Koraszülő roma és nem roma nők összehasonlítása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei adatok alapján

A 2000-es években a 37. terhességi hét előtti szülések (továbbiakban PTB, az angol preterm birth betűszó alapján) és a kis születési súlyú (kevesebb mint 2500 grammos) újszülöttek (továbbiakban LBW, az angol low birth weight alapján) aránya az élveszületések 8%-a körül alakult Magyarországon.¹ Az összes újszülött mintegy 8,2%-a volt LBW 2007-ben, ami az egyik legmagasabb érték az Európai Unió (EU) tagállamai között (Görögország 8,8%, Bulgária 8,1%).² Ugyanezen évben az EU-átlag 7,2% volt, ezen belül a legkisebb értéket Finnországban észlelték (4,9%). Egy korábbi tanulmány³ feltételezése szerint a magyar adatok stagnálásának oka a roma népesség rohamos növekedése, illetve a romák körében gyakoribb PTB+LBW újszülöttek száma.

Az LBW lehet a PTB, az intrauterin retardáció vagy a kettő kombinációjának eredménye.⁴ Ellentétben az LBW-vel, amely egyszerűen megállapítható szülészeti adat, a PTB esetleges lehet, ugyanis attól függ, hogy a várandós milyen pontosan emlékszik az utolsó menstruációjára, illetve mit mutat az első trimeszterben végzett ultrahangvizsgálat. A pontosság attól függ, mennyire végez minőségi munkát a várandósok által igénybe vett védőnői szolgálat. Mivel a szolgálat igénybevétele kapcsán hozzáférhetőségi gondok is felmerülhetnek (pénzügyi vagy földrajzi vonatkozásban egyaránt), igen nehéz pontos mérést végezni az alacsony jövedelmű és szegregált csoportok esetében.⁵

A PTB és LBW kapcsán végzett kutatások vagy a PTB és/vagy LBW előidézéséért felelős tényezőkre összpontosítottak, vagy a PTB év/vagy LBW káros hatásaira a perinatalis vagy neonatalis halálozás és az újszülöttek várható élettartama, illetve fejlődése vonatkozásában. A kockázati tényezők vizsgálata során párhuzamosan vagy külön-külön használták a PTB és LBW mérőszámokat, mindazonáltal a várható élettartam és a fejlődési eredmények tekintetében a két jellemzőt már 1963 óta összekapcsolták egymással.⁶

Retrospektív kutatásunk célja az volt, hogy összehasonlítsuk a roma és a nem roma népesség gazdasági-társadalmi helyzetének, kulturális mintáinak és életmódjának hatását, feltételezve, hogy ezeknek is szerepe lehet a PTB és LBW esetek gyakoribb előfordulásában az olyan területeken, ahol jelentősebb a roma népesség számaránya.

Módszerek

A kutatást a Semmelweis Egyetem Etikai Bizottsága engedélyezte. Előzetes tájékozódásként a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2007. évi adatait használtuk annak megállapítására, hogy melyik megyében a legnagyobb a LBW és/vagy PTB aránya Magyarországon. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében találtuk a legkedvezőtlenebb LBW-arányt (11,4%) és a második legkedvezőtlenebb PTB-arányt (10,3%). Baranya megyében volt a legnagyobb a PTB aránya (11,5%), ez a megye azonban csak a 7. volt az LBW rangsorban. Következésképpen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére esett a választásunk.

A helyi védőnői szolgálat 2008. évi adatai alapján a PTB+LBW esetek száma 767 volt a megyében. A terhességi kort és a születési súlyt a kórházi zárójelentésből vettük át. Csekély kivétellel, Magyarországon minden szülés kórházban történik. Az volt a célunk, hogy a lehetséges legnagyobb számban vonjuk be a kutatásba azokat, akiknek LBW és/vagy PTB szülése volt 2008. január 1. és december 31. között.

A 767 koraszülő anya elérése érdekében a helyi védőnői hálózatra támaszkodtunk. Minden esetben kétszer tettek kísérletet a körzeti védőnők az interjúalanyok elérésére, kivéve azon eseteket, amelyekben már első alkalommal meggyőződtek arról, hogy a család elköltözött a lakóhelyéről, és az új címüket nem ismerték. E módszerrel 385 személyt (50,2%) nem tudtunk elérni. A többiek (n=382, 49,8%) mind beleegyeztek a kutatásban való részvételbe, és az interjúkat 2009. január 1., illetve június 30. között készítettük el. A résztvevők és a nem elérhetők aránya közel azonos volt mind a 11 kistérségben.

Mérési módszerek: a kérdező munkatársunk által kitöltött kérdőívek az anya demográfiai, biometriai adatait, az újszülött antropometriai adatait tartalmazták, továbbá az életmódbeli jellemzőket. Az anyák demográfiai adatai a következőkre vonatkoztak: a szülők életkora, iskolai végzettsége, foglalkozása, munkaerő-piaci helyzete a PTB/LBW szülés előtt, végül az anya etnikuma (roma, illetve nem roma).

Rögzítésre kerültek a család lakáskörülményei, mint a társadalmi-gazdasági státus és a közegészségügyi helyzet (lakáskomfort). A havi jövedelmet kétgyermekes, kétszülős család létminimumának százalékában számítottuk (mélyszegénység: <50%, szegénység: 50–80%, szegénységi szinten van a család: 81–120%, kielégítő a szint: 121–150%, jómódú: >150%).

A testtömegindexet (BMI) az anya biometriai adatai alapján számítottuk, és ennek alapján alakítottuk ki kategorikus változóinkat (sovány: ≤18,49; normális testsúlyú: 18,5–24,9; túlsúlyos: 25–29,9; elhízott ≥30). Rögzítettük az anya várandósság alatti kórházi kezelését is. A védőnői szolgálattal elégtelennek minősítettük a kapcsolatot 1–4 találkozás esetében. Az újszülöttek antropometriai adatait a kórházi zárójelentésből vettük át: súly (g), hosszúság (cm), fej- és mellkörfogat (cm).

Életmódra vonatkozó kérdéseink: táplálkozás, testmozgás, alkoholfogyasztás és dohányzás. A táplálkozás minősítése az elfogyasztott friss gyümölcs, zöldség, tejtermék és hús fogyasztásához igazodott. Mindegyik kategóriában arra kellett válaszolni, hogy a várandósság alatt milyen volt a fogyasztás gyakorisága. A testmozgást a szabadidőben végzett aktivitás alapján mértük: naponta, 2-3-szor hetente, alkalomszerűen, soha. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos kérdések a várandósság alatti időszakra vonatkoztak: tömény italok, bor vagy sör. A dohányzás megkezdésének idejét életévekben mértük: ≤12 év, 13–16 év, 17–18 év, ≥19 év. Az aktuális dohányzást a következőképpen jellemeztük: rendszeres ≥ 5 cigaretta naponta), ritka (<5 cigaretta naponta), illetve nem dohányos. Várandósság alatt dichotom változót alkalmaztunk (igen/nem). A rendszeresen vagy ritkán dohányzókat az „igen” csoportba soroltuk. Mértük a környezeti dohányfüst által okozott expozíciót is a várandósság alatt: naponta, hetenként egyszer, havonta egyszer, illetve soha.

Elemzés: minden változónk leíró eredményeit külön csoportosítottuk a roma és nem roma etnikum szerint. Khi-négyzet és t-próba segítségével hasonlítottuk össze a két csoportot. Az ikerszüléseket eleve kizártuk az elemzésből (n=47), továbbá azokat a szüléseket is, amelyekben nem volt adatunk az anya etnikumára (n=30), vagy az anyák a roma és nem roma etnikumon kívül valamelyik hazai nemzeti kisebbséget nevezték meg (n=3). Továbbá azokat is kizártuk, akiknél nem ismertük az újszülött súlyát vagy a terhességi hetek számát (n=2). Így végül 300 PTB/LBW esetet elemeztünk az SPSS 15.0 program segítségével.

Eredmények

Összesen 141 roma és 159 nem roma anya adatait értékeltük. A terhesgondozást mindkét csoport hasonló módon vette igénybe (1. táblázat). Csupán egy roma és 3 nem roma várandós nem jelentkezett a védőnői szolgálatnál. A szülészeti problémák korai kiszűrésére a nem roma nők 86,8%-a, a roma nők 80,8%-a kereste fel a védőnőt legalább 5-ször. Kórházi beutalás egyenlő mértékben történt a két csoportban (p<0,01).

PTB és LBW kategóriába tartozott 191 újszülött, csak PTB vagy LBW volt 251, illetve 240 újszülött. Más megközelítésben: 49 újszülött súlya volt kevesebb, mint 2500 gramm, viszont a 37. hét után jöttek a világra, míg 60 újszülött a 37. hét előtt született, viszont súlya nagyobb volt 2500 grammnál.

A kizárólagosan LBW esetek között (n=239, mivel egy esetet kizártunk adathiány miatt) 120 volt nem roma és 119 roma, a kizárólag PTB esetek között (n=251) 138 volt nem roma és 113 roma. Ebben a vonatkozásban nem észleltünk különbséget a két csoport között (2. táblázat).

A 3. táblázat mutatja a romák és nem romák demográfiai, illetve szociális jellemzőit. A roma anyákra inkább jellemző volt a soványság, és kevésbé jellemezte őket az elhízottság (p<0,05). Egyébként csak gyenge és nem szignifikáns összefüggést találtunk az anyák BMI-értéke és az újszülöttek súlya között.

A szülések többsége 21 és 30 éves kor között történt. Romák esetében az anyák kétszer nagyobb arányban voltak 20 év alattiak, mint a nem romák. Szignifikánsan több roma nőnek volt 8 általános alatti vagy 8 általános iskolai osztályos végzettsége, mint a nem romáknak (32,6%, illetve 6,3%) (p<0,01). Másfelől a romáknak csupán 0,7%-a rendelkezett főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, szemben a nem romák 13,9%-ával.

Mind a roma, mind a nem roma anyák többségükben élettársi közösségben éltek, de a nem romák között nagyobb volt a házastársi kapcsolatok aránya (p<0,01). A romák több mint kétszeres arányban (p<0,01) neveltek 3 vagy több gyermeket, mint a nem romák (57,1% vs. 27,7%).

A romák és a nem roma koraszülő anyák többsége a minimális jövedelmi szint alatt él (92,9%, illetve 73,3%). Romák esetében kevésbé gyakori, hogy összkomfortos lakásokban laknának (13,8% vs. 68,8%). A roma nők szignifikánsan (p<0,01) gyakrabban voltak munkanélküliek a szülés előtt (48% vs. 27%).

A táplálkozási, testmozgásra és alkoholfogyasztásra vonatkozó adatokat a 4. táblázat szemlélteti. Friss gyümölcs, zöldség, tejtermékek és hús tekintetében a különbségek romák és a nem romák között szignifikánsak voltak (p<0,01), másfelől ilyen különbséget nem találtunk a húsfogyasztásban. Igen kevés roma és nem roma nő számolt be a várandósság alatti alkoholfogyasztásról, és a különbségek sem voltak szignifikánsak a két csoport között. Másfelől viszont a testmozgásban különbség mutatkozott a nem romák javára.

Az aktív dohányzás és a környezeti dohányfüstártalom szignifikánsan gyakoribb volt a romák, mint a nem romák között (5. táblázat). A romák több mint kétharmad részben 18 éves kor alatt gyújtottak rá az első cigarettára, a nem romák között ennek aránya csupán 50% volt. Nagyon korai kezdet (12 éves kor alatt) a romák között 14,9%-ban fordult elő, szemben a nem romák 2,5%-ával. Kivétel nélkül mindenki dohányos volt valamikor a korábbi években, aktuálisan a romák között kétharmad, a nem romák között 50% volt a dohányzók aránya. Tízből csak egy roma nő döntött úgy, hogy nem dohányzik a várandósság alatt, míg a nem romák kétharmada. Végül, a romák két és félszer gyakrabban voltak kitéve környezeti dohányfüstártalomnak, elsősorban a férj/élettárs otthoni dohányzása miatt.

Megbeszélés

Közelítő becslések szerint 1991-ben a roma népesség száma 400–600 ezer között lehetett, ami a teljes népesség 4–6%-ának felel meg.⁷ Az utolsó népszámlálás idején (2001) lehetőség volt az etnikumra vonatkozó kérdéseket is feltenni, és ekkor önbevallásos módon 196 046 személy minősítette magát romának,⁸ ami nyilvánvalóan alacsony szám volt. A legutóbbi becslések szerint ez a szám négyszer nagyobbra (800 ezer) tehető.⁹ Feltéve, hogy adatfelvételünk során a roma népesség reprezentációja kisebb volt a ténylegesnél, még így is nagyon valószínűtlen, hogy az LBW/PTB újszülöttek megoszlása arányos volna a teljes népességgel.

Eredményeink szerint 2008-ban az LBW+PTB újszülöttek 47%-a roma volt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Feltételezésünk szerint az LBW+PTB újszülöttek között a romák többségben vannak, melynek okát valószínűleg a kutatás által feltárt társadalmi-gazdasági különbségekben jelölhetjük meg.

Az 1990-es évektől kezdődően Magyarország földrajzi környezetében csekély számú összehasonlító vizsgálat történt a romák és a többségi népesség között.^10–13 Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy sem népszámlálás, sem orvosi kezelés kapcsán nincs adatrögzítés az egyes személyek etnikumáról. Magyarországon – paradox módon – az 1990 előtti szocializmus időszakában számos vizsgálat történt az akkor cigánynak nevezett romák társadalmi, kulturális, gazdasági és közegészségügyi viszonyaival kapcsolatban, sőt egyes kutatók PTB/LBW vizsgálatokat is végeztek.^14–19 Meg kell azonban jegyezni, hogy a magyarországi cigányokkal kapcsolatos egyik összefoglaló munkában²⁰ még csak említés sem történik arról, hogy a szerzők ezt a népcsoportot hogyan azonosították. Mindazonáltal, a kórházi felvételi adatok között szerepelt a betegek anyanyelve, és Magyarországon a romák mintegy 20%-a beszél egy sajátos cigány nyelvjárást, ami ebbe a kategóriába tartozik. Ez adott lehetőséget az azonosításra, ami másfelől azt jelenti, hogy az 1973 és 1983 közötti roma újszülöttek legutóbbi retrospektív és országos felmérése csakis ezekre a kórházi felvételi adatokra támaszkodhatott.³

Teljes körű statisztikai adatok nélkül lehetetlen megmondani, hogy 2008-ban a koraszülő roma nők aránya magasabb-e mint a nem romáké, azonban a 47%-os roma arány miatt feltételezzük, hogy a jelenség felülreprezentált a roma népességben. Ezért összpontosítottunk a jelen tanulmányban a társadalmi és magatartási tényezőkre. Célunk az volt, hogy olyan beavatkozási pontokat találjunk, ahol lehetőség nyílik a kockázati tényezők befolyásolására a kedvezőtlen szülészeti jelenségek megelőzése érdekében mind a roma, mind a nem roma népesség körében.

Az alapvető adatok azt mutatták, hogy a roma anyák nagyobb arányban soványabbak, fiatalabbak és alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek. Sőt, kevésbé részesülnek olyan közegészségügyi ellátásokból, mint a vezetékes víz vagy a lakás csatornahálózati bekötése. A szegénység az adott térségben mindkét csoportot egyaránt sújtja. Jóllehet Magyarországon nincs hivatalos szegénységiküszöb-meghatározás, a KSH minden évben közli a létminimum számítását, amelyet jól tudtunk hasznosítani a gazdasági helyzet meghatározására. Az utóbbi közlést alkalmazva, a nem roma családok 73%-a, a romák 93%-a él mélyszegénységben. A munkanélküliség általános jelenség a vizsgált térségben, de még ezen túl is azt állíthatjuk, hogy az iskolázatlan roma nők között kivételes esetnek számít a munkaviszony. Nem roma családok között is 22% azoknak az aránya, akik éppen a mélyszegénység határán élnek. E viszonyok önmagukban magyarázzák az egészségtelen lakáskörülményeket (szigeteletlen falazat, nagy beltéri páratartalom stb.).

A gyümölcs-, zöldség- és tejtermékfogyasztás különbségei arra utalnak, hogy a nem romák egészségesebb életmódot folytatnak. Másfelől a nem szignifikáns különbség a viszonylag alacsony szintű húsfogyasztásban arra utal, hogy az életszínvonal mindkét csoportban kifejezetten alacsony. Több mint 90%-ban tagadták a megkérdezettek, hogy a várandósság alatt alkoholt fogyasztottak volna, amiben az is szerepet játszhatott, hogy a várandós nők alkoholfogyasztását a társadalom kifejezetten elítéli, szemben például a dohányzással. Jóllehet a várandósság kifejezetten jó alkalom a dohányzásról való leszokásra, a romák 30%-a mégis tovább dohányzott, szemben a nem romák 7%-ával. Végezetül, jelentősen nagyobb a passzív dohányzás aránya a romák között, ami arra utal, hogy a közösség elfogadja a jelenséget, vagy nincs tisztában annak káros hatásával.

Eredményeink arra utalnak, hogy a nagy koraszülési arányokkal szembeni küzdelemben a társadalom nem hagyhatja magára a szülészet-nőgyógyászat szakmát. Komplex, az egészséges életmód kialakítására törekvő célzott programokat kell kidolgozni és alkalmazni a családok szintjén és az iskolákban. Ezeket azonban testre szabottan kell kialakítani, például a roma kisebbség sajátos kulturális igényeinek és etnikai hagyományainak megfelelően, ami ismételten aláhúzza az etnikumra vonatkozó adatok gyűjtésének szükségességét. Sikeres programok nyomán növekedni fog annak a valószínűsége, hogy a fiatal lányok kellő ismeretekkel és társadalmi támogatással rendelkezzenek a várandósság előtti, alatti és utáni életmódjuk kialakításához. Szükséges felhívni a figyelmet a védőnők munkájára is, mivel felmérésünk alapján figyelemre méltó eredménynek tartjuk, hogy csupán egy roma és három nem roma nő nem vette igénybe a védőnői ellátást. Okkal feltételezhetjük, hogy e szolgálat – a várandósok szülészeti szakorvosi gondozásával párhuzamosan – jelentős szerepet játszik a szülészeti problémák korai észlelésében, és nagyban hozzájárul a szülő nők és az újszülöttek egészségének védelméhez, még olyan kedvezőtlen körülmények között is, amelyeket a tanulmányunkban vizsgáltunk. Végül úgy véljük, hogy a jövőben az egészségnevelés és -fejlesztés hatékonyságának megítélésére, legalább is regionális szinten, elkerülhetetlen lesz a roma etnikumra vonatkozó adatok rendszeres gyűjtése és feldolgozása.

Köszönetnyilvánítás

Munkánkat az USA National Institutes of Health (NIH) keretén belül a National Cancer Institute és a National Institutes on Drug Abuse, illetve a Fogarty International Center (Grant Number 1 R01 TW007927-01) támogatta. A kutatás tartalmáért teljes egészében a szerzők felelnek, és ez a tartalom nem szükségszerűen fedi a NIH hivatalos véleményét.

Hivatkozások

1. Központi Statisztikai Hivatal. Demográfiai Évkönyv 2007. KSH, Budapest, 2008.

2. European health for all database (HFA-DB) 2009. Available from: http://data.euro.who.int/hfadb/tables/tableA.php?w=1152&h=864 [Accessed 28 September 2009]

3. Juobert K. Size at birth and some sociodemographic factors in Gypsies in Hungary. J Biosoc Sci. 1991;23:39–47.

4. Gardosi OJ, Mongelli JM, Mul T. Intrauterine growth retardation. Baillière’s Clin Obstet Gynecol. 1996;9:445–463.

5. Melamed Y, Bashiri A, Shoham-Vardi I, Furman B, Hackmon-Ram R, Mazor M. Differences in preterm delivery rates and outcomes in Jews and Bedouins is southern Israel. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol. 2000;93:41–46.

6. Lubchenko LO, Hausmann C, Dressler M, Boy E. Intrauterine growth as estimated from liveborn birth weight data at 24–42 weeks of gestation. Pediatrics. 1963;32:793–799.

7. Czeizel E. A magyarság genetikája. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1990:58–59.

8. Központi Statisztikai Hivatal. Data of nationaly minorities and ethnicities. Available from: http://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/04/tabhun/tabl05/load05.html [Accessed 31 July 2009]

9. Kemény I, Janki B. A 2003. évi cigány felmérésről – Népesedési, nyelvhasználati és nemzetiségi adatok. Beszélő. 2003;10:64–76.

10. Dejmek J, Selevan SG, Sram RJ. The environment, life style and pregnancy outcome. Cas Lek Ces. 1996;135:510–515.

11. Semerdijeva N, Mateva M, Dimitrov I. Sexual culture of Gypsy population. Folia Med (Plovdiv). 1998;40:72–75.

12. Seres I. Specific issues in Gypsy population prenatal care. Slovenska Ginekologia Porod. 1998;5:125–131.

13. Rimarova K, Ostro A, Bernasovska K, Holecyova G. Reproductive indicators of Roma mothers: cross-sectional study. In: Living conditions and health. Public Health Office of the Slovak Republic, Bratislava, 2004:110–114.

14. Hoóz I. A cigányok születési jellegzetességei a sellyei járásban. Demográfia. 1964;2:230–243.

15. Hoóz I. Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében. A cigány és nem cigány anyákról, valamint újszülötteik közötti fontosabb különbségekről a volt sellyei járásban. Communications of the Demographic Research Institute of the Central Statistical Office and of the Demographic Commission of the Hungarian Academy of Sciences. Budapest, 1968.

16. Horváth M. A cigány szülő nők demográfiai adatai a siklósi járásban 1961–1971. Demográfia. 1971;4:366–371.

17. Horváth M. Cigány újszülöttek átlagsúlya és az alacsony súly gyakorisága a siklósi járásban 1962–1970. Demográfia. 1972;1:106–110.

18. Horváth M, Kóbor J. A születési átlagsúly és a koraszülés problémái cigány csecsemőknél 1971–74 között. Demográfia. 1976;1:85–89.

19. Kóbor J, Horváth M. Kedvező változások a dél-baranyai cigány terhesek egészségügyi helyzetében. Népegészségügy. 1976;3:163–168.

20. Szegő L (szerk.). Cigányok, honnét jöttek, merre tartanak? Kozmosz Könyvek, Budapest, 1983.

1. táblázat. Ambuláns egészségügyi ellátás és kórházi kezelés PTB/LBW koraszülő anyák esetében 2008-ban

Megjegyzés: khi-négyzet próbát használtunk a terhesgondozással kapcsolatos összefüggések feltárására

2. táblázat. Szülészeti eredmények PTB/LBW koraszülő anyák esetében 2008-ban

Megjegyzés: t-tesztet használtunk annak eldöntésére, hogy kimutatható-e statisztikailag szignifikáns (p<0,05) különbség romák és nem romák között

3. táblázat. Szociodemográfiai jellemzők PTB/LBW koraszülő anyák esetében 2008-ban

4. táblázat. Életmódbeli jellemzők PTB/LBW koraszülő anyák esetében 2008-ban

*Versenyszerűen sportol

5. táblázat. Dohányzás és környezeti dohányfüstártalom PTB/LBW koraszülő anyák esetében 2008-ban

*A 168 anya közül, akik dohányoztak a terhesség előtt, csak 163-an válaszoltak.