Mesterséges intelligencia, egészségtudatosság: határokon átívelő kardiológia

Mi volt a legfontosabb újdonság az ESC 2025 kongresszusán?

Kezdjük a mottóval: „Határokon átívelő kardiológia”, hiszen idén Madridban egy időben rendezték meg az ESC és a Szívvilágszövetség kongresszusát. Meg is dőlt néhány rekord, a több mint 33 ezer résztvevő rengeteg kutatás eredményével ismerkedett meg, és párhuzamosan több mint 150 tanulmányt közöltek a vezető tudományos folyóiratokban. Kitettek magukért az ESC szakértői is, hiszen négy új ajánlást (szívbillentyű-betegségek, myocarditis/pericarditis, várandósság és kardiovaszkuláris [CV] betegségek, diszlipidémia) és egy szakértői konszenzusnyilatkozatot (mentális egészség és CV-betegségek) mutattak be. Az új kutatások eredményeit tíz Hotline-ülésen ismertették. Ezért valóban csak néhány kiemelkedő, engem különösen érdeklő újdonságról tudok itt beszélni, de kérem, olvassák el a kongresszus néhány nagyon érdekes újdonságának ismertetését, amelyet szakember barátaim írtak. 

Kezdjük egy érdekességgel. Fontos szempont az egészségügyi szakemberek felkészítése a mesterséges intelligencia megértésére, értékelésére és alkalmazására. Ebben élen jár az ESC Chat, egy új, mesterséges intelligenciával vezérelt, mobilra is telepíthető eszköz, amely az ESC klinikai gyakorlati irányelveiből ad azonnali, személyre szabott, bizonyítékokon alapuló válaszokat a problémákra. Segítségével értékes idő takarítható meg. Az ESC Chat tehát segíti a magabiztos, irányelveken alapuló döntéshozatalt. A digitális kardiológiával és a mesterséges intelligenciával egyébként egy külön szekció foglalkozott. 

A kongresszuson kiemelték, hogy nem fér hozzá minden beteg azonos mértékben az optimális egészségügyi ellátáshoz, vagyis a CV-betegségek tágabb, globális egészségügyi kihívásokba épülnek be. Ez azt jelenti, hogy igyekeztek meghatározni azokat a módosításokat, amelyeket meg kell tenni, az ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek felszámolásától kezdve a különböző éghajlati tényezők, a világjárványok és az egészség társadalmi meghatározóin (egészségtudatosság, stb.) át a szűkös erőforrásokkal rendelkező környezetekben. Sürgős prioritásként kell kezelni a betegek mentális egészségét, ehhez valódi, multidiszciplináris „pszicho-kardio” csapatokat kell létrehozni. 

Ezek olyan különlegességek voltak, amelyek nem egyszerűen a Hotline-szekcióba tartozó, randomizált, kontrollált vizsgálatok eredményeiről szóltak, hanem a XXI. század első negyedének egészségügyi koncepcióváltásáról, a betegközpontú, etikus, közös döntéshozatalról és arról, hogyan kell integrálni a „mentális egészséget” a szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek ellátásába.  

Milyen kutatási eredmények várhatók a közeli és a távolabbi jövőben? Merre halad a kardiológia tudománya és azon belül a gyógyszerfejlesztés?

A legagresszívabb fejlődést a nem gyógyszeres kezelésben láthatjuk. Volt persze régebben több szamárság is, pl. a szívinfarktusos terület pacemakerrel való stimulálása a myocardium regenerációja érdekében. A kongresszuson a legérdekesebb technikai-műszeres témák a pitvarfibrilláció ablációjáról, az ablációs technikák összehasonlításáról, a szívelégtelenség befolyásoló szerepéről, az ST-szakasz elevációval járó szívinfarktus okozta kardiogén sokk korai mechanikus támogatásáról szóltak. Elismerték a kezeléseket végző szakemberek tapasztalatának, technikájának és kiképzésének fontosságát, hiszen ezek alapvetően befolyásolják az optimális eredmények elérését.

A diabétesz kezelésének új innovációs gyógyszereivel évről évre sikerül egy-egy fontos szakmai kérdésre megoldást találni. Idén pl. a GLP-1-receptor-agonista gyógyszerrel (szemaglutid és tirzepatid) elért eredményeket ismertették 2-es típusú cukorbetegségben és elhízással összefüggő szívelégtelenségben szenvedő, megőrzött ejekciós frakciójú betegeken. Az eredmény nagyon megnyugtató, mert 58 ezer beteg bevonásával igazolták, hogy a szemaglutiddal vagy tirzepatiddal kezelteknek lényegesen (szignifikánsan) kisebb volt a kockázatuk az elsődleges végpontot illetően, mint a szitagliptinnel, tehát egy másik új és erélyes vércukorcsökkentő gyógyszerrel kezeltek körében. Tovább lehet tehát lépni a komorbiditásokban szenvedő cukorbetegek ellátásában.  

Prevenciós szinten szolgált-e újdonsággal a kongresszus? Mit tehetnek az orvoskollégák a saját és betegeik kardiovaszkuláris egészségének megőrzése érdekében?

Egyrészt bemutatták a lipid ajánlás frissítését, amelybe bekerült új terápiás lehetőségként a bempedoic sav és az evinacumab. Meghatározóként jelent meg az is, hogy a lipoprotein-a-szintet mostantól aktívan figyelni kell mint kockázati tényezőt. Másrészt főtéma volt, ahogyan már említettem, a „Global Health”, ami mégiscsak azt jelenti, hogy a megelőzés nemcsak egyéni szintű („én csökkentem a koleszterinem”), hanem társadalmi-rendszerszintű megközelítésként is megjelent: egészségügyi rendszerek, egyenlő hozzáférés, korai felismerés, politikai keretek stb. A CV-prevenció tehát már nemcsak egyéni szintű tevékenység, hanem globális egészségügyi kihívásról kell beszélnünk. Ez pedig intő jelzés a hazai egészségügyi ellátás preventív oldala felé, pl. reprezentatív szűrővizsgálatokat kellene végezni a vérzsír-, vérnyomás-, vércukorszintek tekintetében.  

A magas vérnyomás kezelésében várhatók-e újdonságok, vagy ezen a téren már mindent tudunk? Hogyan valósítható meg a betegek hosszú távú együttműködése? Milyen nehézségeket kell áthidalni, és hogyan lehetséges?

Fantasztikus újdonságokat mutattak be, amelyek úgy tíz év távlatában biztosan átformálják a kezelést. Ennek biztosítéka természetesen a gyógyszerek hatékonysága és biztonságossága.

A BaxHTN-vizsgálatban terápiarezisztens hipertóniásokat kezeltek baxdrostattal, amely egy aldoszteron-szintetáz-gátló és vadonatúj terápiás megközelítés. 12 hét után a szisztolés ülő vérnyomáscsökkenés placebokorrigáltan: –8,7 Hgmm (1 mg), –9,8 Hgmm (2 mg) (mind p < 0,0001) lett a háttérterápia mellett. Biztonságosság: súlyos mellékhatás viszonylag ritka (≤4%), megszakításhoz vezető hyperkalaemia <2%. Hosszú távú kimenetelről (mortalitás, morbiditás) még nincs publikus eredmény. 

A KARDIA‑3-vizsgálatben egy zilebesiran nevű angiotenzinogén RNS-interferáló terápiát (RNA-siRNA) végeztek, egyszeri szubkután dózis (300 mg) hatását vetették össze placebóval. Három hónap után a szisztolés vérnyomáscsökkenés ~5 Hgmm volt a 300 mg-os csoportban a placebóhoz képest, de nem érte el a statisztikai szignifikanciát. A vizsgálat demonstrálja, hogy jönnek az új technológiai megközelítések (genetikai/interferencia terápia) a hipertóniában, ami hosszabb távon nagy változást jelenthet.

Életmód, korai beavatkozás és nem gyógyszeres stratégiák, ezek a kongresszuson fontos szerepet kaptak: sóbevitel-csökkentés, nitrátban gazdag zöldségek (pl. céklalé) fogyasztása, testmozgás, a fogászati/szájhigiénia (mint „oral health”) és az alvás szerepe a vérnyomáskontrollban. 

A nem gyógyszeres kezelés különösen releváns a prevenció szempontjából: gyógyszeres kezelés mellett az életmódbeli beavatkozások alapvetőek a célvérnyomás következetes eléréséhez.

A beteg-együttműködést a legújabb ajánlásban is hangoztatott, korszerű, kevés mellékhatással rendelkező, tartós hatású, hatékony, több hatóanyagot tartalmazó egytabletta-kombinációk biztosítják. Meg kell említeni, hogy a nem gyógyszeres technikák, bár hatékonyan csökkentik a vérnyomást, de igen rossz az adherencia hozzájuk. 

Több új gyógyszer is piacra került az utóbbi években a szívelégtelenség kezelésére. Hol van ezeknek a helyük a terápiás palettán, milyen megoldandó feladatok állnak még előttünk?

Felsorolom az új gyógyszereket-gyógyszercsoportokat: SGLT-2-gátlók (a „teljes ejekciós frakció” spektrumban), finerenon (mineralocorticoid receptorantagonista), speciális, súlyosbodó szívelégtelenségben a vericiguat. A szívelégtelenség kezelése teljes megújulás előtt áll az új tanulmányok alapján.  

Továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek jelentik a fő halálokot. Milyen mozgástér van még rövid, közép- és hosszú távon ennek megváltoztatására?

A mozgástér óriási, különösen az olyan, kritikusan rossz CV-mortalitással rendelkező országokban, mint Magyarország. A javulásnak három alapvető pillére van: ajánláskövető kezelés, következetesen alkalmazott életmód-változtatás (lemaradásunk nagy) és a kongresszuson is hangoztatott globális egészségügyi problémák leküzdése, ami egyértelműen társadalompolitikai feladat. Tudomásul kell venni azt, hogy a rossz mentális egészség a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő kiváltó oka.