Eredményes a hazai mellrákgyógyítás, de egyre több fiatal nőt fenyeget a betegség

Nőtt az emlőtumoros esetek incidenciája, de csökkent a halálozás – foglalta össze egy mondatban a lényeget Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója az MSD Pharma Hungary legújabb HUN-CANCER EPI kutatásának eredményeit bemutató eseményen. Az elemzésben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2011–2019-es időszakra vonatkozó adatait dolgozták fel.

A korai emlőrák gyógyítható, de az előrehaladott betegséget is krónikussá tudjuk szelídíteni, ha a nők időben elmennek szűrésre – fogalmazott az onkológus professzor, hozzátéve, hogy a korai, magas rizikójú eseteknél meghatározó a kombinált terápia, előkezeléssel pedig jobb prognózis érhető el. Ugyanakkor egyre fiatalabb korosztályok fordulnak meg az onkológiákon, több a 45 év alatti beteg, és akár a terhesség alatt is kialakulhat az emlőtumor – hívta fel a figyelmet.

Bár a BRCA1 és BRCA2 gének kulcsszerepet játszanak az öröklődő mellrák kialakulásában, de mindössze az esetek 3,4 százalékában felelősek azért. Ugyanakkor nemcsak emlőtumor esetén determinálhatnak genetikusan családi halmozódást, hanem prosztatadaganat és hasnyálmirigyrák esetén is.

A korai menarche vagy késői menopausa, a késői gyermekvállalás, a hormonpótló kezelések, az alkoholfogyasztás és a dohányzás rizikófaktorai a mellráknak, de mára első helyre került a kockázati tényezők sorában az obezitás, különösen a hasi zsír felhalmozódása, amely 13 daganatos megbetegedés kialakulásában játszik szerepet – sorolta Dank Magdolna. A megelőzés eszközei közül kiemelte a mell önvizsgálatát, amelyet mind szélesebb körben, a közösségi média erejét is bevetve kellene népszerűsíteni. Megemlítette a 45-65 éves kor között kétévente igénybe vehető szervezett szűrést is, jelezve ugyanakkor, hogy szakmai és szakpolitikai konszenzus született arról, hogy 40 éves kortól tegyék elérhetővé a mammográfiát, mint népegészségügyi célú szűrést.

Életmentő lehet a szekunder prevenció

A minél korábbi szekunder prevenció jelentőségére mutattak rá az MSD kutatási eredményei is, amelyekből kiderült, hogy míg az 50 év feletti nők körében számottevően csökkent az emlőrák előfordulási gyakorisága Magyarországon 2011 és 2019 között, az 50 év alattiak esetében 30 százalékkal emelkedett. Különösen jellemző ez a 30-39 év közötti korosztályban, ahol a növekedés meghaladta a 32 százalékot – ismertette az eredményeket Kiss Zoltán. Az MSD adatkutatási divízióvezetője, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense elmondta azt is, hogy a 40 év alatti korosztályban minden negyedik beteget a meglehetősen rossz prognózisú, tripla negatív emlőrákkal (TNBC) diagnosztizálnak.

Az emlőrák a nők körében a leggyakrabban diagnosztizált daganattípus Magyarországon, 2019-ben az emlőrák az összes új daganatos megbetegedés 13 százalékát tette ki. A vizsgált időszakban 70 ezer emlőrákos esetet regisztráltak Magyarországon, ami évente átlagosan 7-8 ezer új diagnózist jelent. Az emlőtumor a női daganatos halálozási okok közül az első helyen állt, ugyanakkor az elmúlt évtizedben a diagnózist követő ötéves túlélés 73,1 százalékról 74,2 százalékra nőtt. Kiss Zoltán kiemelte, hogy a kutatás szerint a magyar nők túlélési esélyei a közép-kelet-európai régió legjobbjai közé tartoznak. Megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy a hazai NEAK adatok minősége kiemelkedő a környező országokban fellelhetőkéhez képest, ami okozhat némi torzulást az összehasonlító vizsgálatok tekintetében.

A legrosszabb prognózis esetén is lehet jobb a túlélés

A szisztémás betegség típusairól és kezelési eredményeiről beszélt Horváth Zsolt, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház Onkoradiológiai Központjának vezető főorvosa. Az emlőrák altípusait a daganat hormonreceptor (HR)- és HER2-státusza alapján határozzák meg, négy csoportba sorolva azokat:

•    HR+/HER2–  (Luminal A);
•    HR+/HER2+ (Luminal B);
•    HR–/HER2+ (HER2-enriched);
•    HR–/HER2– (tripla negatív, TNBC).

Az altípusok különböznek egymástól a daganat biológiai viselkedésében, a terápiára adott válaszban, a túlélés esélyeiben és életkori megoszlásában egyaránt. Az altípusok megoszlásának vizsgálata során azt találták, hogy az emlőrákos esetek 62 százaléka HR+/HER2–, 6 százaléka HR+/HER2+, 4 százaléka HER2+/HR–, míg 8 százaléka TNBC.

Ugyancsak jelentős eltérés tapasztalható altípusonként a teljes túlélési mutatókban. A 2015–2019 között diagnosztizált nőknél az 5 éves teljes túlélés aránya a HR+/HER2+ esetén volt a legmagasabb (86,5%); ezt követi a HR+/HER2– (79,3%) majd a HER2+/HR– (71,9%), míg a TNBC esetén volt a legalacsonyabb, mindössze 61,4 százalék.

Bár a TNBC gyakran jelentkezik fiatal, egyébként egészséges nőknél, a túlélési esélyek hagyományosan ennél a mellráktípusnál a legrosszabbak. 2011 és 2020 között csak a HR+/HER2+ típus túlélésében volt tapasztalható szignifikáns mértékű javulás, míg a többi altípus, így a TNBC hosszú távú túlélésében nem mutatkozott érdemi javulás. A neoadjuváns kemoterápia és az egyre szélesebb körben alkalmazott immunterápia jelentősen javíthat a TNBC-vel diagnosztizált nők túlélési esélyein is.

Kulcsszerepben az adherencia és compliance

Országszerte ugyanazokat a módszereket, eszközöket és technológiákat alkalmazzák a szisztémás betegség kezelésében, a teljes onkoterápiás paletta elérhető a centrumokban – szögezte le Horváth Zsolt, és kiemelte, hogy leszámítva az Egyesült Államokat és az észak-európai országokat, hazánk ugyanazt az összteljesítményt képes hozni a mellrákgyógyításban, mint Nyugat-Európa.

A régiók közötti esetleges különbségek oka a betegek edukáltságából eredhet Dank Magdolna szerint, aki úgy vélte, a fővárosban élők egészségtudatosabbak lehetnek, ezért jobban tartják a terápiát, mint a zsákfalvakban, izoláltan élő társaik. Ezért az utóbbiak esetékben nagyobb figyelmet kell fordítani az utánkövetésre és támogatásra, mert ahol nincs adherencia és compliance, a leginnovatívabb gyógyszer, terápia hatása is elmarad a várttól és kívánatostól.