Megismerni a legapróbb részletekig
A daganatok molekuláris tulajdonságai mai tudásunk szerint meghatározzák a betegség kezelhetőségét. A témáról prof. dr. Tímár Józsefet kérdezte a Rákgyógyítás Magazin.
Az már egy ideje ismeretes, hogy a daganatok elhelyezkedésén túl számos más tényező is befolyásolja viselkedésüket, ám mára kiderült: minden korábbi elképzelést felülmúl, milyen sok különbség van két hasonlónak tűnő daganat között, ez pedig alapvetően befolyásolja a betegség kezelhetőségét, s a beteg esélyeit. A molekuláris genetikai vizsgálatok célja a ráksejtek közötti különbségek, a ráksejtek egyedi jellemzőinek feltárása, ezzel a daganatsejtek azon pontjainak beazonosítása, amelyek támadásával a ma elérhető leghatékonyabb tumorpusztításra nyílik esély. A molekuláris genetikai vizsgálatok létjogosultságáról, gyakorlatáról és korlátairól prof. dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. számú Patológiai Intézetének igazgatója adott interjút a RÁKGYÓGYÍTÁS Magazinnak.
Rgy - Két azonos életkorú, azonos méretű és elhelyezkedésű daganattal, azonos stádiumban lévő, újonnan diagnosztizált páciens beszélget a váróban: hamar fény derül arra, hogy más-más terápiára várnak. Hogy lehet ez? Valaki elnézett valamit a kezelési terv felállításakor?
TJ - Vélhetően nem. A különbségnek számos szakmai magyarázata lehet. Előfordulhat, hogy a daganattól független kísérőbetegségük miatt indokolt a különböző kezelés. Megeshet, hogy a választható terápiák eltérő mellékhatás-profilja miatt javasolnak más-más terápiát számukra az orvosok. De a döntés hátterében állhat az is, ha az egyik betegnél esetleg egy genetikai vizsgálat révén biztosak abban, hogy hatástalan lenne egy adott gyógyszer, ami a másik betegnek viszont segíthet. Vélelmezem, provokatív kérdése ez utóbbi esetre vonatkozik.
- Hogyan jelenthetik ki magabiztosan, hogy valakinél biztosan nem fog hatni egy egyébként hatékony daganatellenes szerként engedélyezett gyógyszer?
- Mert pontosan tudjuk, hogy az adott gyógyszer molekulái hová képesek kapcsolódni a ráksejten. Megvizsgáljuk a beteg daganatsejtjeit, s ha nem tudjuk azonosítani azt a célpontot, amelyre a kérdéses célzott terápiás gyógyszer hatni képes, akkor kijelenthetjük: a beteg számára felesleges megterhelés és időveszteség, az egészségbiztosítási kassza számára pedig kidobott pénz lenne az adott drága gyógyszert beadni. Vagy a másik irányból közelítve: a daganatsejteket megvizsgálva megállapítjuk annak genetikai jellemzőit, s megnézzük, hogy az adott mutációra létezik-e gyógyszer, ami javíthat az életkilátásokon. A gyakorlatban tehát mindkét megközelítést alkalmazzuk: genetikai mutációkat keresünk azért, hogy annak nyomán egy adott kezelésbe bevonják a beteget, illetve genetikai mutációkat keresünk azért, hogy annak nyomán egy számára haszontalan kezelésből kihagyják a beteget.
Az interjú folytatásáért kattintson a RÁKGYÓGYÍTÁS Magazinra.
