Kérdéses az ágazati stratégia megvalósíthatósága

Az egészségügyért felelős államtitkárság stratégiai programja korrelál a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) uniós projektjével, amely a „Szervezeti hatékonyság fejlesztése az egészségügyi ellátórendszerben – Területi együttműködések kialakítása” címet viseli – mondta a konferenciának nevet adó TÁMOP-os projektről megnyitóbeszédében Zombor Gábor, az ágazat vezetője. A program erősítheti az alap- és a szakellátás valamint a páciensek kapcsolatát. A szakpolitikus hozzátette, a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságokban (MEEB) született egyezségek az egységes, mindenki számára hozzáférhető, biztonságos betegellátást nyújtó kórházi struktúra kialakítását szolgálják. Hangsúlyozta, az „Egészséges Magyarország” címet viselő ágazati stratégia kifejezetten népegészségügyi szemléletű, az eddig megtett lépések – így például az alapellátás megerősítése – is ennek a célnak a megvalósítását szolgálják.

A stratégiai program célrendszere bizonyítja, hogy népegészségügyi szempontból a terv szakmaiatlan – fogalmazott a DE Társadalomtudományi és Egészségtudományi Oktatási Központ és Megelőző Orvostani Intézetének igazgatója. Az állampolgárokat ugyanis nem felszólítani, hanem felkészíteni kell arra, hogy részt tudjanak venni a stratégia megvalósításában, ennek a törekvésnek azonban nyoma sincs a mai oktatási rendszerben. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az „Egészség évtizede” népegészségügyi program, amelyet 2010-ben fogadott el a parlament, tavaly lejárt, ezért mihamarább egy új stratégiát kell kidolgozni, amely tudományos evidenciákra épül. Nem kell újat kitalálni, és nem minden rossz, ami nyugatról jön – hangsúlyozta Ádány Róza, hozzátéve, a megalapozatlan, interszektorális politikai programok bukásra vannak ítélve.

A hazánkban tapasztalható epidemiológiai krízis a kilencvenes évek elején kezdődött, azóta a halálozási mutatók – kivéve a daganatos betegségek okozta halálozások számát – javultak. Így nem a változással, hanem a változás mértékével van baj – hívta fel a figyelmet a professzor asszony. A magyaroknak az uniós átlaghoz viszonyítva három–ötször nagyobb az esélye arra, hogy a 65 éves koruk előtt halnak meg szív- és érrendszeri, daganatos, vagy emésztőrendszeri betegségekre visszavezethető okokból. Az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) adatai azt is igazolják, mindez egyértelműen az egészségtelen életmódra vezethető vissza. A rossz halálozási mutatókat, és az egészségben töltött életévek születéskor várható alacsony számát nem indokolja a gazdaság teljesítőképessége, de még az egészségügyre fordított GDP-arányos költés mértéke sem – annak ellenére, hogy utóbbi meglehetősen kevés.

A háziorvos nem „jedi lovag”

Míg a magyarok a betegség, addig más országok állampolgárai – a nemzetközi trendeknek megfelelően – az egészségmegőrzés szemszögéből közelítik meg az egészség fogalmát – magyarázta dr. Szolyák Tamás, a TÁMOP projekt szakmai vezetője. Az ellátórendszerrel szemben az állam, és az állampolgár is megfogalmaz elvárásokat, ezek összehangolását szolgálja a program, amely leghangsúlyosabban az alapellátásra hat, így jöhetnek létre olyan modellek, mint például az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram, amely svájci projekt néven pilotként fut az észak- és kelet-magyarországi régióban, és lakóhely közeli egészségszolgáltatást nyújt. A hatékony szolgáltatás csak team munkában képzelhető el, ahol a háziorvos nem univerzális és multifunkcionális „jedi lovag”, aki egyedül küzd, hanem a csapat munkáját koordinálva csak orvosi feladatokat végez.

A közösségi egészségszervezés a térség lakosainak szükséglete szerint tervezi a kapacitásokat és a finanszírozást, a programnak köszönhetően megadják ehhez a szolgáltatási térképeket és az irányelveket. A páciensnek azonban egyéni felelősséget is vállalnia kell saját egészségi állapotáért. A projekt ezen kívül is számos innovatív elemet hoz az ellátási struktúrába, amelyeket folyamatosan tesztelnek a gyakorlatban is, mintegy kétezer, az alapellátásban dolgozó szakember bevonásával. A módszertani fejlesztéseket követően finanszírozási javaslatokat is letesznek a döntéshozók asztalára.

Vasárnaptól ÁEEK a GYEMSZI

A közeljövőben nem várható, hogy óriási források áramoljanak az egészségügybe, azonban a március 1-től felálló Állami Egészségügy Ellátó Központ (ÁEEK) fenntartói szerepkörében mindent megtesz azért, hogy növeljék a szolgáltatók hatékonyságát, egyúttal kihasználják a szinergiákat a rendszerben. Ezt támogatja a most futó projekt is – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán a konferencián még a GYEMSZI főigazgatójaként. Bár a központ sok feladattól megszabadul, néhány fontosabb funkció megmarad nála, ilyen a középirányítói feladatkör képviselete, vagy a központi beszerzések feletti felügyelet. A korábbi ígéreteknek megfelelően az intézmények gyakorlati irányításába nem akarnak beleszólni, a stratégiai vezetésben viszont jelentős szerepet vállalnak a jövőben is. Központilag döntenek a humánerőforrást illető, valamint a gazdasági, és vagyongazdálkodási kérdésekben, ahogy a minőségügyi és beszerzési feladatokat sem adják ki a kezükből. A fenntartót eddig is sok kritika érte az intézményeket terhelő adatszolgáltatási kényszer miatt, Ónodi nem csak azt jelezte, hogy felelős irányítás csak adatoknak a birtokában képzelhető el, hanem azt is, a jövőben számítaniuk kell a szolgáltatóknak újabb adminisztrációs teherre is. A TÁMOP projekt részeként ugyanis vagyonkataszter is készül, az ehhez szükséges adatokat szintén az intézményeknek kell majd biztosítaniuk.

Még egy multinacionális cégnek is kihívást jelentene a 1100 milliárd forint értékű ingatlanállomány üzemeltetése és fenntartása, nem hogy az állami ÁEEK-nak – fogalmazott a főigazgató a vagyongazdálkodással kapcsolatban. Azt viszont örömmel jegyezte meg, hogy mind az intézményekben, mind az ott dolgozókban szövetségesre találtak a most záruló BELLA (betegellátók akkreditációja a biztonságos betegellátásért) projekt pilotjában, így ha a jogszabályi háttér is elkészül, 45 intézményt – köztük 33 kórházat és 12 rendelőintézetet – tudnak felkészíteni az akkreditációra. Ettől azt remélik, kevesebb lehet a kártérítési per, ami most több mint 5 milliárd forintos terhet jelenthet az állami fenntartású ellátók számára. A humánerőforrás menedzsment sok fejtörést okoz a fenntartónak, hiszen rövid- és középtávon sem tudják pontosan meghatározni, mennyi és milyen kompetenciájú szakemberre van szükség a feladatok megfelelő elvégzéséhez. Arra a kérdésre, hogy az intézményrendszer képes lesz-e kiszolgálni az ágazati stratégiában meghatározott népegészségügyi célok megvalósítását, Ónodi úgy válaszolt, az ÁEEK-nak nincsen programalkotói feladata, de törekednie kell arra, hogy megteremtődjön az egyensúlyt a stratégiai célok és a fenntartói érdekek között.