Jegyzet - Miért gondolná másként Éger?
Éger István havi 800 ezres bruttó bére már megszavazásának 2003-as pillanatában indulatokat váltott ki, s bár az összeg azóta sem csökkent a negyedére, több mint hét év kellett ahhoz, hogy ismét téma legyen, s egyben az a banánhéj, amin – meglehet - végérvényesen félrecsúszik a MOK elnökének politikai pályafutása.
Kicsit komikus mellékzöngéje az ügynek, hogy ennek ürügyén boldog-boldogtalan kamarai elnöki zsebekben turkál, felemlegetve a MESZK és az MGYK elnökének bruttó 300 illetve 200, mi több, az ügyvédi kamara vezetőjének 440 ezres tiszteletdíját.
Mivel a MOK elnöke szabadságára hivatkozva elzárkózik az újságírók elől, így nem tudni, vajon érzékeli-e: egykori támogatóinak mostani támadása valójában nem az appanázsnak szól, sokkal inkább annak a felismerésnek, hogy a hála nem politikai kategória, s hogy a törvényeket nem hálás pártok, sokkal inkább célorientált, szenvtelen lobbik írják.
A legfontosabb kérdés persze nem az, hogy mit tanul az esetből Éger István, akit talán elődeinek pályája tévesztett meg. Az első elnök, Veér András a MOK-nak nevezett trambulinról elrugaszkodva lett erős szocialista háttérpolitikus, Gógl Árpád az elnöki dolgozószobát miniszterire cserélte, míg a kamara hivatalvezetői tisztségét régóta betöltő Gyenes Géza az Országgyűlés egészségügyi bizottságának alelnöki székéig jutott. Miért ne gondolhatta volna Éger, hogy valami azért neki is jár, s hogy pályájának csúcspontja nem feltétlenül a MOK elnöki széke?
A jövő szempontjából kérdés, vajon mit ért meg e történetből az orvosi kamara tagsága, amely most csalódottságát jogosan-jogtalanul Égerre zúdítja? A megoldás, s ezt szerencsére sokan érzik a testületben, a szakmai-etikai önkormányzatiság erősítése. A kamarai viták és viharok őszintén szólva legfeljebb egy-egy hír erejéig törték át eddig is a társadalom ingerküszöbét. Jogos igényeik csak akkor kapnak valóban széles társadalmi támogatást – amely nem egy-egy doktornak, vagy veszélybe kerülő intézménynek szól! –, ha az emberek azt tapasztalják: a szakma becsületére kényes, azon szigorúan őrködő testületté vált a MOK. Ezzel a hátszéllel, s nem feltépett ingmellel lehet, s kell erősen lobbizni az orvostársadalomért.
