Markáns vélemények az onkológiai ellátásról
Aránytalan hozzáférés, egyenlőtlen elosztás jellemzi a hazai onkológiai ellátást, amely Poller Imre onkológus szakértő szerint Európa mintegy 280 régiója közül nem véletlenül az utolsó helyeket viszi el megbetegedésben, halálozásban. Pénz ugyan van a rendszerben, de különösen a közép-magyarországi régió jelentős hátrányt halmozott fel – hangzott el a többi közt a Markáns vélemények sorozat kedd esti beszélgetésén.
Nemzetközi ajánlások szerint az onkológiai betegek 90 százalékának sebészeti ellátást kell kapnia, minimum a felének sugárterápiát, s 40-50 százalékának gyógyszeres kezelést is. A gyógyulás esélye mintegy 48 százalékban függ attól, hogy a beteg megkapja-e a sebészeti kezelést, 40 százalékban határozza meg sorsát, hogy hozzájut-e a szükséges sugárterápiához, és mintegy 12 százaléknyi esély múlik a gyógyszeres kezelésen. Az adatokat Poller Imre onkológus sorolja a Falus Ferenc ex-országos tiszti főorvos nevéhez köthető Markáns vélemények sorozat kedd esti beszélgetésén. Aztán hosszasan sorolja az egészségügyi szakértő, immáron nem először, az egyenlőtlenségeket.
Bár kis hazánkban a diagnózishoz sem mindig egyszerű eljutni, ezt követően a betegek kezelésének módjáról – ha úgy tetszik, sorsáról – onkológiai szakbizottságok döntenek. Ezek minden klinikai onkológiai osztályon működnek, azaz minden megyeszékhelyen és Budapesten kilenc helyen, csakhogy az osztályok (lehetőségei) nem egyformák. Öt hely csúcsintézménynek számít, hét eggyel alacsonyabb besorolású, és van hét megye és hét fővárosi központ, ahol hiányzik a sugárterápia.
Arra a feloldhatatlan dilemmára tehát, hogy hol is jelentkezzen a beteg első alkalommal, Poller Imre azt javasolja, lehetőleg a legmagasabb besorolású helyen, mert az ennél alacsonyabb szintű, lakóhelyhez közeliben esetleg meg sem mondják, ha másra is szüksége volna, mint amire helyben lehetősége van. Márpedig az adatok jól mutatják az egyenlőtlenségeket, s ha nincs elegendő kapacitás, az ellátás hiányos lehet.
Az onkológus úgy fogalmaz, objektíven kellene dönteni évi 86 ezer esetről. A Nemzeti Rákregiszterben 2011-ben 68.098 rosszindulatú rákot, 13.433 bőrdaganatot, 3250 in situ, azaz áttét nélküli esetet és 1312 jóindulatú daganatot regisztráltak. Az onkológiai ellátás egy éve térségi rendszerben működik, ám Poller Imre számításai szerint nem stimmelnek a térségekhez tartozó arányok: míg Közép-Magyarországon 4 millió 300 ezer embert kell ellátni, addig a Dél-Dunántúlon 938 ezret. Közép-Magyarországon 6018 emberre jut egy onkológiai ágy, a Nyugat-Dunántúlon 10.793 személyre. A legmagasabb szintű ellátást biztosító onkológiai ágyak aránya Közép-Magyarországon 21, a Dél-Dunántúlon 66 százalék. A besugárzó készülékekre jutó lakosságszám alapján ugyancsak Dél-Dunántúl jár jól Közép-Magyarországhoz képest: előbbihez 187 ezer, utóbbihoz 476 ezer személy tartozik, s a torz arányok (azaz a kezelési lehetőségek) nem változnak a most bejelentett onkológiai fejlesztésekkel sem, hiszen például uniós pénzből nem fejleszthető Pest megye és Közép-Magyarország.
De nem csak a sugárterápiával lehetnek gondok. Ungár László nőgyógyász-onkológus professzor szerint az sem állítható, hogy a műtétekkel minden rendben lenne – annak ellenére, hogy szakterületén „egy jó minőségben elvégzett műtéttel besugárzás nélkül is csodákat lehet tenni”. Európa-szerte hiány van ugyanis jól képzett daganatsebészből – nőgyógyászati daganatokkal foglalkozóból így még inkább…
Öt éve őt például mégis „eltávolították” az onkológiai intézetből, kényszerűségből ezért új működési formát találtak maguknak három kollégájával, amely mint mondja, alternatíva lehetne más területen is. Orvoscsoportjuk vállalkozást alakított, amely alvállalkozóként lát el kórházi betegeket. Egy átlag magyar napon négy műtőt foglalnak el a hazai kórházakban, mert egy intézményen belül nem foglalkoztatják őket; „mindenki ellenérdekelt abban, hogy hiperspecializált szakembereket foglalkoztató centrumok jöjjenek létre” – mondta a professzor. Ungár László szerint szinte mindenkinek van motivációja a nagy központok kialakítása ellen „a végtelenül korrupt egészségügyi rendszerben”, amelyben az ott foglalkoztatott orvos-stáb is abban érdekelt, hogy minél több „személyhez köthető betegellátás” történjen. Négyüknél ez azonban elképzelhetetlen: betegeik nem választhatják meg, hogy ki operálja őket, így aztán nincs „korrupciós kapu”, van viszont oktatás, de nincs aránytalan terhelés és a betegnek fölösleges várakozás. A professzor azt mondja, az OEP-től az ellátásért járó finanszírozás egy részét megkapják a kórházaktól, amelyek vezetése egyébként inkább abban érdekelt, hogy sok olyan ellátást tudjon biztosítani, amiért jó pénzt ad a biztosító (az onkológia nem tartozik ide), amelynek kicsi a fogyóanyag-igénye, s amihez könnyen kap szakembert.
Bár az innovatív diagnosztikát és terápiát képviselő Schwab Richárdnak, a KPS Molekuláris Diagnosztikai Központ Zrt. orvos igazgatójának „minden tisztelete a sugárterápiáé”, víziója szerint kellő transzparencia mellett a jövő például a genetikai vizsgálatokat követő személyre szabott terápiáé, amelyek lényege, hogy a vizsgálatokat követően a daganatok a megfelelő szerrel olyan méretűvé csökkenthetők, amelyek aztán operációval jól eltávolíthatók.
Pillanatnyilag azonban ott tartunk, hogy az utóbbi három évben az OEP összesen egy új készítményt fogadott be, igaz, külföldön egyre több helyütt finanszírozzák az innovatív eljárást. Itthon alig-alig jutnak a páciensek méltányossági alapon is e terápiákhoz, igaz, ezt indokolja azok jelenleg mintegy egymillió forintos ára is.
Pillanatnyilag mintegy 15 beteg vesz részt a biztosító és a beteg számára ingyen különféle gyógyszerkísérletekben, amelyek számukra a személyre szabott terápiát jelenthetik. Dolgoznak azonban már egy olyan fejlesztésen, amely akár az App-store-ból letölthetően szolgáltat majd információt orvosnak és betegnek egyaránt. Szántó János onkológus professzor szerint a problémát azonban kevésbé az jelenti, hogy mivel kezeljünk, a mellékhatások miatt az sokkal inkább, hogy mivel ne.
Mint a vitaesten elmondta, oda lenne jó eljutni, hogy pontosan kiválaszthassuk, melyik az a betegcsoport, amelynél érdemes a nagyon drága, de esetükben jól ható szerek bevetésének, mert arra sehol nincs elég pénz, hogy mindenkinek adják a havonta több millióba kerülő, s esetleg nem is ható terápiát. Hogy lépni kell, azt viszont jól jelzi, hogy a professzor megfogalmazása szerint a magyar betegeknek ma kevesebb, mint 15 százaléka részesül komplex onkológiai ellátásban – nem is véletlen, hogy vezetünk minden megbetegedési és halálozási rákstatisztikát.
