Nem tudják a faktoráló cégek, mit hoz számukra a jövő

Az egészségügyi intézmények talpon tartásában egyre nagyobb szerep jut a pénzintézeteknek, bár erről, mint valami bűnös ügyletről, szinte sohasem hallani. A követelések eladásáról – faktorálásáról – már csak azért sem beszélnek szívesen a beszállító cégek, mert akkor arról is szólniuk kellene, mekkora bevételről voltak hajlandók lemondani annak érdekében, hogy legalább pénzük egy részéhez hozzájussanak az egyre szegényedő hazai egészségügyi piacon.

A kórházak beszállítói tartozásának felvásárlására vállalkozó bankok kétségtelenül lélegzetvételhez juttatják az egészségügyi intézményeket. Az ágazat számos kis- és középvállalkozó beszállítójához képest ugyanis a pénzintézetek összehasonlíthatatlanul jelentősebb tőketartalékkal rendelkeznek, így lényegesen hosszabb ideig képesek várni a kórházi számla ellenértékére. Bár a fizetési határidő ma már általában 120-180 nap – a korábbi 30-60 helyett! –, ehhez még egy úgynevezett tolerált késve fizetési időszak is társul, amelynek lejártával vagy kiegyenlítik a követelést, vagy a fizetés átütemezését kérik az intézmények.

Faktorálás híján – mivel ma már a nagy beszállítók sem képesek négy-hat vagy még ennél is több hónapot várni termékeik ellenértékére – vélhetően erősen akadozna a kórházüzemek működése. S bár a faktorálás veszteség a beszállítónak, hiszen a kiegyenlítésre váró számlát felvásárló bank haszna épp abból a különbségből ered, ami az egészségügyi intézmény eredeti tartozása illetve a bank által a beszállítónak fizetett összeg között van, követelése értékesítésével tevékenysége folytatásához elengedhetetlen likvidtőkéhez jut a beszállító. Nem véletlen, hogy a faktorálás egyre népszerűbbé vált a hazai piacon is az 1990-es évek vége óta.

Ennek ellenére még mindig sok tévhit tapad e művelethez. Ezek közül az a legfontosabb, amely szerint a beszállítói tartozás értékesítéséhez elengedhetetlen az intézménytulajdonos hozzájárulása, mondván: a fenti pénzügyi aktus az adott kórház finanszírozását jelenti. Egy közelmúltban megtartott konferencián azonban ezt határozottan cáfolta az egyik pénzintézet faktoring üzletágának vezetője, mondván: a beszállítói követelést felvásárló bank semmiféle jogi kapcsolatba nem kerül az adott kórházzal, amelytől csupán annyit várnak, vegye tudomásul a faktorálás tényét, s működjön együtt legalább annyira, hogy tudatja, mikor lesz képes fizetni. A bank és a beszállító között ügyletről egyébként az érintett kórház egyetlen dokumentumból, a címére postázott engedményezési értesítőből szerez tudomást. Legalábbis elvileg, hiszen ma már a bankok az egészségügyi intézmények finanszírozásának részévé áltak – épp a faktorálás révén.

Az elmúlt hónapokban azonban óvatosabbá váltak a pénzintézetek. S ez – legalábbis állításuk szerint – nem azzal magyarázható, hogy a megyei kórházak átadás-átvételéről szóló megállapodás értelmében az érintett kórházak számlavezetője a Magyar Államkincstár lesz. (Jelenleg annál a banknál kötelesek számlájukat vezetni, ahol tulajdonosaik.) Erről állítólag már a tervezet szintjén is volt tudomásuk. Ám azt nem tudni, hogy mit hoz az állami tulajdonlás, illetve a különféle módokon, úton-útfélen belengetett kórházátalakítás: ki marad talpon, s mely intézmények véreznek el az új betegellátási struktúra kialakítása során. Magyarán: kinek az adósságát érdemes kivásárolni, s kiét nem.

A Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) üzletágvezetője szerint a jogutód nélkül megszűnő egészségügyi intézményeknél is volt példa a szállítói tartozások problémamentes kifizetésére – ami a Kincstári Vagyonigazgatóság által létrehozott célszámlán keresztül történt –, de előfordult az is, hogy bezáró intézménye szállítói tartozását a megye vette át. A dunaújvárosi eljárás – a korábban társasági működési formára váltó kórház feladatait visszavette az önkormányzat, a kiürített cégben hagyva az eredetileg másfél milliárdra rúgó adósságállományt – tömegessé válása azonban nyilván szigorúbb szabályok alkalmazására szorítaná a beszállítókat és pénzintézeteket. Ha biztonságos számunkra az intézményrendszer, akkor képesek leszünk segíteni a kórházaknak és beszállítóknak az elkövetkezendő néhány év áthidalásában – fejtette ki e téma kapcsán Molnár Tamás, az MKB faktoring üzletágának igazgatója.

A hazai kórházak adósságállománya 120-130 milliárdra tehető, amelyből 62 milliárd „jut” a januártól állami tulajdonba kerülő megyei illetve fővárosi kórházakra.