Válságban a tudományos orvoslás?
A szakmán belül erős kételyek fogalmazódnak meg a modern biológia eredményeinek gyógyászati alkalmazhatóságát illetően, sőt a tudományt is érik támadások. Boldogkői Zsolt írása a hvg.hu-n.
(...) A tudományos kutatás eredményeinek reprodukálhatóságát illetően már korábban is voltak viták, de egy, a Nature-ben nemrég megjelent írás igencsak felborzolta a kedélyeket. Egy online felmérés során ugyanis 1576 kutató 90%-a szerint gondok adódnak (52% szerint súlyos, 38% szerint mérsékelt) a kutatási eredmények reprodukálhatóságát illetően. Míg a fizikai és kémiai témájú közlemények elég jól szerepeltek, addig az orvostudomány publikációiban az ismételhetőséget igen kritikus kérdésnek ítélték meg.(...)
Sokan azért nem bíznak a modern orvoslásban, mert számos betegséget ma még nem vagyunk képesek gyógyítani. Sok esetben nem is tudjuk, mi okozza a kórt, vagy hiába ismerjük az okot, még sincs hatásos terápiánk ellene. E tény számos szakemberben kelt pesszimizmust, és igen sok laikust lök a valóban hatástalan alternatív gyógyászat karjaiba.
Az emberi szervezet egészsége egy rendkívül összetett probléma. A nyavalyáink zömét az ún. komplex betegségek alkotják, melyek bonyolult, ma még nem kellően ismert genetikai háttérrel rendelkeznek. A betegség élettani tüneteit gyakran ismerjük, de nem tudjuk elkülöníteni az ezek kialakításában szerepet játszó okokat a következményektől, és nem látjuk világosan az okok hierarchiáját sem. Az emberi szervezet ráadásul egy dinamikus rendszer, melybe, ha beavatkozunk, akkor egyrészt a megcélzott élettani mechanizmusok reakciója csökkenhet az idővel, másrészt egyéb rendszerek is érintettek lehetnek (mellékhatások). (...)
Sokan, gyakran a partvonalról, egész tudományterületek értelmetlenségét vizionálják (pl. a pszichiátria Szendi Gábor-féle kritikája) olyan publikációk szelektív citálásával, melyek alátámasztják a véleményüket. Egy másik vitatott terület a koleszterin, valamint a szív- és érrendszeri betegségek közötti összefüggés. A koleszterin elmélet szerint az érelmeszesedés fő oka a vér magas „rossz” koleszterin (LDL-C) szintje. A nagyon magas koleszterinszinttel járó örökletes hiperkoleszterinémia esetében nincs vita az összefüggést illetően, a felső határértéket mérsékeltebben meghaladó esetekben viszont van olyan szisztematikus analízis, mely szerint nem működik a koleszterin elmélet. Sokan a szakmából (Papp Lajos szívsebész professzor) és onnan túl (pl. Szendi Gábor) is gyógyszeripari összeesküvést kiáltanak (...).
A gyógyszeripar invesztíciói a kutatás-fejlesztésbe (K+F) egyre kevésbé térülnek meg, melynek okai a klinikai tesztelések növekvő költsége és ideje, a csökkenő sikerráta, a szigorúbb szabályozási környezet és a generikus szerekkel való élesedő verseny. Apokaliptikus prognózisok szerint 2020-ra nulla százalékra zsugorik a K+F nyeresége, s ezzel összeomlik a fejlesztés és vele együtt az iparág is. (...) A tudomány egyre bonyolultabbá válik, s igen nagy tömegek egyre kevésbé hajlandóak erőfeszítéseket tenni még az egyszerű üzeneteinek megértését illetően is. Ez lehet a fő oka annak, hogy az orvoslás valódi vagy vélt problémái felnagyítva, egyoldalúan, sőt gyakran összeesküvés-elméletek formájában jelennek meg az átlagember vélekedésében. Jelentős társadalmi csoportok hiszik azt, hogy a gyógyszerek lényege, hogy mérgezőek, szemben a természet patikájával, ahová inkább fordulnak segítségért. Sőt, sokan konspirációs elméleteket szőnek azt illetően, hogy a gyógyszereket azért erőszakolják rá a betegekre, hogy gátolják a gyógyulást, vagy rontsák a beteg állapotát, mivel a gyógyszeripar profitja így nő maximálisan. (...)
Kétségtelen, a régitől az új felé haladás nem egyenes vonalú, s jelenleg egy olyan folyó partján állunk, ahol épül már a híd, de még nem látjuk, milyen messze van a túlpart. A génterápia, az őssejt-technikák, ideértve a 3D-s szervnyomtatást is, a genomika, a proteomika, a rekombináns fehérjék, a genetikai profilalkotás, a biomarkerek és a bioinformatika és a mesterséges intelligencia építik e hidat a tudománytól az orvosi diagnosztika és terápia felé, s a tudomány módszere a garancia arra, hogy stabil lesz a végső szerkezet. Noha, ezen áttörő technikák egyelőre kevés gyógyászati hasznot eredményeztek, nagyszámú terméket tesztelnek már különféle klinikai stádiumokban. Az új biológiai és digitális technológiák alapvetően át fogják alakítani az orvoslás módszereit és az orvos-beteg kapcsolatot, javítják a gyógyászat hatékonyságát és csökkentik költségeit.
Egyetlen kérdés marad: mikor következik ez be? Reméljük, hamar.
