Megtalálták a policisztás ováriumszindróma okát
A női infertilitás vezető okának számító policisztás ováriumszindróma világszerte minden ötödik nőt érinti; a Nature Medicine-ben megjelent új eredmény a számos komorbiditással együtt járó kórkép terápiáját is előrevetíti.
A policisztás ováriumszindrómát (PCOS) minden bizonnyal egy születés előtti hormonális zavar okozza, írja a Nature Medicine tanulmánya (Elevated prenatal anti-Müllerian hormone reprograms the fetus and induces polycystic ovary syndrome in adulthood).
Eddig csak feltételezni lehetett, hogy a PCOS fejlődési rendellenességként alakul ki, írják Brooke Tata és munkatársai, azonban azt már eddig is tudni lehetett, hogy a legtöbb PCOS-ban szenvedő nő esetében magasabb a vérben keringő luteinizáló hormon szintje. Ez utóbbiból arra lehet következtetni, folytatják a kutatók, hogy a PCOS-ban szenvedők esetében az egészséges nőkkel összehasonlítva magasabb a gonadotróp hormon (GnRH) és az Anti-Müller-hormon (AMH) szintje is, a magasabb AMH-szint pedig in utero befolyásolhatja a nőnemű magzat fejlődését.
Ismert az is, hogy normális fertilitás esetén a terhesség alatt csökken az AMH szintje, mindazonáltal eddig nem lehetett tudni, igaz-e ez PCOS-ban szenvedő nők terhességére is. Tata és munkatársai ezért megvizsgálták PCOS-ban szenvedő terhes nők AMH-szintjének alakulását, és azt találták, hogy AMH-szintjük szignifikánsan magasabb, mint az egészséges terhes kontrolloké. Annak érdekében, hogy kiderüljön: a PCOS-ban szenvedő terhes nők emelkedett AMH-szintje hozzájárul-e a megszülető gyermek állapotának alakulásához, a kutatók a továbbiakban klinikai eredményüket egérkísérlettel modellezték, és terhes egereket kezeltek AMH-val, majd követték a megszülető nőnemű utódok neuroendokrin fenotípusának alakulását.
Az AMH-kezelés hatására a terhes anyaállatok szervezetében megnövekedett a tesztoszteron-szint, csökkent a placenta tesztoszteronátalakító képessége, így a magzatokban kevesebb lett az ösztradiol szintje, és a nőnemű magzatok maszkulinizálódtak, majd felnőtt korukban PCOS-szerű reproduktív és neuroendokrin fenotípust alakítottak ki. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az érintett nőstények GnRH-termelő neuronjai folyamatosan hiperaktív állapotban működtek, és ezen állapotuk megszüntethető volt GnRH-antagonista kezeléssel (GnRH-antagonista kezelés hatására a PCOS-szerű tünetek normalizálódtak).
A kutatók hangsúlyozzák: eredményük arra utal, hogy a túlzott mértékű prenatális AMH-expozíció eredményeképp kialakuló abnormális GnRH-jelátvitel eredményezi a felnőtt korra kialakuló PCOS-t, és az egérkísérletek azt is megmutatják, hogy az állapot felnőtt korban kezelhető lehet. Mint azt a tanulmányról beszámoló New Scientist kifejti: Tata és munkatársai a tervek szerint még ez évben klinikai vizsgálatot is indítanak PCOS-ben szenvedő nők bevonásával, és megnézik, javul-e fertilitásuk GnRH-antagonista kezelés hatására.
