Pénzüknél maradnak a kamarák

Az orvos és a gyógyszerésztársadalom kamarába szervezésének lehetőségét 1994-ben teremtették meg a jogalkotók, míg a jellegéből adódóan jóval heterogénebb összetételű szakdolgozói kamarára – sok évig tartó lobbizás után – csak 2003-ban adták áldásukat a törvényalkotók. A sors fintoraként ráadásul épp az utóbbiakat cibálták meg leginkább az elmúlt évek egészségpolitikai kacskaringói. A kamara szervezésébe 2004-ben kezdtek, mire felállították a tagok nyilvántartására alkalmas informatikai rendszert, létrehozták országos és helyi szervezeteiket beköszöntött 2006. Ez lett volna az első esztendő, amikor a teljes tagság – közösen megszavazott – tagdíjával számolhattunk volna, ekkor azonban jött Molnár Lajos, s megszüntette a kötelező kamarai tagságot, emlékszik a közelmúltra Balogh Zoltán. Nem véletlenül idézi épp ezeket. A kamarai törvény napokban benyújtott, Szócska Miklós-féle módosítása ugyanis lényegében maximálja a beszedhető tagdíjak mértékét. A szakdolgozói kamara esetében ez éves szinten legfeljebb a mindenkori minimálbér 18 százaléka lehet.

Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara

Ezzel elégedett is a kamrai elnök, mondván: tekintettel tagságuk jövedelmi viszonyaira – s azért az ezen belül is fellelhető különbségekre – az MESZK Országos Küldöttközgyűlése már az induláskor úgy döntött, hogy a havi tagdíj mértéke nem haladhatja meg a mindenkori minimálbér 0,75, éves szinten 9 százalékát. Balogh Zoltán e korábbi döntést azért is tartja szerencsésnek, mert a minimálbér évenkénti növelése révén automatikusan emelkedik a tagdíjak összege is. Igaz a növekedés mikroszkóppal is nehezen észrevehető – a kamara indulásának évében, 2005-ben 432, tavaly pedig havonta 585 forint volt – viszont az automatizmus eredményeként nem kell évről évre végig küzdeni a fizetendő tagdíjak körüli vitákat.

Magyar Gyógyszerészi Kamara

Balogh Zoltán számára egyértelmű, hogy a tagdíjat ők szedik majd be, s ezt nem gondolja másként a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke sem, a változás annyi lesz, hogy míg a jelenlegi rendszerben a területi szervezeteknek fizetik a tagdíjat, a módosítás elfogadása után az országos szervezet lesz a címzett. A lényegen azonban, hogy tudniillik a bevételt megosztja egymás között a központ és a területi szervezet, mit sem változik.

A gyógyszerészkamarában egyébként igen szigorú rend szerint egyeznek meg a tagdíj mértékéről. Az összegre évente létrehozott ideiglenes tagdíjbizottság tesz javaslatot, amit megvitat az országos elnökség, valamint a felügyelőbizottság, majd az így kialakított alternatívákról a kamara legmagasabb fóruma, a közgyűlés dönt. E precíz rendszer annak ellenére fennmaradt, hogy vége azoknak az időknek, amikor – mivel a személyi jogos patikusok esetében a forgalom évente újratárgyalt ezreléke adta a befizetendő tagdíj mértékét – akár 100 ezer, vagy még ennél is magasabb összeg terhelt egy-egy gyógyszertár tulajdonost. Az elért forgalom ugyan megmaradt mint kiinduló pont, de már évek óta a felállított, összesen hét forgalmi kategória szerint fizetnek a patikatulajdonos kamarai tagok, míg az alkalmazott gyógyszerészeknél az összeg évi 18, közalkalmazottként dolgozó (például kórházi gyógyszerészek) valamint pályakezdők esetében pedig 12 ezer forint.

Bár az új rendszer közel 60 ezer forint kiszabását is lehetővé tenné, kérdésünkre Horváth Tamás elnök leszögezte: nem kívánják érvényesíteni a tervezett módosításban szereplő maximumokat. Elképzelésük szerint a személyi jogosak esetében megállapítanak majd egy konkrét összeget, s ennek meghatározott, de más más mértékű százalékát kellene befizetniük az alkalmazott gyógyszerészeknek, a pályakezdőknek illetve a jogfenntartóknak. Ezzel – némiképp a MESZK gyakorlatához hasonlóan – egyfajta automatizmust vinnének a rendszerbe.

Magyar Orvosi Kamara

A MOK-ban havi 1750 forint jelenleg a tagdíj, s bár a garantált bérminimumhoz való igazítás – hiszen a javaslat szerint ennek akár 30 százalékát is elérhetné a befizetendő összeg – lehetővé tenné a jelenlegi évenkénti 21 ezer 28.200 forintra emelését, döntés még nincs – tudtuk meg a Gyenes Gézától, az országos ügyviteli vezetőtől.

A fizetendő tagdíj helyett az elnök bére körüli vita tölti be a médiafelületet, holott a kamarai vezetők tiszteletdíját is testületileg állapítják meg, s hagyják jóvá. Az MGYK esetében ez maga a küldött-közgyűlés, a MESZK-nél az elnökség – s benne az elnök – éves tiszteletdíjának együttes, bruttó összege kerül bemutatásra a szervezet e legmagasabb fórumának (majd kerül kérdésre részletes bontásra), mint ahogy Éger sokat vitatott fizetését sem önmaga állapította meg, hanem munkáltatója, az országos elnökség. (Tegnap a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában a kamarai elnök elmondta: a mindenkori minimálbér tizenhétszerésében állapították meg 2003-ban a tiszteletdíját. Miután akkor csak egyféle ilyenérték létezett és feltételezve, hogy azóta nem módosították az elnök munkaszerződését, akkor ez az összeg most bruttó 1,3 millió forint. Ha módosult és az azóta bevezetett, legalább középfokú végzettséghez kötött magasabb összegű minimálbér érvényes az elnök díjazására, úgy bruttó 1,598 millió forint keres Éger István – megjegyzés a szerk.) 

Amíg az államtól átvett feladatokat is elláttak – mint például a működési nyilvántartás vezetése – támogatás formájában szép összeg jutott a kamaráknak, ebből a csapból azonban a kötelező tagság megszüntetése óta igencsak vékony sugárban „folyik” be pénz. A támogatásról évről évre megállapodást kell kötniük – legyen szó 50 vagy 1 millió forintról! – a szaktárcával, az esztendő letelte után pedig számla mélységű elszámolást kötelesek benyújtani.

A kamarák gazdálkodását egyébként gyakran ellenőrzik, amelynek csupán egyik lépése, hogy mérlegüket könyvvizsgálónak is jóvá kell hagynia. Az ellenőrzés most még szorosabb lesz, hiszen a jelenlegi gyakorlattól eltérően felügyelő bizottságukban helyet kap a szaktárca képviselője.