Teljesen új alapokra kell helyezni a finanszírozást

Magyarország feltűnően keveset költ egészségügyre, derült ki az IME XIX. Kontrolling Konferenciáján. 2017-ben a teljes egészségügyi kiadás GDP arányosan mindössze 6,9, tavaly még ennél is kevesebb, 6,6 százalék volt – szemben a 9,9 százalékos uniós átlaggal, sorolta a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság (MEMT) alelnöke. Forintosítva a különbséget, ez 1200-1300 milliárd forintos elmaradást jelent. Hasonlóan „elképesztően alacsony” az egészségügyi közkiadás GDP arányos 4,6 százalékos mértéke is. Sinkó Eszter szerint ezek annyira „csúnya” számok, hogy ismeretükben bátran lehetne többletért jelentkezni a Pénzügyminisztériumban.

Magánkiadásra 2 százalékot (6,6-4,6 százalék) költünk, aminek 85 százalékát még mindig zsebből-zsebbe fizetjük. Miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 15 százalékban határozza meg azt a plafont, amennyiben elfogadható a lakossági egészségfinanszírozás, nálunk ez az arány ma már 25,5 százalék.

Jövőre 190 milliárddal több jut a természetbeni ellátásokra, s ez már tartalmazza a közszolgáltatások fejlesztésére szánt 40 milliárd forintot is. A magasabb összeg jelentős része – körülbelül 80 milliárd – bérrendezés fedezeteként szolgál, s ebből a keretből 10 milliárd jut a háziorvosoknak is, bár azt nem tudni, hogy pontosan kiknek: háziorvosi praxisoknak vagy alapellátó fogorvosoknak. Sinkó Eszter szerint az utóbbi tűnik valószínűnek.

Az egészségügyi ellátás finanszírozására tervezett, illetve a ténylegesen elköltött összegek közötti különbség Sinkó Eszter szerint arra figyelmeztet, hogy teljesen új alapokra kell helyezni a finanszírozást. 2016-ban 157, 2017-ben 185, tavaly pedig 126 milliárd forinttal kellett az előzetes elképzelésekhez képest többet fordítani az ellátórendszer működtetésére, s ez vélhetően idén sem lesz másként. Mivel a következő év költségvetését tavasszal, nyár elején fogadják el, az adott esztendő pontos kiadásainak ismerete nélkül, e módszer eredményeként évről évre mínusszal indul a finanszírozás, az intézmények gyakorlatilag kiszámíthatatlan környezetben kénytelenek működni. Jellemző továbbá a rendszerre, hogy azoknak jut valami többlet – valójában azonban csupán a valós költségek kifizetése –, akik megfelelő hangerővel és zsarolási potenciával képesek számukra kedvező döntésre bírni a döntéshozókat, mint az a traumatológusok és a fogorvosok esetében történt.

Mára az Állami Számvevőszék elnöke is arra a következtetésre jutott, idézte fel a MEMT alelnöke Domokos László egyik nyilatkozatát, hogy többletforrás kell egy jól szervezett, állami sürgősségi rendszer működtetéséhez. A Magyar Nemzeti Bank elemzőinek a mentőszolgálat alulteljesítése, valamint az ellátási csomag definiálatlansága tűnt fel. Az egészségügyért felelős államtitkár szerint nonszensz, hogy az akut kórházi ágyak kihasználtsága 67 százalék, az üres ágyakat feleslegesen őrizzük, Kásler Miklós  emberminiszter pedig a finanszírozási rendszer átalakításáról beszélt, mondván a beteg vigye magával a tvk-t, s ezt ott fizessék ki, ahol kezelik. Vagyis „nem alszik minden”, az viszont probléma Sinkó Eszter szerint, hogy mindezek csak gondolatok, s nincs valódi továbblépés.

A papírra vetett tervek és elképzelések az asztalfiókokban nyugszanak, s nem tudni miért. Akárcsak az öt nemzeti egészségprogram, amelyről előadásában az egészségügy szakmai irányításáért felelős helyettes államtitkár, Csányi Péter is szólt, s amit ember nem tud kicsalogatni az EMMI labirintusából.

Sinkó Eszter egy éve próbálkozik megszerzésükkel, mindhiába. Kérdésére, hogy vajon mikor lesz látható egyben és egészben az öt program, igen homályos, nehezen felfejthető választ kapott.