„Szabaduljunk meg az alvás körül keringő mítoszoktól!”
A XXI. században az alvászavar az egyik legelterjedtebb népbetegség, a fejlett országokban a felnőtt lakosság csaknem egyharmada küzd a kóros álmatlansággal – írja a semmelweisfigyelo.hu.
Az inszomnia alvási elégtelenséget jelent, ami az elalvás és a felébredés utáni visszaalvás nehézségeit, illetve a rossz minőségűnek érzett alvást takarja. Igazán jellemzőek a nappali tünetei is, melyek közé tartozik a napközben jelentkező álmosság, a rossz közérzet, a figyelem-, a koncentrálóképesség romlása, hangulatzavarok, a motivációnk csökkenése, feszültség, vagy fejfájás – olvasható a semmelweisfigyelo.hu-n.
Az alvászavar egyik legfontosabb jelensége, hogy a központi idegrendszeri éberségi szint megemelkedik olyan, alváshoz kapcsolt helyzetekben, amikor éppen csökkennie kellene, így pedig szinte képtelenség elaludni. Sok esetben sajnos minél inkább próbálunk a kialvatlanság ellen küzdeni, annál reménytelenebb ez a harc, ugyanis az inszomniás betegek nagy része az este közeledtével egyre stresszesebb lesz.
Dr. Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa a Magyar Pszichológiai Szemlében megjelent tanulmányában összefoglalta többek között a kóros kialvatlanság legfőbb okait is. Ezek lehetnek az éhség, a mindennapi problémákon való töprengés, a stressz, különböző betegségek, a genetikai sérülékenység, vagy a negatív események.
Az inszomnia kezelésére kidolgozott módszer java részében viselkedésterápiás technikákból áll, amik sok esetben önmagukban is képesek a problémát orvosolni. Az első lépés, hogy egyáltalán megtanuljunk aludni! Így fontos, hogy megszabaduljunk az alvás körül keringő mítoszoktól. Tévedés például, hogy 8 óra alvás a „kötelező” a kipihentséghez. Ez átlagosan inkább 7- 7,5 óra, de persze lehetnek nagy eltérések is, amik ettől még nem mondhatóak kórosnak. A mennyiségnél fontosabb az alvás minősége: ennek legjobb jellemzője, hogyan érezzük magunkat másnap reggel. Az, hogy éjszaka felébredünk, természetes is lehet, alapvetően ez nem jelent problémát. Fontos továbbá a rendszeres életmód és bioritmusunk megfigyelése. Sokszor ugyanis lehet, hogy azért nem vagyunk álmosak, mert a belső óránk még „nem tart az alvásnál”.
Fontos, hogy igyekezzünk az alvást objektívan megfigyelni, s az adatait így rögzíteni. Ilyenkor alvásnaplót állítanak össze a beteg panaszai alapján, amihez később számba veszik a környezeti ingereket és a viselkedést is. Nagyon fontos elemként szerepel még a tanulmányban az alváshigiéniés tanácsadás, ahol az alvás minőségét rontó szokások megszüntetésére hívják fel a figyelmet, különböző technikákkal, például rendszeres mozgással, délután 2-től az élénkítő hatású ételek, italok fogyasztásának kerülésével.
A másodlagos beavatkozások között szerepelnek a relaxációs módszerek. Ezekre akkor van szükség, ha a fent említett terápiával nem értünk el eredményt.
