A fejlődés folyamatos
Új markerek, transzplantáció
Az onkológiai kezelés előtt az egyik petefészket vagy annak egy részét laparoszkópos műtéti úton eltávolítjuk, és az ováriumszövetet lefagyasztjuk. A későbbiekben felolvasztás után a petefészekszövet visszaültethető, és így lehetőség adódik arra, hogy a petefészekben fejlődő petesejtek életképességüket megőrizzék. Klinikánkon mi is felkészültünk hasonló beavatkozások elvégzésére – mondta lapunknak dr. Rigó János, a Semmelweis Egyetem, 1. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója.
A fejlett világra és hazánkra is jellemző a szülések számának csökkenése, illetve az, hogy a nők egyre idősebb életkorban hozzák világra első gyermeküket, akit – talán ezzel összefüggésben – már nem követnek további gyermekek. Milyen problémák elé állítja ez a szülész-nőgyógyász szakmát? Hogyan tudják segíteni a gyermekvállalást? Mit tehetnek az orvosok a kedvezőtlen tendenciák megfordításáért?
A késői életkorra tervezett gyermekvállalás több szempontból is kihívást jelent a szülészeti szakma számára. Előrehaladott életkorban a fogamzás esélye csökken, gyakrabban kényszerülünk különböző meddőségi kezelések alkalmazására. Számos esetben csak asszisztált reprodukciós technikák útján jöhet létre a terhesség. Nemcsak a petefészek csökkent működése jelent problémát, hanem azok a betegségek is, melyek a megtermékenyített petesejt beágyazódását akadályozzák vagy nehezítik, pl. a méhüreget deformáló miómagöb, az adenomyosis, korábbi, méhen végzett műtétek következtében a méhűrben kialakult összenövések stb. Idősebb korú nőkben a spontán vetélés, a méhen kívüli terhesség, a koraszülés esélye is növekszik. Negyvenéves kor felett a magas vérnyomás közel 10%-ban, a terhességi cukorbetegség 10‒20%-ban figyelhető meg. Egyes kromoszóma-rendellenességek is magasabb arányban fordulnak elő: pl. a Down-szindróma esélye 36 éves korú nőben 1:100, 42 éves nőben 1:50. Egyes szövődmények előfordulása a szülés során is gyakoribb, és a császármetszés aránya is magasabb a késői életkorban szülőknél.
A prekoncepcionális gondozás különösen fontos ebben a veszélyeztetett népességben. Lényeges, hogy a tervezett terhesség előtt kerüljön felismerésre az esetleg tüneteket nem okozó betegség, pl. mióma, magas vérnyomás vagy más kórkép. Az életmód változtatásával, a stressz kerülésével, az optimális testsúly biztosításával kedvezőbb a terhesség kimenetele. Ismert krónikus betegségek esetén a gyógyszerszedés módosítása válhat szükségessé, a teratogén hatású gyógyszerek elhagyása már fogamzás előtt fontos, hogy megtörténjen.
Azt gondolom, hogy fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a szülés optimális időpontja a 20. és a 30. év között van. Fontosnak tartom a tervezett fogamzást, amikor a leendő várandós tudatosan felkészül a közelgő terhességre. A prekoncepcionális gondozás keretében pedig fel kell ismernünk minden kockázati tényezőt, mely a terhesség kiviselését veszélyeztetheti. A szükséges beavatkozásokat, pl. miómagöb-eltávolítást, gyógyszerátállítást stb. el kell végezni.
Várható-e az asszisztált reprodukciós módszerek további fejlődése, terjedése?
Negyven éve született az első lombikbébi, és azóta a különböző asszisztált reprodukciós eljárások folyamatosan fejlődtek, és nyilvánvaló, hogy a fejlődés nem ért véget. A cél az, hogy az adott módszer minél biztonságosabb legyen, minél kevésbé veszélyeztesse az anya egészségét, minél hatékonyabbá váljék, javuljon a teherbeesés aránya és egyre magasabb legyen a „take home baby rate”. Izgalmas kérdés olyan markerek felfedezése, melyek előre képesek jelezni a beültetett preembrió sikeres beágyazódását. Ezen a területen intenzív kutatás zajlik. Az optimális ivarsejtek és preembriók kiválasztása a siker egyik kulcsa. Klinikánkon is folynak ilyen jellegű tanulmányok. Várható, hogy a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) fejlődése is felgyorsul a közeljövőben. Ez a módszer csökkentheti egyes genetikai betegségekben szenvedő, világra jövő gyerekek számát.
Lenyűgözőek a koraszülött-ellátás eredményei. Van-e még lehetőség a fejlődésre? Merre tart a tudomány?
Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy 23‒24. terhességi héten született koraszülött életben maradjon. A neonatológia hihetetlen fejlődése lehetővé tette, hogy már a 400 g-nál kisebb születési súllyal született koraszülöttek hazakerüljenek. Klinikánkon is számos extrém kis súllyal született újszülöttet sikerült életben tartanunk. Ezek az apróságok speciális gondozást igényelnek. Kezelésükkel kapcsolatban nemzetközi vonatkozásban is kevés tapasztalattal rendelkezünk. Szemléletváltozás következett be a szülészek részéről is, hiszen a 24. terhességi hét körül szülő nő kezelése, betegtájékoztatása szintén speciális felkészültséget igényel. Több szakmai, etikai kérdés is felvetődött az elmúlt évek során e témakörben. Valószínű, hogy könnyebb lesz a problémákat megválaszolni, ha a jelenleg is folyamatban levő, követéses fejlődésneurológiai vizsgálatok eredményeit megismerjük.
Érezhető-e a HPV-oltások hatása? Hogyan alakulnak a cervixrák-statisztikák? Reális elvárás a betegség eltűnése a védőoltás hatására?
Napjainkban már egyértelművé vált, hogy a HPV elleni védőoltások alkalmazása lehetőséget nyújt a cervixrák megelőzésére. Számos tanulmány igazolta, hogy a vakcinációban részesültek között a rákmegelőző állapotok ritkábban fordulnak elő. Valószínű, hogy a cervixrák gyakoriságának jelentős változását sok év után tudjuk majd észlelni. A HPV elleni védőoltások hatékonyságát alapvetően meghatározza az átoltottsági arány, melynek optimális értéke 90% lenne. Emellett az eredményességet befolyásolhatja, hogy a nagy részvételi arány milyen tartósan biztosítható. Jelenleg az egyik legfontosabb feladatunk, hogy felhívjuk a kamaszok és a szülők figyelmét a HPV elleni védőoltás jelentőségére.
Sikeres petefészek-transzplantáció után kiviselt terhességekből született gyermekekről számoltak be. Kinél jön szóba a petefészek-transzplantáció? Várható-e ilyen szervátültetések bevezetése?
Rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő nőkben a kemo- és sugárterápia a petefészek-működés károsodását okozhatja. Ilyen esetekben az autológ ováriumtranszplantációnak szerepe lehet a termékenység megőrzésében és a korai petefészek-elégtelenség kezelésében. Napjainkig közel 100 szülés zajlott le az autológ petefészek-transzplantációt követően. Az eljárás lényege, hogy az onkológiai kezelés előtt az egyik petefészket vagy annak egy részét laparoszkópos műtéti úton eltávolítjuk, és az ováriumszövetet lefagyasztjuk. A későbbiekben felolvasztás után a petefészekszövet visszaültethető, és így lehetőség adódik arra, hogy a petefészekben fejlődő petesejtek életképességüket megőrizzék. Klinikánkon mi is felkészültünk hasonló beavatkozások elvégzésére. A szükséges elővizsgálatokat elvégeztük és néhány esetben már megtörtént a petefészekszövetek fagyasztása is. Reméljük, hogy a daganatos betegségből gyógyult betegeinkbe sikeresen tudjuk majd visszaültetni az eltávolított petefészekszövetet.
