Dán Nemzeti Vizsgálat 7,4 millió lakoson
Miokardiális infarktus és más társbetegségek COPD-s betegek között
A COPD-s betegek körében számszerűen leggyakrabban előforduló társbetegség az akut miokardiális infarktus. A két betegség együttes előfordulása jelentősen rontja a betegek várható életkilátásait, ezért a szívinfarktus megelőzése és hatékony kezelése, valamint az egyéb jelentős társbetegségek kezelése szignifikánsan javíthatja a COPD-s betegek túlélési esélyeit. Bár kisebb esetszámú vizsgálatok már rámutattak lehetséges összefüggésekre a COPD és a miokardiális infarktus, a diabetes mellitus, a tüdőrák, illetve a depresszió együttes előfordulásában, azonban a mai napig hiányzik a kapcsolat populációszintű vizsgálat segítségével történt igazolása.
- A terápiahűség fontossága a COPD-s beteg fenntartó kezelésében
- Hogyan befolyásolja a beteg terápiahűsége a kezelés eredményességét és költségeit asztmában és COPD-ben?
- Mennyire befolyásolja a COPD-s beteg állapotát és terápiahűségét az inhalációs eszköze?
- A klinikai ajánlások szerint alkalmazott kezelés stabil COPD-ben
A dán szerzők 1980 és 2006 között végzett nemzeti vizsgálatukkal az egyén élethosszig tartó betegségkockázatának alakulását elemezték a COPD miatti kórházi felvétel előtti és utáni időszakban a szívinfarktus és más jelentős társbetegségek tekintetében. A társbetegségek közül az említett szívinfarktuson kívül a combnyaktörés, a tüdőrák, a depresszió és a diabetes mellitus előfordulási gyakoriságát és jellemzőit vizsgálták a COPD-vel összefüggésben. A tüdőrák, a szívinfarktus és a combnyaktörés kemény vizsgálati pontként szolgálnak, mivel ritkán adják meg őket megfelelő diagnosztikai vizsgálatok elvégzése nélkül vezető kórismének. A negatív kontrollcsoportba a szklerózis multiplexes betegek kerültek, mivel semmilyen közös rizikótényező nincs a COPD és a SM vonatkozásában.
A szerzők 1980 és 2006 között négy különböző dán regiszter adatai alapján, a személyi azonosítószám segítségével 7,4 millió lakos adatait elemezték és 140 millió személyévnek megfelelő követést végeztek. A Dán Népességnyilvántartó Rendszerben minden születés, halál, kivándorlás, bevándorlás nyomon követhető a nyilvántartott személy életkora és neme ismeretével együtt. A betegségeket a Dán Betegnyilvántartás és a Nemzeti Halálozási és Haláloki Nyilvántartás által vezetett diagnózisok alapján azonosították. Az előbbi minden dániai magán és közkórház és rendelő adatait magában foglalja és az ICD8, majd később az ICD10 alapján rendszerezte a betegségeket. A Dániában elhunytak haláloki diagnózisát mind a kórházban, mind a házi orvosok által megállapított esetekben a második nyilvántartásban találták meg.
A 27 évet átfogó elemzés során 313.958 COPD-s beteget azonosítottak, 422.344 szívinfarktusban szenvedőt, 116.629 tüdőrákos beteget, 53.756 combnyaktöröttet, 93.038 depresszióst és 292.228 diabetesest. A kontrollcsoportot 5.064 SM-es beteg képezte.
A bármikor COPD-vel diagnosztizált betegek körében egész életük időtartamára vetítve számottevően magasabb arányban fordult elő szívinfarktus (OR 1,26), tüdőrák (OR 2,05), combnyaktörés (OR 2,12), depresszió (OR 1,74) és a diabetes (OR 1,21), mint a kontrollcsoportban. A fiatalabb korban diagnosztizált COPD és a női nem fokozott kockázatot jelentett minden társbetegség előfordulását illetően. Meglepő módon csökkent a társbetegségek előfordulási kockázata a COPD miatti első kórházi kezelést követően számottevően a szívinfarktus és a diabetes (OR 0,74 ill. 0,83), kevésbé markánsan a tüdőrák, a combnyaktörés és a depresszió vonatkozásában (OR 1,48 ill. 1,23 ill. 1,21).
Bár az epidemiológiai tanulmányok nem képesek közvetlen kóroki-kórélettani összefüggéseket feltárni az egyes betegségekkel kapcsolatban, a jelen vizsgálat mégis fontos párhuzamokra mutatott rá a COPD és leggyakoribb társbetegségei vonatkozásában. A COPD-s betegek egész életükre vetítve kétszeres kockázatúak a tüdőrák és a combnyaktörés, 25%-kal magasabb kockázatúak a szívinfarktus, 20%-kal a diabetes és 75%-kal a depresszió kialakulását illetően. Ez a jelentős kockázatemelkedés változatlan marad a betegek COPD miatti kórházi kezelését követően is a tüdőrák, a depresszió és a combnyaktörés vonatkozásában. A fentiek elfogadható magyarázatul szolgálhat a szisztémás gyulladás jelenléte mindegyik említett betegség esetében. Számos közös kockázati faktor, mint a dohányzás és más egészségtelen életmódbeli szokás szerepet játszhat az említett betegségek együttes előfordulásában. A kórházi kezelést követően csökkenő szívinfarktus és diabetes mellitus kockázat talán a betegek fokozott orvosi ellenőrzésének köszönhetőek.
A fokozott tüdőrák halálozási kockázat kóroka egyértelműen a betegek dohányzása lehet, míg a combnyaktörés kockázat emelkedése a betegek csökkent fizikai aktivitásával, a dohányzás és az inaktivitás, valamint a szteroidkezelések következtében kialakuló korai és kifejezett osteoporosisra vezethető vissza. Az inhalációs szteroidok szerepe erősen kétséges az osteoporosis kialakulását illetően. A depresszió és szorongásos betegségek gyakoribb előfordulása a COPD-s betegek immobilitásából fakadó szociális izolációjával, gyakori légszomjával és rokkanttá válásával magyarázható.
Bár a vizsgálat korlátjaként említik, hogy a COPD diagnózisát nem tisztázható, milyen kritériumok alapján állították fel az egyes esetekben, egy másik prospektív vizsgálat a fenti nyilvántartások alapján a diagnózis vonatkozásában 92%-os pozitív prediktív értéket igazolt 1584 elemzett esetben. A jelen vizsgálat csak a kórházi kezelésre szoruló COPD-s betegek társbetegségeire vonatkozóan szolgáltat adatokat, nem ismertek az ambulánsan, feltehetően kevésbé súlyos stádiumú COPD-ben szenvedő betegek ez irányú adatai.
Forrás: B. F. Sode, M. Dahl, B.G. Nordestgaard ; European Heart Journal 2011, 2365-2375
