Nem a cukor a bűnös, hanem az általa kiváltott hormonválasz
A vékonybélben rövid időn belül egységeikre széteső szénhidrátok magasabb rizikót jelentenek az inzulinrezisztencia és a zsírmáj szempontjából, mint a lassan bomlók, közölte a PharmaOnline.
A táplálékkal a szervezetbe jutott szénhidrátok a vékonybélben kétféle peptidhormon felszabadulásához vezetnek; hatásukra glükózfüggő inzulinotróp peptid (GIP) és/vagy glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) választódhat ki, írja a lap.
A duodenum és a jejunum K-sejtjeiben képződő GIP a glükóz-, zsír- vagy aminosav tartalmú ételek fogyasztásának a hatására választódik ki a vékonybél felső szakaszába. A GIP mennyisége a szénhidrátok elfogyasztását követően 15 percen belül képes akár a tízszeresére is emelkedni, és felszabadulását követően fokozott inzulinszekréciót indukál, ezzel csökkentve a vércukorszintet.
A GIP-del szemben a vékonybél alsó szakaszán a szénhidrátfogyasztás következtében a GLP-1 fejti ki a hatását, és idézi elő az inzulin felszabadulását.
A két hormon közti lényeges különbség, hogy a GLP-1-gyel szemben a GIP-szekréciónak negatív következményei is lehetnek: az emeli az inzulinrezisztencia, valamint a zsírmáj kialakulásának esélyét.
Azt, hogy a jelentős GIP-elválasztást okozó cukorfogyasztás a 2-es típusú diabétesz fő rizikótényezőjének tartott inzulinrezisztencia kockázatát fokozza, egy a Diabetologia folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány is alátámasztja. Kiderült, hogy GIP-receptor génkiütött egerekben a szacharóz formájában történő fölös kalóriabevitel ellenére sem alakul ki inzulinrezisztencia vagy zsírmáj.
„Nem maga a cukor a bűnös, hanem az általa a vékonybélben kiváltott hormonválasz” – summázza az ismereteket a Németországi Élelmiszerkutató Intézet munkatársa, Andreas Pfeiffer. Úgy tűnik, hogy a különböző szénhidrátok nem ugyanakkora mértékű GIP-felszabadulást idéznek elő a vékonybélben.
Egy magas glikémiás indexű, gyorsan építőköveire széthasadó szénhidrát már a vékonybél felső szakaszán jelentős mértékű hormonválaszt okoz, GIP-szekréció formájában.Ellenben, a lassan lebomló szénhidrátokhoz tartozó izomaltulóz nem vezet GIP-felszabaduláshoz, sokkal inkább a vékonybél alsó szakaszán okozza a GLP-1 szintjének emelkedését, ilyen módon nem fokozza az inzulinrezisztencia és a zsírmáj kockázatát. Ezt az összefüggést Peiffer és munkatársai a Diabetes Care folyóiratban megjelent közleményükben 2016-ban az emberi szervezetre nézve is leírták.
Egyszerűsítve úgy foglalható össze, hogy a legtöbb gyorsan széteső szénhidrát már a vékonybél felső szakaszán hormonválaszt indukál, fokozza a GIP-szekréciót, és ezzel megnövelheti az inzulinrezisztencia vagy zsírmáj kialakulásának kockázatát.
Nem csak a hétköznapi értelemben cukornak nevezett szacharóz fogyasztása vezet jelentős mértékű GIP-szekrécióhoz. A magas glikémiás indexű és ez által gyorsan lebomló keményítő is aktiválhatja a vékonybél felső szakaszának GIP-receptorait. Ilyen gyors lebomlás zajlik a 70-nél magasabb glikémiás indexű szénhidrátos ételek, így pl. a fehér kenyér, a cornflakes, a fehér rizs vagy a burgonya fogyasztását követően.
