Ha már diabéteszes, legyen kövér?
Meglepő eredményt hozott a chicagói kutatók minap ismertetett vizsgálata, melyben cukorbetegek testsúlyának és halálozásának összefüggéseit vizgálták.
Mint az a Journal of the American Medical Association-ban (JAMA) megjelent, a chicagói Northwestern Egyetem kutatói M. R. Carnethon vezetésével azt tanulmányozták, hogy hogyan befolyásolja diabéteszesekben a diagnózis felállításakor mért testsúly a halálozást. Ehhez öt longitudinális kohorszvizsgálat (Atherosclerosis Risk in Communities, Cardiovascular Health Study, Coronary Artery Risk Development in Young Adults, Framingham Offspring Study és Multi-Ethnic Study of Atherosclerosis) adatait használták fel; az öt vizsgálatban összesen 2625 diabéteszes vett részt.
A résztvevőknek, akik a vizsgálatok kezdetén még nem voltak cukorbetegek, éhomi vércukorszintjük később legalább 7 mmol/l-re emelkedett vagy maguk számoltak be arról, hogy antidiabetikumot szednek. Utánkövetésük az adott vizsgálat végéig vagy halálukig tartott.
Az elsődleges végpont a bármilyen okú halálozás volt, de a kutatók külön-külön is megvizsgálták a kardiovaszkuláris és az egyéb eredetű mortalitást. A személyeket kezdeti testsúlyuk szerint három csoportba sorolták: a normál súlyúakéba (BMI: 18,5-24,9 kg/m2), a túlsúlyosakéba (BMI: 25-29,9 kg/m2), illetve az elhízottakéba (BMI≥30 kg/m2). Az elemzéseket Cox regressziós analízissel végezték, s ezeket első menetben korrigálták az életkorra, a nemre, a rasszra és a képzettségre nézve, a második menetben pedig ezeken kívül még derékkörfogatra, a koleszterinszintre, a szisztolés vérnyomásra, a HDL-koleszterinre és a dohányzásra.
A betegek átlagos életkora vizsgálatonként különbözött: a legkisebb érték 41 év volt, a legnagyobb pedig 76. Mindegyik kohorszban a páciensek mintegy fele nő volt. Összesen 293 részvevőnek (11,2%) volt normális a testsúlya a diabétesz diagnózisa idején.
A normális súlyú diabéteszes személyek teljes halálozása szignifikánsan magasabb volt, mint a túlsúlyosaké és az elhízottaké (248,8/10 000 személyév vs. 152,1/10 000 személyév). Mikor minden kovariánst figyelembe vettek, a normál súlyú személyek teljes halálozása akkor is jelentősen, szignifikánsan nagyobbnak adódott (kockázati arány [HR]: 2,08, 95%-os konfidencia intervallum [CI]: 1,52-2,85), s ugyanez állt a nem kardiovaszkuláris eredetű halálozásra is (HR: 2,32, 95% CI: 1,55-3,48). A kardiovaszkuláris eredetű mortalitás értéke is magasabb volt a normál súlyúakban, azonban ez az eredmény statisztikailag nem volt szignifikáns (HR: 1,52, 95% CI: 0,89-2,58). Hasonlóak maradtak az eredmények akkor is, ha életkor, nem, rassz, illetve dohányzás szerinti alcsoportokban elemezték az adatokat. Ugyanakkor a túlsúlyosak és az elhízottak között nem volt különbség a halálozásban.
Hajlunk arra, hogy a diabéteszt a kövérséggel kapcsoljuk össze, és a cukorbetegek rohamosan növekvő számáért a kövérség járványát tegyük felelőssé, holott az Egyesült Államokban a normál súlyú személyek majdnem negyedének legalább két kardiometabolikus rizikófaktora van. Ebben a vizsgálatban is az egyes kohorszokban a normál súlyúak aránya 9-21% volt.
Nyilvánvaló tehát, hogy bár a diabétesz kockázata nagyobb a túlsúlyos és elhízott emberekben, de nem elhanyagolható a normál súlyúak körében sem. Ráadásul a mostani elemzés azt mutatta, hogy a normál súlyúakban a diabétesz jóval nagyobb halálozással jár, mint a kövérekben.
Nagyon fontos, hogy a betegek ne értelmezzék tévesen ezeket az eredményeket, s ne higgyék, hogy ha diabéteszesek, akkor jót tesz nekik, ha híznak. A legtöbb cukorbeteg számára a testsúlycsökkentés marad a diabétesz ellátásának fő eleme – írja a Medscape.
