2021. május. 13., csütörtök - Szervác, Imola.

Már késő megvédeni az ellátórendszert a túlterhelődéstől?

Populációs szinten csak a harmadik generációs oltások fognak védettséget biztosítani a koronavírus ellen, amelyekre még éveket várni kell. Addig csak a járvány megfelelő kezelése jelenthet megoldást, hogy megvédjük az ellátórendszert a túlterhelődéstől.

hirdetés

Mind az újonnan diagnosztizáltak, mind a halálesetek száma exponenciálisan növekszik Magyarországon, a reprodukciós ráta – a kórházban ápoltak és az elhunytak számából visszakövetkeztetve – meghaladja a kettőt. Erről beszélt dr. Hegyi Péter, a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetének igazgatója a Koronavírus elleni Transzlációs Lakosságtámogató Akció- és Kutatócsoport minapi webinárján. Emlékeztetett arra, hogy tavasszal már bebizonyosodott, hogy összehangolt döntési mechanizmussal és megfelelő intézkedésekkel gátat lehet szabni a vírus terjedésének, hiszen az első hullámban a világ országainak zöme – néhány kivételtől eltekintve – jól védekezett.

A megfelelő védekezés alapja a szűrés – szögezte le a professzor, aki a hatmillió lakosú Dánia adatait vetette össze hazánk számaival. Míg tavasszal nyerésre álltunk ebben az összehasonlításban – ma már fordított az arány. Míg a skandináv államban 130 haláleset jut egymillió lakosra, nálunk ez a szám 279. Mindeközben egymillió dán lakosra több mint egymillió teszt jut, hazánkban ugyanez az arány mindössze nyolcad annyi: 130 ezer. Így nem sikerül kiszűrni és elkülöníteni a fertőzötteket, ami exponenciális terjedést okoz, hiszen a reprodukciós ráta (R) meghaladja a 2-t, holott ennek értékét 1,7 alá kellene szorítani megfelelő járványügyi intézkedésekkel. Ha novemberben nem történtek volna intézkedések, decemberre több mint 33 ezer koronavírusos beteg szorult volna kórházi ellátásra, 2436 intenzívterápiára, és a napi halálesetek száma megközelítette volna a hatszázat. Az intézkedések közül kiemelte a tömegrendezvények tiltását, mert ezek óriási gócot jelentenek a járvány szempontjából. Öt százalékos fertőzötti ráta mellett egy 16 ezer fős rendezvényen mintegy 800 fertőzött lehet jelen, ami 1600 új fertőzöttet, és végső soron, egy százalékos halálozási ráta mellett is minimum 16 halálesetet eredményezhet – hozott példát a szakember, aki szerint már most készülhetünk a járvány harmadik hullámára.

A tömeges oltásra jó néhány hónapot várni kell

Április-június környékén lehet tömeges oltásokra számítani, egyelőre azonban kérdéses, hogy az elsőgenerációs vakcinák milyen hatékonyságúak – mondta előadásáben dr. Nagy Eszter, aki úgy vélte, ezek a készítmények mukozális immunválaszt nem feltétlenül váltanak ki. Szerinte a nyájimmunitást a harmadik generációs oltásoktól lehet remélni, és bizonyosnak tűnik, hogy végső soron nazális immunizálásra is szükség lesz.

Még mindig nem tudunk eleget az új típusú koronavírusról, az általa okozott fertőzésről és az annak nyomán kialakuló immunválaszról a vakcinafejlesztéshez, egyelőre ugyanis nincsen olyan laboratóriumban mérhető paraméter, amely megjósolja, hogy egy COVID-19-ből felépülő beteg védetté válik-e a vírussal szemben. Nem túl biztató, hogy a gyógyultak jó részénél nem elég vagy nem megfelelő minőségű az antitest, és sok, a betegségen már átesett ember újrafertőződik. A vakcináknak tehát jobb immunválaszt kell kiváltaniuk, mint amit a fertőzésre általában ad az emberi szervezet.

Az elsőgenerációs vakcinák csupán néhány hónapos immunválasz kiváltására képesek, elsősorban arra fókuszálnak, hogy megelőzzék a súlyos tünetek kialakulását, és tehermentesítsék az egészségügyet. Jelenleg kilenc vakcina van a klinikai vizsgálat 3. fázisában, és igen nagy számban folynak a fejlesztések a második generációs szerek tekintetében, amelyek nem elölt és nem adenovírust tartalmazó készítmények. A gyártók nazális vakcinázást is terveznek párhuzamosan az intramuszkuláris oltással, Nagy Eszter szerint ezzel a kombinációval érhető majd el a nyájimmunitás.

A lakosság 70 százalékának immunissá kell válnia a Sars-CoV-2-vel szemben ahhoz, hogy elérjük a nyájimmunitást, ugyanakkor nyitott kérdés egyelőre, hogy a nagykockázatú csoportba tartozó idősek számára képesek-e ezek a vakcinák védettséget biztosítani, hiszen általános megfigyelés, hogy ahogyan a 65-70 év felettiek immunválasza gyengébb az oltásokra – hívta fel a figyelmet Nagy Eszter.

A Sars-CoV-2 vírus még több éven át velünk lesz, legalább öt év, míg ez a járvány lecseng, amikor viszont már készülhetünk a 7-8 év múlva érkező vírus generálta pandémiára – figyelmeztetett a szakember.

A legszűkebb keresztmetszet a szakemberhiány

Az intenzívterápiás ellátás humánerőforrás-bővítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a betegek megfelelő ellátáshoz jussanak a kórházakban – mondta előadásában Hegyi Péter. Ha egy szakápolóra 2,5 ápoltnál több jut, az 3,5 százalékkal növeli az elhalálozás rizikóját, ha pedig egy szakorvosnak az ajánlásban szereplő nyolc helyett tizennégy beteget kell felügyelnie, a halálozási ráta megduplázódik. A helyzet pedig már most rosszabb több hazai kórházban – derült ki a webinár résztvevőinek beszámolóiból.

A nyári időszakhoz képest megkétszereződött a covid-os betegek száma a kórházakban, most derülnek ki azok a hiányok, amelyeket nem, vagy nem megfelelően mértek fel korábban. Kevés a súlyos állapotú betegek ápolásában gyakorlatot szerzett szakasszisztens, kevés rezidens, aki vállalkozik erre a megterhelő munkára, kérdés, hogy az ellátók bírni fogják-e a megnövekedett nyomást, és lesz-e utánpótlás – foglalták össze az ország különböző pontjairól jelentkező szakemberek.

Újra kell tanulni az intenzívterápiát, a korábban bevált gyakorlatok a covid-os betegeknél nem működnek – mondta Irsai Ákos Orosházáról, néhány napja vették fel az első lélegeztetésre szoruló COVID-19 beteget többszervi elégtelenség miatt a frissen megnyitott, 29 ágyasra tervezett COVID-intenzív osztályra, ahol egyelőre hat kritikus állapotú beteg megfelelő ellátására elegendő a rendelkezésre álló személyzet és infrastruktúra.

Kevés a humánerőforrás a kistarcsai kórházban is, ahol Ruszkai Zoltán bezsámolója szerint 22 COVID-intenzív ágy kialakítására kaptak utasítást első körben, amit hétfőn újabb 32-vel kellett bővíteniük, miközben három kollégájukat a Dél-Pesti Centrumkórházba, egyet pedig Balassagyarmatra vezényeltek át, számos szakdolgozó mellett. Lélegeztetőgépek helyett leginkább altatógépeket kaptak a betegágyak mellé.

Nem számítottunk ennyire sok és súlyos állapotú betegre – vette át a szót Bogár Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet vezetője. A klinika ötven ápolójának harmada esett ki a munkából, ezért a professzor a napokban a társklinikák igazgatói elé tárta a „végveszélyig sodró állapotot”, így az onnan érkező szakdolgozókkal sikerült valamelyes stabilizálni a helyzetet. Huszonnyolc rendelkezésre álló ágyukon 25 beteget kezelnek, és újabb 16 intenzívágy megnyitására készülnek, azonban az utasítások szerint végül 103 ággyal kell majd üzemelniük. Bár ez a professzor szerint reális lehetőség, azonban ha bekövetkezik, de 15-20 betegre jut majd egyetlen szakápoló, ami kritikus szintre csökkenti az intenzív ellátás minőségét és hatékonyságát.

Intermedier osztályok létrehozását javasolta Lovas András, a kiskunhalasi kórház intenzívosztályának vezető főorvosa, amivel csökkenthető az intenzív osztályok leterheltsége. Molnár Zsolt, a webinar szervezője, a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézet professzora pedig arra figyelmeztetett, a gépi lélegeztetés tudománya éppen úgy nem sajátítható el néhány órányi képzés során, mint a szívműtéthez szükséges gyakorlat. A légzéselégtelen betegeknek minden esetben intenzívosztályos ellátásra van szüksége, ahol pedig elsősorban a nővérekre hárul a feladatok legnagyobb része, miközben a szakképzett szakdolgozók száma a COVID-betegek megfelelő ellátásának legszűkebb keresztmetszete.

Amikor élet áll élettel szemben…

A betegek családját még az intenzívosztályon való elhelyezést megelőzően tájékoztatni kell arról, hogy a későbbiekben szükségessé válhat hozzátartozójuk kezelésének megszakítása. Erről már Hegedűs Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Etikai Kollégiumának elnöke beszélt, amikor bemutatta a MOK ajánlását, amely részletes útmutatást ad az orvosoknak arra az esetre, ha a koronavírusos betegek ellátásával – erőforrások hiányában – már nem tud megbirkózni a rendszer. Hangsúlyozta, az útmutatás abban segít, hogy etikusan, standard ok mentén szülessen döntés abban a szituációban, amikor „élet áll élettel szemben”, hogy a lehető legtöbb életet menthessük meg.

El kell kezdeni az ajánlásban szereplő triázs-teamek felállítását, hogy ne akkor kelljen ezzel foglalkozni, amikor a kódexben foglaltakat esetlegesen a gyakorlatban is alkalmazni kell – javasolta az etikai kollégium elnöke.

MOK realitás-projekt: szakszemélyzet hiányában a betegek túlélésében érdemi javulás nem várható

Nemrégiben indult a Magyar Orvosi Kamara a Realitás-projektje, amelyben arra kérik a kollégáikat, hogy írják meg tapasztalataikat és osszák meg problémáikat, amelyek a veszélyhelyzet során a legjellemzőbbek az intézményekben. Csütörtökön este tették közzé az intenzívosztályokról érkező visszajelzések összefoglalóját, amelynek szinopszisában azt írják, az ellátás a legtöbb COVID ellátásra berendezett intenzív osztályon már most is erősen kompromisszumos. A reggel vizitelni induló szakorvos délutánra végez a rábízott betegek gépeinek beállításával, gyógyszerelésük elrendelésével – ha hirtelen esemény nem szakítja meg a folyamatot.

A szakdolgozók és további kisegítő személyzet létszáma éppen hogy elegendő a  gyógyszereléshez, tápláláshoz, légutak tisztán tartásához – a nagy emberigényű beavatkozásokra, így a betegek forgatására, a kimenetelt javító hason fekve lélegeztetésre alig marad kapacitás. Az ápolás erőforrásainak elégtelensége miatt sérülnek a sterilitás szabályai és rettentően gyakorivá válnak a veszélyes kórházi fertőzések, a lélegeztetett betegek bakteriális tüdőgyulladása (VAP), a kanülszepszisek, véráram infekciók, jelentősen rontva a gyógyulás esélyeit. 

A legtöbb helyen hiányoznak az intermedier osztályok, az ITO-ról kiadhatóvá váló betegekre nagyon kevés figyelem jut, az önállóan étkezni még képtelenek nincs aki etesse, az esetleg bennük maradt centrális kanülök ápolás nélkül maradnak – ezen betegek mortalitása is igen nagy. 

Mindent egybevetve úgy tűnik, noha ágy és köré rakható felszerelés némi kompromisszumokkal még lenne a további, megrendelt ITO helyek létrehozásához, de azoktól további mozgósítható szakszemélyzet hiányában érdemi javulás a betegek túlélésében már nem remélhető.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 1,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!