Életkorra szabott táplálkozás: diétás megfontolások időskorban

Az öregedés folyamata számos területet érint: hanyatlik az izomerő, csökken a zsírmentes testtömeg, illetve a csontsűrűség, valamint mérséklődik a szervezet energiaigénye. Ezzel párhuzamosan nő a krónikus betegségek, például a szív- és érrendszeri, illetve metabolikus rendellenességek előfordulási aránya. Az idegrendszeri funkciók csökkenésével gyengül a szaglás és az ízérzékelés, melyek az időskori fogvesztés és izomműködési zavarok miatt kialakuló rágási és nyelési nehézségekkel együtt gyakran csökkent étvágyhoz vezetnek. Az étvágytalanságot tovább fokozhatják az idős multimorbid betegeknél a nagymennyiségben szedett gyógyszerek mellékhatásai is. Mindezeket súlyosbítja az időskorral járó csökkent gyomorsav-, epe-, pancreasenzim- és tápcsatornai szekréció, a lelassult bélmotilitás és a bélnyálkahártya integritásának megbomlása, melyek együttesen felszívódási zavarokhoz és alultápláltsághoz vezetnek (1). Az alultápláltság következményei sokrétűek: fokozódik a hiányállapotok (például vitaminhiány) kialakulásának esélye, gyengül az immunrendszer, nő a fertőzések kockázata, lassabbá válik a sebgyógyulás és az általános felépülés, csökken az izomerő, meghosszabbodik a kórházi kezelés ideje, valamint romlik az életminőség és a közérzet is (2). Az időskori elégtelen táplálkozás gyakran fogyáshoz vezet, amelyet az emésztési panaszok is súlyosbíthatnak. Kiemelt figyelmet érdemelnek a rágási és nyelési nehézségek, amelyek jelentősen befolyásolják az étkezést, ennek mérséklésére azonban léteznek hatékony gyakorlati módszerek. A rendszeres folyadékfogyasztás például enyhíti a szájszárazságot, a szárazabb ételek (például kekszek, pékáruk) joghurtba, tejbe, gyümölcs- vagy zöldséglébe áztatása,valamint az alapanyagok puhítása hosszabb ideig tartó főzéssel vagy párolással, illetve az olajos magvak ledarálása, keményebb gyümölcsök és zöldségek lereszelése mind hozzájárul a rágási és nyelési nehézségek csökkentéséhez. Ezek az ételkészítési és étkezési praktikák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az idősek könnyebben és biztonságosabban fogyasszanak változatos, tápanyagokban gazdag ételeket(2).

Tápláltsági állapot felmérése

A rendszeres tápláltságiállapot-felmérés kulcsfontosságú lenne az időskori alultápláltság megelőzésében és kezelésében. Ebben segítséget nyújthat a klinikai gyakorlatban a Mini Nutritional Assessment (MNA), valamint rövidített változata, a Mini Nutritional Assessment–Short Form (MNA-SF) tápláltsági vizsgálat. Ezek a kérdőívek nemcsak a testtömeghez és táplálékfelvételhez kapcsolódó paramétereket vizsgálják, hanem figyelembe veszik az étvágyat, a funkcionális állapotot, a pszichés tényezőket, illetve a társbetegségeket is. Az MNA-SF előnye, hogy gyorsan, néhány perc alatt elvégezhető, így rutinszerű szűrésre is alkalmas lehet kórházi és alapellátási környezetben egyaránt. A szűrőeszközöket érdemes kiegészíteni objektív mérésekkel is. A testtömegindex (BMI) egyszerű és könnyen kivitelezhető mutató, azonban idősek esetében önmagában korlátozott, mivel az izomtömeg csökkenése (szarkopénia) elfedheti a tényleges alultápláltságot. Ezért a laboratóriumi paraméterek, mint például a szérumalbuminszint, hasznos kiegészítő információt nyújthatnak, bár az értékelésnél figyelembe kell venni a gyulladásos állapotok torzító hatását is.Az izomerő objektív mérésére szolgál a kézszorító erő vizsgálata, melyet dinamométerrel mérnek. Az alacsony izomerő nemcsak a tápláltsági állapot romlásának a korai jelzője, hanem a szarkopéniának és a frailty szindrómának (esendőségnek) is. A tápláltságiállapot-felmérés rendszeres és strukturált beépítése a rutin klinikai gyakorlatba lehetővé tenné a korai felismerést és az időben történő beavatkozást, melyek jelentősen javítanák az érintett személyek prognózisát, csökkentenék a szövődmények előfordulását, rövidítenék a kórházi ápolási időt és mérsékelnék az egészségügyi költségeket is (3).

Makrotápanyagok bevitele

Túlsúly esetén az ideális testsúly eléréséig javasolt kalóriamegszorítás alkalmazása, amely során az energiaigényhez képest kevesebb táplálék bevitele történik, ugyanakkor biztosított a megfelelő tápanyagbevitel és optimális ellátottság. A módszer lényege a magas rost- és mikrotápanyag-tartalmú élelmiszerek előtérbe helyezése, amelyek a kalóriabevitel korlátozása mellett is elegendő energiát biztosítanak az anyagcsere-homeosztázis fenntartásához. Az egészséges idősek számára a javasolt a napi fehérjemennyiség 1,0–1,2 g/ttkg, azonban betegség vagy rehabilitáció során ez az érték akár 1,5 g/ttkg-ra is emelkedhet. Ez alól kivételt képeznek a csökkent vesefuncióval (eGFR < 30 ml/perc/1,73 m²/*/) rendelkező idős emberek, akiknél a fehérjebevitel korlátozása szükséges. Nemcsak a mennyiség, hanem a fehérjék minősége is lényeges: különösen előnyösek a magas biológiai értékű,állati eredetű fehérjék, mint a tejtermékek, tojás, hal és hús. A leucinban gazdag élelmiszerek, mint például a tejsavófehérje, hatékonyan serkentik az izomfehérje-szintézist, így hozzájárulnak az izomtömeg fenntartásához. Fontos, hogy a fehérjebevitel egyenletes eloszlásban történjen a nap folyamán, minden főétkezésben megfelelő mennyiség biztosításával (4).

Mikrotápanyagok bevitele

Míg a makrotápanyagok elégtelen bevitele jól mérhető testsúlycsökkenésben nyilvánul meg, addig a mikrotápanyag-hiányok azonosítása egyes esetekben lényegesen komplexebb feladat. A legtöbb táplálkozási felmérés idős felnőttek körében számos mikrotápanyag, például a vas, a C- és D-vitamin, a B6- és B12-vitamin, a folsav, valamint a cink elégtelen bevitelét mutatta ki. A mikrotápanyagok sokrétű szerepe az anyagcsere-folyamatokban, az immunfunkcióban, a sejtosztódásban és -növekedésben, a jelátviteli mechanizmusokban és a genomstabilitás fenntartásában egyaránt alapvető jelentőségű, ezért hiányuk számos kórkép és életkorhoz társuló betegség patogenezisében játszhat szerepet. Az életkor-specifikus mikrotápanyag-igények nem teljesen tisztázottak, azonban a gyakran csökkent bélrendszeri felszívódás miatt idősebb korban magasabb bevitel javasolt. Újabban felvetődött, hogy az étrend önmagában nem feltétlenül elegendő ezen igények kielégítésére, ezért célzott mikrotápanyag-szupplementációra is szükség lehet (5).

Emésztőrendszeri egészség és folyadékbevitel

Az idősebb korosztályban az egyik leggyakoribb panasz a székrekedés, amely gyakran az emésztőrendszer lassabb működésével, a csökkent folyadékbevitellel és a kevésbé változatos étrenddel függ össze. A probléma azonban megfelelő táplálkozással nagymértékben enyhíthető. A szakmai ajánlások szerint a napi optimális rostbevitel körülbelül 25 g, amely elsősorban teljes kiőrlésű gabonafélékkel, hüvelyesekkel, friss zöldségekkel és gyümölcsökkel biztosítható(1). A rendszeres és változatos rostbevitel nemcsak az emésztés szempontjából előnyös, ugyanis a magas rosttartalmú étrend hozzájárulhat a koleszterinszint csökkentéséhez, valamint a glikémiás kontroll javításához, ezáltal mérsékelve a szív- és érrendszeri betegségek és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát (6). Fontos azonban a fokozatosság: a hirtelen, nagymértékben megnövelt rostbevitel puffadást vagy hasi diszkomfortot okozhat, ezért ajánlott lassan emelni a napi mennyiséget, bőséges folyadékfogyasztás mellett. Az idősek körében a dehidratáció az egyik legjelentősebb kockázati tényező, amely több okra vezethető vissza: a szomjúságérzet csökkenésére, a mobilitási nehézségekre, valamint egyes gyógyszerek – például vízhajtók – mellékhatásaira. A napi ajánlott folyadékbevitel 1,5–2,0 liter, de ennek mértéke mindig az egyéni állapothoz igazítandó. Intézményi környezetben a folyadékfogyasztás növelését segíthetik a rendszeres emlékeztetők, a változatos, ízesített italok és a könnyen elérhető poharak. A nem megfelelő hidratáltság nemcsak székrekedést és húgyúti fertőzéseket idézhet elő, hanem hozzájárulhat a kognitív hanyatláshoz is, sőt a halálozás kockázatát is emeli (1,7).

Bélflóra és probiotikumok

Az időskorra jellemző krónikus szubklinikus bélgyulladás enyhítése szempontjából különösen előnyös a probiotikumok általi immunmodulációs hatás: egyrészt csökkentik a proinflammatorikus citokinek (IL-8, TNF-alfa, IFN-gamma) termelődését, másrészt elősegítik az antiinflammatorikus citokinek (IL-10, TGF-béta) szintézisét. A probiotikumok javítják továbbá a bélfal barrier funkcióját, mivel serkentik a bélnyálka-termelődést, és csökkentik a bélfal áteresztőképességét. Néhány vizsgálat eredményei arra is rámutattak, hogy a probiotikumok antitumor-aktivitást fejthetnek ki, és adásuk gátolhatja a karcinóma progresszióját, illetve fokozhatja a daganatok elleni immunterápia hatékonyságát. Az idősek körében végzett klinikai vizsgálatok alapján a probiotikumok adásával a jótékony hatású lactobacillusok, bifidobaktériumok és enterococcusok jelenléte sikeresen fokozható, míg az Enterobacter genusé csökkenthető a bélflórában. Az említett tényezők ellensúlyozhatják a bélmikrobióta öregedéssel összefüggő eltéréseit, és mérsékelhetik az infekciók kockázatát (8).

Pszichoszociális tényezők hatása az étkezési szokásokra

Az idősek étkezési szokásait nemcsak a biológiai, hanem a pszichoszociális tényezők is jelentősen befolyásolják. A magány, a depresszió és a szociális izoláció csökkentheti az étvágyat és az étkezések gyakoriságát. Intézményekben vagy idősek otthonában a közös étkezések és az ételmegosztás élménye pozitívan hat a táplálékfelvételre. Bizonyos pszichés zavarok, például a demencia, tovább nehezíthetik az étkezést. Ilyen esetekben az étkezési élmény és a táplálékbevitel javítható a megfelelő környezeti adaptációval, például nyugodt környezettel, ismerős ízekkel és ételformákkal. Az étkezés tehát nem csupán tápanyagbevitel, hanem szociális esemény is, amelynek támogatása az idősek egészségének megőrzésében kulcsfontosságú (9).

Összefoglalás

Az idősödő populáció egészségének és életminőségének fenntartásában a táplálkozás kulcsszerepet játszik. A legfontosabb pillérek közé tartozik a rendszeres tápláltsági szűrés, a megfelelő fehérjebevitel, a rostokban gazdag étrend és a tudatos folyadékfogyasztás. Ezek az alapvető étrendbeli beavatkozások hozzájárulnak a funkcionális állapot megőrzéséhez, a krónikus betegségek kockázatának csökkentéséhez, valamint a fertőzések és elesések megelőzéséhez. Ugyanakkor a pszichoszociális tényezők, mint a magány, a depresszió és a szociális izoláció, valamint egyes krónikus alapbetegségek, például demencia, dysphagia vagy diabétesz, jelentősen befolyásolhatják az étkezési szokásokat és a tápláltsági állapotot, így ezek figyelembevétele különösen fontos a megfelelő eredmény elérése érdekében. A táplálkozási ellátást tehát mindig egyénre szabottan, az aktuális betegségek, élethelyzetek és pszichoszociális körülmények figyelembevételével kell kialakítani, hogy az idősek egészsége, életminősége és önállósága hosszú távon is megőrizhető legyen.

IRODALOM

1.         Volkert D, Beck AM, Cederholm T, et al. ESPEN practical guideline: Clinical nutrition and hydration in geriatrics. Clin Nutr 2022;41:958–989.

2.         60+ Egészség – Új nemzeti táplálkozási ajánlás időseknek. Szerk.: Tóth K. Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet, Budapest, 2020.

3.         Kaiser MJ, Bauer JM, Ramsch C, et al. MNA-International Group. Validation of the Mini Nutritional Assessment short-form (MNA-SF): a practical tool for identification of nutritional status. J Nutr Health Aging 2009;13:782–788.

4.         Bauer J, Biolo G, Cederholm T, et al. Evidence-based recommendations for optimal dietary protein intake in older people: a position paper from the PROT-AGE Study Group. J Am Med Dir Assoc 2013;14:542–559.

5.         Norman K, Haß U, Pirlich M. Malnutrition in Older Adults-Recent Advances and Remaining Challenges. Nutrients 2021;13:2764.

6.         Van der Schoot A, Drysdale C, Whelan K, et al. The Effect of Fiber Supplementation on Chronic Constipation in Adults: An Updated Systematic Review and Meta-Analysis of Randomized Controlled Trials. Am J Clin Nutr 2022;116:953–969.

7.         Hooper L, Bunn D, Jimoh FO, et al. Water-loss dehydration and aging. Mech Ageing Dev 2014;136–137:50–58.

8.         Papp-Bata Á, Mile M, Szakály Z, et al. A probiotikumok alkalmazása időskorban – egészségügyi megfontolások és piaci helyzetkép. Idősgyógyászat 2018;3:63–67.

9.         Keller HH. Promoting nutrition in older adults through community programs. Appl Physiol Nutr Metab 2007;32:991–1000.