Tanácstalanul bolyonganak a betegek
A népegészségügyi programmal javítana a drámai halálozási adatokon a kormány, azonban szakértőkkel beszélgetve látszik, ennél többre van szükség, írja a hvg.hu.
Az egészségügyben az egyik legnagyobb baj a koordináció hiánya – mondta egy egészségügyi szakértő, mikor az Eurostat lesújtó statisztikájáról kérdezték. Az adatok szerint a 75 évesnél fiatalabbak 41 százaléka hal meg úgy, hogy az orvostudomány és a technika jelenlegi állása alapján megmenthető lenne az élete. Kijött egy KSH-statisztika is, amely szintén lehangoló: a magyarok háromnegyede szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségben hal meg.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumát még a korábban megjelent Eurostat-statisztika után kereste meg a lap, azt firtatva, hogy ezen a számon hogyan akarnak változtatni. Azt írták válaszul, hogy a nemzeti népegészségügyi cselekvési program célja lesz az, hogy javítsák a magyarok egészségügyi állapotát és megmentsék a megmenthető életeket. A tárca szerint a magyar lakosság körében gyakori népbetegségek kialakulásában, korai halálozásában az életmód mellett az is jelentős szerepet játszik, hogy sokan nem vagy csak későn veszik igénybe a szűrővizsgálatokat.
Kásler Miklós miniszter június végén megkapta az országos intézetek vezetőitől a saját területükre vonatkozó cselekvési terveket. Ezekről csak a lényeget nem lehet tudni: mivel a minisztériumban épp összefésülik azokat, sem az Országos Onkológiai Intézet, sem a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója nem árulhatta el, milyen javaslatcsomagot adtak le Káslernek. A Kardiológiai Intézetben azt mondták, felettes szervük, az Állami Egészségügyi Ellátóközpont nem járult hozzá az interjúhoz, mert központilag szeretnék kommunikálni a tervet.
A legfontosabb kérdés az, mennyire van kiépítve az egyes betegségekhez kapcsolódó szűrési, gondozási, betegútszervezési hálózat, illetve hogyan biztosítja az egészségügyi rendszer, hogy a betegek ezeket a szükséges időben igénybe tudják venni, az eredményekről és a teendőkről időben visszajelzést kapjanak. A szakértő is megerősíti, kevesen járnak szűrésekre, akadály lehet a tudás hiánya, az időpontra behívott betegek várakozási ideje, az érdektelenség, vagy az, hogy utazni kell miatta.
„Nem tudjuk, hogyan működik a gondozás, a szűrés, hiszen erre vonatkozóan semmilyen értékelhető adat nincs.” A háziorvosoknak rendszeresen mérnie kellene bizonyos paramétereket, hogy kiszúrják a panaszt nem okozó betegségeket, de a törvényi kötelezettség ellenére a szakmai irányelvek hézagosak, ellenőrzés pedig nincs. „Senki sem fogja a beteg kezét, ha bekerül a rendszerbe, sokszor magának kell időpontot foglalnia, küldik egyik helyről a másikra. Ezzel idő megy el, a beteg kering a rendszerben, senki sem szervezi meg az ellátási sorozatot, és nem követik a beteg sorsát. Nem tisztázott az sem, hogy egy gondozandó betegség esetén a szakorvos vagy háziorvos felülírhatja-e a másik javaslatát”. Azt, hogy az ellátók követik-e a létező irányelveket, módszertani leveleket, hogy mit csináljanak a betegekkel, jelenleg senki sem értékeli, nincs visszajelzés, így az ellátók nem tudják megítélni, hogy a saját munkájukon hol kellene javítani.
