Sport kontra egészségügy
Négyszeresére nőttek a sportkiadások – a jólétiek jó, ha harmadával, derül ki az Mfor összehasonlító elemzéséből.
Bár az idei és a jövő évi költségvetés tervei már ismertek egy ideje, az Mfor elemzése során a tényleges kiadásokra volt kíváncsi, így a zárszámadásokban feltüntetett adatokat vizsgálták meg 2011 és 2018 között. Ez alapján a sportra fordított kiadások a TAO-val együtt 7 év leforgása alatt a 4,5-szeresére emelkedtek (450 százalékos növekedés), miközben az egészségügyre szánt kiadások csupán 39 százalékkal emelkedtek.
2011-ben még majdnem ugyanannyit kötött a kormány sportra, mint háziorvosi és gyermekorvosi szolgálatra, és több jutott rendelői, orvosi, fogorvosi ellátásra, tavaly már háttérbe kerültek ezek az egészségügyi területek. A sport 455 milliárdos tényleges forrásigényével szemben háziorvosi és gyermekorvosi szolgálatra 152 milliárd forintot, rendelői, orvosi és fogorvosi ellátásra 83,5 milliárdot fordított. Változatlanul a legkevesebb forrás a közegészségügyi tevékenységekre is szolgáltatásokra jutott tavaly, mindössze 40 milliárd forint, ami mindössze 8 milliárddal több a 2011-es kiadásnál.
Hogy ezek az anyagi szempontból kisebb költségigényű területek kevésbé voltak a kormányzati kiadástervezés fókuszában, abból is látszik, hogy a rendelői, orvosi, fogorvosi ellátásra tavaly 39 százalékkal kevesebb pénz jutott, mint 2011-ben, a háziorvosi soron 68, a közegészségügyben pedig csupán 23 százalékos növekedés volt. Mindeközben, mint már említettük, a sportra költött forintok 450 százalékkal alakultak magasabb szinten 2018-ban.
A vizsgált időszakban állami beavatkozás nem történt az egészségügyi területén, így itt sokkal pontosabban felmérhető a kiadások alakulása. Reálértéken a területre mindössze 18 százalékkal több forrás jutott 2018-ban 2011-hez mérten szemben a sport 289 százalékos forrásgyarapodásával.
Az alterületeket nézve úgy tűnik, a kormány is érzékeli a kórházi ellátás problémáit, hiszen reálértéken 75 százalékkal többet költött el erre a célra, mint az időszak legelején, valamivel több mint 1000 milliárd forintot. Igaz, ettől függetlenül a problémák száma nem csökkent, elég ha csak az évről évre újratermelődő kórházi adósságokra gondolni (bár ez sokkal inkább a finanszírozási rendszer hibája, mint egyes kórházak felelőtlen gazdálkodásáé), vagy a hiányzó alapvető felszerelésekre, vagy az elvándorló, túlterhelt szakorvosokra. Ettől valamennyivel elmaradó mértékű forrásnövekedés történt a háziorvosi és gyermekorvosi szolgálatot illetően, ezen a soron az infláció figyelembevételével 49 százalékkal több pénz szerepel a 2018-as zárszámadásban.
Két fontos terület azonban egyértelmű vesztese a kormány ellátórendszert érintő politikájának: a rendelői, orvosi, fogorvosi ellátásra reálértéken 46 százalékkal kevesebb pénz jutott tavaly, az egyéb egészségügy területén pedig reálszinten 14 százalékos forráskivonás történt. Utóbbi alá tartozik a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, orvosi felszerelések és műszerek, más egészségügyi termékek árának, forgalmazásának támogatása, az egészségügyi kutatási és módszertani tevékenységek finanszírozása.
