A stroke előjele

A stroke és az inszomnia összefüggését megismerve az alap- és a szakellátásban egyaránt szemléletváltásnak kell bekövetkeznie. Az alvászavarokkal küzdő beteg neurológushoz irányításával számos tragédia megelőzhető.

  Az inszomnia a hazai lakosság 30 százalékát érinti, az agyi vérkeringési zavar előfordulása pedig az 55 évesnél fiatalabbak körében eléri az uniós átlag hatszorosát, a teljes lakosságra vetítve pedig a dupláját. A két betegség összefügg, ugyanis amikor csökken az agy felé áramló vér mennyisége, az agyi kiserek kitágulnak, hogy minél több vért minél hosszabb ideig tudjanak befogadni. Károsodásuk azzal a veszéllyel járhat, hogy az átáramló vér mennyiségének éjszakai csökkenésekor nem tudják biztosítani az agysejtek oxigén- és tápanyagellátását. Súlyosabb esetben iszkémiás stroke alakulhat ki és a beteg reggelre megbénulhat. A tartósan rossz agyi véráramlásnak kognitív hanyatlás – például a rövid távú memória vagy a problémamegoldó készség csökkenése – is a következménye lehet.
   Az ellátás minden szintjén komoly figyelmet kell fordítani az alvászavarok kiderítésére – véli dr. Káposzta Zoltán (Jahn Ferenc Dél-Pesti Kórház), a Magyar Pszichiátriai Társaság keretében működő Insomnia Munkacsoport tagja. Ha a háziorvos olyan betegre bukkan, akinél halmozottan jelentkeznek cerebrovaszkuláris rizikótényezők, ráadásul elalvási vagy átalvási zavarról is beszámol, feltétlenül stroke-szakrendelésre kell irányítania – hangsúlyozza a főorvos. Ott elvégzik a szükséges neuroszonológiai vizsgálatokat, ami fényt derít az esetleges érszűkületre, a CT kimutatja a kisérbetegség miatt kialakult lacunaris infarktusokat, a transzkraniális ultrahang pedig – ami már hazánkban is elérhető, OEP által befogadott, bár még nem igazán elterjedt módszer – meghatározza a prekapilláris arteriolák agyi autoreguláció állapotáról tájékoztató vazoreaktivitását. Ha ezek az erek merevek, és nem képesek kitágulni a vizsgálat során alkalmazott kémiai inger (szén-dioxiddal kevert levegő belélegeztetése) hatására, a transzkraniális ultrahanggal mért áramlásisebesség-növekedés kisebb lesz az alapérték 20 százalékánál. Ezzel a nem invazív eljárással megállapítható, hogy egy esetleges – például hajnali vérnyomáscsökkenéssel összefüggő – áramláscsökkenés esetén képesek-e ezek az erek megfelelő agyi vérátáramlást biztosítani.
   Az átáramlást csökkentő altatószerek elkerülése az ilyen betegek esetében különösen fontos. Az Insomnia Munkacsoport 2006-ban irányelvekben fogalmazta meg, milyen altatószerek alkalmazását javasolja az ilyen betegeknek, hogyan kell az ilyen betegeket irányítani, milyen vizsgálatokat kell náluk elvégezni. Az agyi vérátáramlást csökkentő korszerűtlen altatószerek elkerülése az agyi vérkeringési zavarban szenvedő betegek esetében különösen fontos.
   Az alap- és a szakellátásban egyaránt szemléletváltásnak kell bekövetkeznie Káposzta Zoltán szerint. Bár nem újkeletű az inszomnia és a stroke összefüggése, Magyarországon ez eddig nem kapott kellő hangsúlyt. Ha a neurológusnál inszomniás beteg jelentkezik, az orvosnak keresnie kell az agyi érbetegségre utaló jeleket. Amennyiben ilyen eltérések nincsenek, ki kell zárni egyéb betegség lehetőségét, mielőtt az alvászavart stresszhelyzet kiváltotta tünetnek lehetne véleményezni.