Szócska Miklós: Üveggyöngyért ne adjuk el a jövőt!

– Hosszas előkészítő munkálatok után tavaly novemberben élesítették a hazai közfinanszírozott szolgáltatóknál az EESZT-t, amelynek mielőbbi elindítását 2010-14 között, államtitkárként erősen szorgalmazta. Nem találta túl lassúnak a tempót?

– Volt egy kis csúszás, de mivel az EESZT nagyon komoly versenyelőnyt biztosít  Magyarország számára, így nagyon örülök, hogy végül létrejött ez az integrált, egységes rendszer, amely egyébként világszinten is ritkaságszámba megy.

– Mitől világraszóló a mi rendszerünk?

– Ugyan számos országban, így például Skóciában, Skandináviában, és az észteknél is vannak egységes rendszerek, irigylendő adatgazdagsággal, de itt is, ott is hiányzik belőlük valami. Hol az országosan egységes adatcsere felszín – mert a különböző alrendszerek szigetszerűen, más-más időszakokban fejlődtek – hol pedig a másodlagos adathasználathoz szükséges technikai tudás. Nemrégiben találkoztam Brüsszelben az Európai Bizottság egészségügyi igazgatóságának szakembereivel, akik kiemelt projektként értékelik az EESZT elindítását.

– A magánellátókra – amelyeknek szolgáltatásait egyre nagyobb számban veszi igénybe a lakosság – egyelőre nem teljes körűen vonatkozik a jelentési kötelezettség. Nem veszítünk így túl sok adatot?

– A tér nyújtotta első generációs lehetőségek közül talán a legfontosabb, hogy az orvosok követhessék a rendszerben a beteg útját, és láthassák, mi történik a páciensükkel akár a magán-, akár a közfinanszírozott ellátásban. Ez mind a betegútszervezés, mind a betegbiztonság szempontjából kiemelt jelentőségű elem.

– A kórházakon és betegellátó-helyeken kívül más elemeket is be lehetne kapcsolni a rendszerbe?

– Akár a betegek viselhető eszközeit. Azok a digitális egészségügyi megoldások, amelyek néhány krónikus betegség esetében már elérhetőek, és amelyeket naponta fejlesztenek, ma már részei a gyógyítás folyamatának.

– Az egészségügyért felelős államtitkárság tervei között szerepelt, hogy központi regiszterrendszerek is készülnek az EESZT-ben. Ennek mi lehet a jelentősége?

– Az életmentés, a rendszerfejlesztés és kutatás alapját képezik ezek a regiszterek. Így van ez például Svédországban is, ahol a digitális egészségügyi rendszer alapját a népegészségügyi, vagy minőségügyi regiszterek jelentik, amelyek segítségével folyamatosan figyelhető a beteg állapotának alakulása, így permanensen értékelhető a terápia, vagy mérlegelhető a terápiaváltás szükségessége. Az észteknél egyébként a regiszterek adatai – a személyazonosításra alkalmatlan formában – bárki számára, nyilvánosan elérhetőek.

– Egyre többet hallani arról, hogy a Big Data helyett a smart data, azaz a „rendezett adatok” időszaka következik. Ennek az egészségügyben is van jelentősége?

– Sok-sok definíciót és jelzőt akasztottunk már az adatokra! Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy mindazokat az adatokat integráljuk a rendszereinkbe, amelyek az egészségügyet szolgálják, és ebben a tekintetben a strukturálatlan adatok is tudnak életet menteni. Azt gondolom, hogy lesznek olyan megoldások, amelyek a legváltozatosabb adatok integrálására képesek a gyógyítás, vagy a rendszerfejlesztés érdekében. A jövő módszereit alapozhatja meg például a hálózatkutatás, ahol akár a közösségi médián keresztül érhetünk el célcsoportokat az üzeneteinkkel a társalgási tematikájuk mentén. A személyre szabott prevenció nem álom.

– Az infotechnológia, a digitalizált egészségügy közelebb vihet olyan betegségek gyógyításához, amelyre még nem talált megoldást az orvostudomány?

– Nem csak ezekhez. A digitalizált adatok ma már olyan összefüggéseket mutatnak meg nekünk, amelyeket korábban nem láthattunk. Példaként: megfigyelték, hogy azok a 65 éven felüliek, akiknél öt állapotjelző jelen volt, és emellett kaptak pneumococcus elleni védőoltást is, öt évvel tovább éltek. Nem valószínű, hogy a kutatók pontos magyarázatot is tudtak adni erre a jelenségre, mindenestre elkezdték beoltani az összes pácienst, akik a paramétereknek megfeleltek.

Néhány éve még csak ígéretként beszéltünk a digitális ellátási modellekről is, manapság már ilyen modelleken dolgozunk. Nemrég csak sejtéseink voltak a mesterséges intelligenciáról, ma már magyar kutatóknak is vannak olyan megoldásai, amelyeket akár országos szinten használhatnánk. Ma még csak pedzegetjük az adatvezérelt egészségügyi modell fogalmát, de már – Észtország mellett – mi is tagjai vagyunk egy olyan uniós projektnek, amely ebbe az irányba kezdi meg a kutatásokat.

– Mit takar az adatvezérelt egészségügyi modell?

– Ez egy olyan rendszer, amelyben akár strukturálatlan és integrált adatok alapján jelöljük ki a beteg számára legjobb betegutat, a hasonló genetikájú és szimptómákkal élők adatainak összehasonlító elemzése mentén választunk terápiát. Egyébként az említett uniós projektbe éppen azért hívták meg Magyarországot, mert az EESZT, mint országosan egységes, digitális rendszer lehetővé teszi, hogy egy ilyen ellátási modellt tesztelni tudjanak néhány év múlva.

– Gyakran említi, hogy a következő időszak legnagyobb kérdése, hogy adatrabszolgák leszünk, vagy résztvevők az új, digitális ökoszisztémában. Mit jelent ez pontosan?

– Adatrabszolga az, aki ellenszolgáltatás nélkül osztja meg egészségügyével, egészségével, életmódjával kapcsolatos adatait globális szereplőkkel. Vagy azok az orvosok, kutatók, akik ugyancsak ellentételezés nélkül, vagy kicsi magánhaszonért teszik elérhetővé adatbázisaikat a multinacionális fejlesztők-szolgáltatók számára. Ha ezt megengedjük, üveggyöngyért, tüzes vízért adjuk el a jövőt. Azoknak az adatoknak, amelyek a közfinanszírozott ellátásban, közalkalmazotti bérrel, a járulék- és adófizetők pénzén fenntartott rendszerünkben előállnak, a magyar intelligens megoldások fejlesztését kell szolgálniuk. Ezeket nem adhatjuk át ingyen, hogy aztán más kifejlesszen belőlük egy okos rendszert, amit majd szolgáltatásként visszavásárolunk. Tudatosan, stratégia szerint kell a „saját szöveteinkből” épülő adatbázisokat felhasználnunk, és magunknak törekednünk szolgáltatások nyújtására, vagy arra, hogy kutató-fejlesztő partnerként tekintsenek ránk cserébe. Az út nem egyszerű, nagyon sokat kell küzdenünk a részvételért.

– Van ezeknek az adatoknak konkrétan meghatározható ára?

– A szürkegazdaság már beárazta ezeket. Azt mondanám, hogy az értékük nagyon nagy, az ár teljesen esetleges. Egyébként, ha azt nézzük, hogy a klinikai kutatásokban is adatokat gyűjtenek, akkor van meghatározott ár, hiszen ez most is egy több tízmilliárdos piac Magyarországon.

– A digitalizálódó egészségügy javíthat a magyarok – egyelőre meglehetősen rossz – egészségértésén és adherenciáján?

– Mindenképpen. Bár az EESZT-hez kapcsolódó lakossági alkalmazás, a Menta (Mobil Egészségnapló és Tájékoztató Alkalmazás) fejlesztése megtörtént, annak integrációja még hátra van. Ha csak azt elérjük, hogy az éppen esedékes szűrővizsgálatról tudunk figyelmeztetést küldeni a páciensnek vagy a háziorvosának, már előreléptünk. A Menta rendszerben elérhetőek betegtájékoztató anyagok, és az egészségügyi szolgáltatáskereső is.

– A Nézőpont Intézet december 7-ei, Gyógyuló Egészségügy című konferenciáján külön blokkot kapott a digitálizáció. Mi ennek az üzenete?

– Az, hogy a digitális egészségügy nem ígéret többé, és intenzíven kell dolgoznunk a digitális ellátási modelleken. Az adatvezérelt egészségügyi paradigmaváltás azonban csak akkor valósulhat meg, ha figyelembe vesszük a digitális transzformáció emberi oldalát, vagyis azt, hogy hogyan viszonyulnak az új modellhez a szereplők: az orvosok, a szakdolgozók és nem utolsó sorban a betegek.