderről Sándor János, a Debreceni Egyetem (DE) Népegészség- és Járványtani Intézetének igazgatója beszélt Mezőkövesden, a V. Életmódorvosi és II. Mozgás Receptre Konferencián.

Az adatok és a tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy az egészségveszteség hátterében életmódelemek állnak, idehaza azonban 50 éve nem tudunk megfelelően beavatkozni, annak ellenére, hogy a Svájci projekt például azt is igazolta, hogy a praxisközösségben alkalmazott gyógytornász fizetésének többszöröse takarítható meg a járóbeteg-szakellátás kasszájában. Magyarországon alig néhány, az életmódorvoslást érintő irányelv jelent meg az elmúlt években – prediabétesz, táplálkozás és mozgás, BMI – míg például a briteknél százával állnak ilyenek az orvosok rendelkezésére.

Minőségbiztosítás nélkül folyik a gyógyítás a praxisközösségekben, nem ismert ez előállított egészségnyereség, a törzskönyv-rendelet ezer sebből vérzik, a háziorvosok nem hajtják végre az abban foglaltakat, így rendszerszintű szabotázs zajlik, ami a betegek bőrére megy – fogalmazott a DE professzora, hozzátéve, hogy az ellátás során rengeteg olyan adatot is gyűjteni kell a praxisokban, amelyek sem a szakpolitika, sem az orvos, sem a beteg számára nem relevánsak.

Az alapellátásban sikerült kidolgozni a prevenciós rendelések teljesítmény-elszámolási rendszerét, ám a járóbeteg-szakellátásban elmaradt a finanszírozás rendezése, pedig van olyan szakmakód, amelybe be lehetne emelni a preventív szolgáltatások elszámolását annak érdekében, hogy ezen a szinten is tömegesen lehessen végezni prevenciós feladatokat.

Nincs az rendben, hogy orvos pontosan tudja, hogy a beteg sorsa a fogyástól, a rendszeres mozgástól fordulna meg, de a rendszer hiányosságai és hibái miatt nem képes ehhez érdemben támogatást nyújtani a páciensnek. Vannak ugyan elkötelezett háziorvosok, akik kifizetik az akkreditált képzések díjait, önkormányzatok, amelyek mintaszerű életmódprogramokra költenek, vagy vállalatok, amelyek támogatják munkavállalóik egészségmegőrzését, de mindez kevés – mondta Sándor János, aki szerint az Aktív Magyarország program „óriási űrbe szalad bele”.

Miközben egészségügyi szolgáltatásokat csak szabályozott körülmények között lehet nyújtani, nálunk az életmód tanácsadók nagy része üzletileg értelmezhető tevékenységet végez, levadászva a fizetőképes keresletet. A magánszolgáltatók – élükön profi vállalatvezetőkkel – tömegével kínálnak életmódprogramokat kevés evidencia alapú szolgáltatással, ugyanakkor az életmódorvoslással szakavatott módon foglalkozó háziorvosok kirekedtek a piacról, vagy kóklerekkel, gazemberekkel kell felvenniük a versenyt, ami a professzor szerint óriási erőforrás pazarlás.

Licence van, az irányelv példátlanul kevés

Idén áprilisban jelent meg az a rendelet, amely – Európában elsőként – minden orvosegyetemen lehetővé teszi az életmódorvostan és prevenció licence-képzés bevezetését. Kijelölték a vizsgáztatókat, készülnek a kimeneteli követelmények és a kompetenciatáblázat, ezt követően lehet felkérni a képzőhelyeket a program indítására – számolt be Sándor János, felhívva a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a gyakorlati képzést és bevezetést hátráltatja, hogy nem monitorozott az alapellátás tevékenysége, hiányosak az irányelvek, és megfelelő indikátorokat sem dolgoztak ki, amelyek alapján a képzésről és az ellátás minőségéről adatokat tudnának gyűjteni. Így egyelőre nem tudni azt sem, hogy a megszerzett licence mennyi egészségnyereséget biztosít a betegek számára.

A licence-képzés bevezetése lehetőséget ad az orvosoknak arra, hogy ne csak a krónikus betegségeket, hanem az azok hátterében álló életmódbeli tényezőket is hatékonyan kezeljék, és a holisztikus szemlélet révén több egészségnyereséget érjenek el pácienseik számára – replikázott a konferencián Babai László, a Magyar Életmód Orvostani Társaság (ÉMOT) elnöke.

Az új curriculum révén korszerű, evidenciákon alapuló eszköztárat adhatunk a családorvosok kezébe – fűzte hozzá Kolozsvári László, a DE Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszékének vezetője, aki szerint a törzskartonokat még alapadat szinten is nagyon kevés háziorvos kolléga tölti ki. Példaként említette, hogy más országokban az informatikai rendszerek nem engedik addig továbblépni az orvost, amíg a kötelezően kitöltendő adatokat nem rögzítette. A törzskarton helyett javasolták egyébként a rizikófaktor-profil bevezetését.

A praxisközösségek számára készült prevenciós rendelés irányelve jó útmutató, de nem alkalmazzák kielégítő mértékben, a háziorvosi indikátorrendszerek pedig sokkal inkább a gyógyszerek felírását, semmint a prevenciós tevékenységet díjazzák – mondta a tanszékvezető.

A szakmai irányelvek ma következmény nélküli papírok, a szakmai grémiumok vezetői szabadidejükben készítik azokat, így példátlanul kevés áll rendelkezésre belőlük Magyarországon – csatlakozott az elhangzottakhoz Sándor János. – Rossz a szakmai irányelvek kidolgozásának hazai rendszere, nincs egy lista arról, hogy mire is lenne szükség, és az egyetemek és az minisztérium közötti együttműködés ezen a területen sem megoldott – tette hozzá, megemlítve, hogy szorgalmazták egy rendszeres fórum létrehozását ezeknek az ügyeknek a tisztázására, ám az soha nem történt meg.

Csak olyan irányelvek publikálását vállaljuk, amelyek esetében szakmai konszenzus született – válaszolta az elhangzottakra Bidló Judit, az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár. Kérdésre elmondta azt is, a pácienseket jutalmazó ösztönzéssel lehet együttműködésre bírni az életmódváltásban, de mivel az egyéni ösztönző rendszerek kidolgozása meglehetősen nehéz, ezért inkább közösségi szinten keresik ezeket a lehetőségeket.

Bidló Judit: Nem állunk nagyon jól, de annyira rosszul sem

A helyettes államtitkár a konferencián elhangzott előadásában beszélt arról, hogy az egészségügyi ellátás az csak kismértékben befolyásolja ténylegesen az egyén egészségét, a legfontosabb tényező ebben a saját szociális és gazdasági háttér. Azt ugyan elismerte, hogy a születéskor várható élettartam elmarad az európai uniós átlagtól, de hozzátette, hogy a különbség csökkent az elmúlt időszakban, így megindult a felzárkózás.

„A születéskor várható élettartamot tekintve sem a férfiak sem a nők esetén nem állunk olyan nagyon jól, de egyébként nem állunk annyira rosszul sem, mint ahogy az néha el szokott hangzani” – fogalmazott a szakpolitikus, aki szerint a 65 éves korban várható egészséges élettartam tekintetében már egy kicsit jobb a helyzet nemzetközi összehasonlításban.

Magyarországon a vezető halálokok a rossz életmódbeli szokásokra, a nem megfelelő táplálkozásra, a túlzott alkoholfogyasztásra és a dohányzásra vezethetők vissza, de ezek mellett a mozgáshiány is különösen kritikus tényező – folytatta a helyettes államtitkár, és megemlítette, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Stratégia mellett fontos hogy legyen egy országos, egységes monitoring rendszer a szűrések követésére is. Kiemelt szakpolitikai cél a megelőzésre fókuszáló alapellátás megerősítése, ezért is adnak több kompetenciát a háziorvosoknak és a praxisközösségekben dolgozó kiemelt kompetenciájú ápolóknak (APN). Törekszenek arra, hogy az alapellátás szintjén megvalósuljon az egyéni kockázatfelmérés és egyéni egészségterv készüljön minden páciens számára, akit holisztikus szemlélettel lehet végigvezetni az ellátás folyamatán a prevenciótól a rehabilitációig.

A 13 hónapos életmódorvostan és prevenció licence-képzés kapcsán beszélt arról is, hogy annak nyomán egy olyan komprehenzív séma jöhet létre, amely lehetőséget ad arra, hogy a licence-t szerző orvosok magas hozzáadott értéket képviselhetnek majd az ellátórendszer bármely szintjén, képviselve a prevenciót.