Takács Péter: Kétmilliárd forintos kerettel gazdálkodott eddig a MOK

– Eddig tizenötezer orvos jelezte, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) tagja kíván maradni. A kötelező tagság megszüntetésével tehát nem üresedik ki, nem dől be a MOK. Ön hogyan látja ezt?

– Azt szögezzük le, hogy nem a kamara megszüntetése a cél, soha nem is volt az. A jó beteg- és ügyeletellátás a cél. A kötelező tagság intézményét azért kellett megszüntetni, mert a kamara visszaélt a hatalmával, a tagságból való kizárás olyan eszköz volt a köztestület kezében, ami alkalmas volt arra, hogy félelmet keltsen a tagokban, az új ügyeleti rendszerben munkát vállalni kívánó orvosoknak attól kellett tartaniuk, hogy a kamara megvonja az engedélyüket. Ez a fenyegetés már a betegellátást veszélyeztette. Ezért volt a kormány lépéskényszerben. A törvénymódosítás megakadályozza, hogy a kamara visszaéljen a hatalmával. Ehhez hozzájárult az a dezinformációs kampány is, ami, véleményem szerint, nem méltó egy köztestülethez. Az pedig szintén elfogadhatatlan, hogy a politikai nyomásgyakorlás a betegeken csattan. Ami egyébként a taglétszámot illeti: a vezetőség számára leginkább azért fontos, mert attól függően alakul a kamara bevétele. A tagsági díj Kincses Gyula elnöksége alatt kétszer is emelkedett, így a negyvenezer kamarai tag évi ötvenezer forintos tagdíja kétmilliárd forintos keretet jelent. Ha azonban a tagok száma csökken, a működési költségeket is meg kell vágni.

– A MOK szerint „nincs jobb- vagy baloldali kamara”. Egyetért velük?

– Ezekkel a marketingjellegű szövegekkel egy bizonyos társadalmi rétegre sikerülhet hatást gyakorolni, attól viszont még nem lesz igaz. A kamara elnöke Gyurcsány Ferenc egészségügyi államtitkára volt, aki politikai nyomásgyakorlásra használja a testületet. Arra akarták rávenni az orvosokat, hogy ne vegyenek részt a betegek ellátásában. Amit szintén károsnak tartok a kamara kommunikáció­jában: szándékosan mossák össze a gyógyítás szabadságát ellátásszervezési kérdésekkel. 

Az egészségügyi ellátórendszer megerősítését célzó kormányzati elképzelések nem avatkoznak bele a klasszikus bizalmi elven alapuló orvos-beteg kapcsolatba. Az államnak azonban kétségkívül van egy mögöttes felelőssége a korszerű és hatékony egészségügyi rendszer kialakításában, a társadalombiztosítónak pedig az a dolga, hogy minőségi szolgáltatást vásároljon az adófizetők pénzén. Mi ezeknek az elvárásoknak igyekszünk megfelelni akkor, amikor a betegbiztonság előtérbe helyezésével alakítunk át egy-egy területet.

– A kötelező tagság körüli csörte óta Kincses Gyuláék az ön szakértelmét is megkérdőjelezik. Többször tették szóvá, hogy nincs szakvizsgája.

– Kincses Gyula helyében én nem kérném számon a szakvizsgát attól, aki éppen az ő államtitkárságának következtében hagyta ott a pályát. Tudniillik az akkori gazdasági válság hatására Kincsesék tíz százalékkal csökkentették az orvosok egyébként is megalázóan alacsony fizetését, így sokan költöztek külföldre vagy kényszerültek feladni a szakképzést, köztük én is. A hazámat nem akartam elhagyni, úgy döntöttem, hogy azért fogok az egészségügyi közszolgálatban dolgozni, hogy még egyszer hasonló ne fordulhasson elő. Csak összehasonlításként: az Orbán-kormány a mostani jelentős gazdasági válság közepén is tartotta magát az ígéretéhez, és folytatta a történelmi léptékű orvosi béremelést.

(...)

– A háziorvosok praxisának finanszírozását is sok kritika éri. Sokak szerint az új struktúrát olyanok dolgozták ki, akiknek semmilyen gyakorlati tapasztalatuk sincs. Igaz ez?

– A 12 pontból álló indikátorrendszert (amely alapján mérik a teljesítményt) egy háziorvosokból álló munkacsoport alkotta meg 2018-ban, egy Emberierőforrás-fejlesztési operatív program részeként. Szó sincs arról, hogy olyan, íróasztal mögött ülő bürokraták hoznak döntéseket, akiknek semmilyen rálátásuk sincs a rendszerre. Indikátorrendszer egyébként évek óta működik a háziorvosi finanszírozásban, most mindössze annyi történt, hogy a tizenkettőből három elavult indikátort a szakma javaslatára korszerűbbre cseréltünk, és a fix díjak terhére megnőtt az indikátorpontokkal szerezhető finanszírozás aránya. Abban egyébként évek óta egyetértés van, hogy valamilyen minőségi és teljesítményelemet kell beépíteni az alapellátás finanszírozásába. 2020-ban, majd 2022 májusában – amikor az egészségügyi tárca a Belügyminisztérium irányítása alá került – Kincses Gyula is azt javasolta egyébként, hogy minőségi és mennyiségi teljesítményindikátorok jelenjenek meg a finanszírozásban.

– Hallani olyan kritikákat is, hogy teljesíthetetlen elemekhez kötik a többletfizetés elérését.

– Egyáltalán nem. Nullázni gyakorlatilag csak az tud az indikátorban, aki nem jár be dolgozni vagy nem teljesíti az adatszolgáltatási kötelezettségeit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek. A finanszírozás feltétele, hogy jelentse az ember a teljesítményét, így van ez az alapellátásban és a szakellátásában is. Érdemes tisztázni azt is, hogy nem egy Győr belvárosában dolgozó háziorvost hasonlítunk össze egy borsod-abaúj-zempléni zsákfalu orvosával, hanem úgynevezett indikátorcsoportok szerint értékelünk. Ez úgy néz ki, hogy egy adott vármegyén belül megkülönböztetjük a felnőtt- és gyermekpraxist, ezeken belül pedig a városi és falusi körzetet. Ennek megfelelően Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a felnőttpraxisokon belül a falusi körzetek háziorvosait hasonlítjuk össze egymással. Az, hogy valaki jobban odafigyeljen az indikátoraira – nem mellesleg ezzel jelentősebb többletforrást tud termelni a praxisának –, a szakma megítélése szerint elvárható. A cél ugyanis a minőségi betegellátás. Persze vannak olyan szolgáltatások, amiken a megjelenés kevésbé a háziorvostól, sokkal inkább a beteg attitűdjétől függenek. Ennek ellenére azonban a szűréseken való részvétel ösztönzése, illetve az, hogy odafigyeljenek a prevencióra, a megelőzésre, nem teljesíthetetlen feladat, sőt ebben az asszisztensek is rendkívül hatékonyan segíthetik a háziorvosokat.

A teljes interjút a Magyar Nemzet közli.